Ha hívő voltál, de ateista lettél, miért döntöttél így?

Istenben még mindig hiszek, de nem a vallási dogmákhoz ragaszkodva. Én inkább magából az egyházból és az úgynevezett hívek többségéből ábrándultam ki.

Elegem lett belőle, hogy piedesztálra emelik magukat, és ennek ellenére ők a legszemetebb népség, hangsúlyozom nem mindenki.

Valahogy nem néztem jó szemmel, hogy ezek az emberek alattomosak, kibeszélik a másikat, a háta mögött pletykákat terjesztenek, ott tesznek keresztbe a másiknak ahol tudnak, gyűlölködnek, lopnak, csalnak és vasárnap úgy mennek áldozni, mintha ők lennének a legtisztább legártatlanabb teremtmények.

Azt hiszem, azon kívül, amik fent is elhangzottak, talán az volt a legfontosabb, hogy nagyon rossz karakterekkel kerültem kapcsolatba ezen a téren.

Valójában nem vallásos voltam, hanem kaptam vallásos nevelést, és nem vált általa vallásossá, hanem maradtam ateista.

Szóval nekem rossz tanáraim voltak, akik talán maguk sem értették, miről beszéltek, és átadni a tudásukat meg végkép nem tudták.

Maga a VALLÁS tette ellenszenvessé a hitet.

Annak idején rájöttem, hogy a vallás nem a hitről vagy Istenről szól, hanem a hatalomról és a pénzről. És mint a történelem bizonyítja ebben legjobbak az Ábrahámita vallások.

Én nem lettem teljesen ateista.

Az emberek által kitalált vallások Isteneivel szemben vagyok ateista, egy emberek által még ismeretlen Istennek nevezhető valamivel szemben meg agnosztikus.