Miért hisztek Istenben?

Azért hiszek Istenben, mert megtértem, és utána olyan dolgok történtek az életemben, amiket nem lehet megmagyarázni. Amikor Isten kijelenti magát az embernek, ahhoz nincs semmi hasonló, és az olyan meggyőződést alakít ki, ami biztosabb annál, hogy most itt vagyunk. Elfogadtam Jézust megváltómnak, nem gondoltam, hogy utána történni fog bármi is, de hirtelen megtapasztaltam, milyen az, amikor az ember vállát már nem nyomja a bűnei súlya, és sokkal érthetőbb lett utána az is, amit a Bibliában olvastam. Amiket addig a Bibliában nem értettem, régies, zavaros szöveg volt, az hirtelen értelmet kapott anélkül, hogy ember azt nekem megmagyarázta volna. a Szentlélek magyarázta meg egyszer csak nekem.

Lehet tudományos elméleteket gyártani, lehet gondolkozni, hogy most vajon igaz-e az egész, vagy nem, és lehet ebből doktori disszertációt írni. De amikor maga az Isten jelenti ki az embernek az igazságot és lép az emberrel személyes kapcsolatba, az olyan meggyőződést alakít ki, ami mindennél biztosabb. Ehhez nem kell agymosás, nem kell éveken át telebeszélni az ember fejét dolgokkal, hanem egyszer csak megvilágosodik az ember.

Az európai társadalom alapvetően materialista. A tudomány vezető szerepet kapott, az észnek vezető szerepe van, ami önmagában nem lenne baj, de ezzel a spiritualitást teljesen ki is szorítják. Az afrikai társadalmak pont az ellenkező véglet, ahol ésszel könnyen megmagyarázható dolgoknak is természetfeletti magyarázatot adnak. Az szélsőséges, de az európai gondolkodás is szélsőséges, ahol a természetfelettinek vajmi kevés szerepe van. A hagyományos értelemben vett vallásos gyülekezetek, felekezetek szokása, hogy tartanak istentiszteletet, elmennek oda az emberek, énekelnek, meghallgatják az igehirdetést, imádkoznak, de valójában nem történik semmi. Tehát lényegében magát a természetfelettit zárják ki az egészből és csak rituálé lesz az egészből. Ez esetleg lelkileg megnyugtatja a hívőt, de valójában nem kerül kapcsolatba a természetfelettivel.

Vitathatatlan az ok-okozati viszony a Föld dolgai között, de a természetfelettinek is lehet és van is erre hatása, csak ezzel az európai ember nem nagyon foglalkozik. Látható, bizonyos embereknek jobban mennek a dolgai, másoknak kevésbé jól, ezeknek oka lehet például természetfeletti is, pl. lehet átok is valakinek az életén, az átok pedig megtörhető, és utána sikeres lesz annak az embernek is az élete, akin korábban átok volt. Ezekben sok ember nem hisz, ami érthető is, hiszen a materialista gondolkodásmódot nevelik bele az európai emberekbe születésüktől fogva az iskolákban: amit a Bibliáról tanítanak, az száraz ismeretanyag, valamint az evolúciót, stb. tanítják, és gyakorlatilag az egész általános- és középiskolai tananyagból teljes mértékben száműzve van a természetfeletti.

A természetfeletti létezése vitathatatlan. Vannak megmagyarázhatatlan jelenségek, amiket mind igyekeznek a tudomány hívei beerőszakolni a pszichológiailag megmagyarázható jelenségek közé, és igyekeznek magát a megtérést is egy megmagyarázható pszichológiai folyamatként leírni. Pl. közkedveltek azok az álláspontok, hogy akik nagyon nagy bajba kerülnek, azok térnek meg, és a hit a gyengék ópiuma. De ez nem igaz, bárki megtérhet és kaphat Istentől természetfeletti kijelentést. A lelkileg összetört ember is megtérhet és lehet utána jobb élete, de a dúsgazdag is megtérhet, aki addig nem találta a boldogságát a pénzben, de megtérése után még több pénze lesz és jótékonyságra fogja azt felhasználni.

Hallottam olyanról, hogy egy ember próbálkozott különféle vallásokkal, imádkozott Buddhához és nem történt semmi, imádkozott ehhez-ahhoz és nem történt semmi, aztán imádkozott Jézushoz és történt valami. Ezt pszichológiailag már nehezebb megmagyarázni. Én ugyan nem próbálkoztam korábban más vallásokkal, de én is azt mondhatom, hogy Jézushoz fordultam és történt valami - a kérdésre válaszolva, ezért hiszek Istenben.

Egy másik kapcsolódó kérdés, hogy már előtte is hittem Istenben, de ez csak amolyan alaptalan hit volt. Van, aki úgy születik, hogy hisz valamiben, van, aki úgy, hogy ateista - hogy ennek mi az oka, az más kérdés. De igazából egyiküknél sincs konkrét, határozott, megalapozott meggyőződés arról, miért materialisták, vagy miért hisznek valamiben. Ez a megtérés után alakul ki, attól függetlenül, hogy előtte pl. marxista, buddhista vagy ateista volt-e az illető. (Egyéb meggyőződések is kialakulhatnak a természetfelettivel való egyéb, más jellegű találkozáskor, de ebbe most nem mennék bele.)

A keresztes háborúk és az egyház baklövései valószínűleg oda vezethetők vissza, hogy "születésük óta hívők" irányították az egyházat és nem volt személyes találkozásuk Istennel, nem volt megtérésük. Nem mintha a megtért hívő már utána sose hibázna, de ekkora baklövéseket valószínű nem fog elkövetni.

Alapvetően nincs baj a vallásokkal, vannak vallásos barátaim, a vallásszabadság híve vagyok, de jómagam ateista.

Azért ezen az érvelésen viszont nem tudok elsülni.

"-Szerinted fennmaradna valami 2000 évig, ha nem lenne igaz?

-Némelyik keleti vallás 5000 éves.

-Csönd

-Némelyik afrikai vallás meg mér régebbi

-Jó de azok albínó gyerekeket gyilkolnak

(??? Marhaság! Attól, hogy NÉMELYIK törzsben ez a szokás, attól még ez így egy bunkó rasszista általánosítás+semmi köze a kérdéshez)

-Nektek meg ott voltak a keresztes hadjáratok

-Nem voltak (?????????????????????)"

Tessék átállni a hinduizmusra, az 45000-5000 éves, gondolod, hogy fennmaradna 4-5 ezer évig, ha nem lenne igaz?

ma 09:59

A keresztyénség fennmaradásában nem a 2OOO év az érdekes,hanem az első 25O. Amikor tűzzel-vassal irtották őket pusztán azért,mert Jézust követték. És emberek ezrei vállalták a mártíromságot-megégetést,keresztre feszítést,oroszlánokkal széttépetést- a kívülállók szempontjából a nagy semmiért. Ilyen körülmények között a logika azt diktálná,hogy egy irányzat gyorsan kihaljon. Mégis minden mártírra újabb és újabb megtérők jutottak.

Számomra az a lenyűgöző például az apostolok történetében,hogy azzal,amit csináltak,gyakorlatilag szembe mentek az egész világgal,nem nyertek se pénzt,se hatalmat,viszont rengeteg szenvedésen mentek át. Vajon vállalták volna mindezt egy hazugságért?

#36!

Sztálin, Rákosi, Hitler, Kossuth, Oliver Cromwell emberei...

Az illegális kommunisták/fasiszták/demokraták vállalták a bújdosást, a börtönt, a kivégzést, a nem egyszer fizikai erőszakkal járó vallatásoknak is ellenálltak (a rettegett cári titkosrendőrség).

A Horthy-rendszerben az illegális kommunista mozgalom több tagját kivégezték, életfogytiglani börtönre ítélték, köztük Rákosi is szép hosszú ideig vendégeskedett a szegedi Csillag-börtönben.

Ezek szerint Rákosi Mátyás intézkedései helyesek voltak? Elvégre Ő és a hívei vállaltak minden kockázatot, kínvallatást, halált az eszméjükért...

Most nem a demokrata/kommunista/fasiszta eszmékről akartam véleményt mondani (azt alakítsa ki mindenki magának), csak az alapvető logikai hjibára mutattam rá az érvedben.

Egyébként a kereszténység akkor jött, amikor Rómában egyre tömegesebbé váltak az elszegényedések (a colonusok tömeggé váltak a Birodalomban).

Egyre kevésbé törődtek a vezetők, császárok a lecsúszott emberekkel, a római államvallás pedig nem nyújtott semmit egy szegény halandónak.

Állampolgári kötelesség volt időnként részt venni a Jupiter-tiszteletére szervezett szertartásokon és ennyi. Nem volt a római vallásban szeretet, nem volt vonzó túlvilágkép, nem volt lehetőség a MEGVÁLTÁSRA az átlag szegény embernek.

Nem is csoda, hogy több vándortanító tűnt fel akkortájt, elsősorban Palesztinában (vannak róluk feljegyzések).

Közülük a Jeruzsálemi Ács tanítása vált a legvonzóbbá a szegény néptömegek szemében, már életében legendákat szőttek köré, halálában pedig még többen kezdték követni.

Az őskeresztények megértő közösségekbe szerveződtek, legtöbbször még nem is keresztényként, hanem zsidó vallású emberekként, akik Jézus filozófiája szerint éltek, ők voltak a zsidókeresztények.

A szerény körülmények közt élő keresztények kiléptek a római hétköznapok rohanásából és irtózatos szegénységéből, szerény körülmények közt, de megértésben és szeretetben éltek, ezt nem adta meg nekik Róma.

A dolog ott vált veszélyessé, hogy nem voltak hajlandók Istenként tisztelni a császárt, ezért kezdték üldözni őket.

A római mindennapokba visszatérni nem akartak, annál a kilátástalanságnál a halál is jobb volt, a túlvilágon őket váró Megváltás pedig tovább bátorította őket a halál elfogadása felé.

A bátor és az átlag római szegénynél jobb életet élő keresztények híre pedig Brodalomszerte terjedt a szegények közt-akik egyre többen lettek.

I. Theodosius idejére már annyian voltak, hogy nem tudta többé kézbentartani a problémát, annyi keresztényt nem lehetett kiirtani vagy elhallgattatni, így jó taktikai érzékkel inkább kihúzta a dolog méregfogát, a szegények mentsvárából államvallást csinált, Jupiter helyére Jézus lépett, a püspökök pedig ugyanúgy elfordultak szép lassan a köznéptől, mint előttük a Római Papság. A körforgás kezdődött előről.

34#

Nem éppen így fogalmaztam de mindegy.

És engem aztán pont nem lehet rasszistának nevezni, mert gyűlölök minden ilyet, szerintem az ember, homo sapiens sapiens az egy faj és mind egyenlők vagyunk tehát én nem vagyok rasszista, nem szeretem a sztereotípiákat, ha rasszista volnék valószínűleg nem is említettem volna azt a sztereotíp gyilkosság sorozatot méghozzá negatívan.

#37!

Sejtettem,hogy ezt fogod felhozni ellenérvként. Csakhogy amiket írtál,egy hívő számára épp a keresztyénség melletti érv. Valóban,ideig-óráig karizmatikus vezetők is képesek voltak hihetetlen dolgokra rávenni a követőiket. Az alábbi dolgok közösek bennük:

1. Evilági,kézzel fogható célkitűzések megvalósítása, ezzel összefüggésben a földi boldogság ígérete

2. Tömegmozgalmi jelleg

3. Az erőteljes hatás,lelkesültség addig tartott,amíg a "nagy vezér" élt.

Összehasonlítva a keresztyénséggel épp az tűnik fel,hogy amíg pl. Hitler követőinek mindenre kész mentalitása elhalt az NS rezsim bukásával,a keresztyénség terjedése épp Jézus halálával kezdődött,az igazán nagy keresztyénüldözések pedig majd kétszáz évvel később. Mégis ki adta volna az életét Hitlerét, Rákosiért, Cromwellért akár csak pár évvel a bukásuk után?

Írtad,hogy a "Jeruzsálemi Ács" (inkább Názáreti,de mindegy)személye köré még életében legendákat szőttek. Vallástörténeti szempontból ez elképzelhető. De épp azért hoztam föl példának az apostolokat. Ők Jézus életének és halálának közvetlen szemtanúi voltak. Ha kamu lett volna a dolog,miért vállalták volna pont ők a mártíromságot,amikor nem nyertek vele semmit?

A Római Birodalom társadalomtörténetével kapcsolatos érved érdekes,és igaz is lehet,hogy egy szeretetközpontú,pozitív túlvilágképet ígérő vallás vonzó lehetett a lecsúszott rétegeknek. Csakhogy ez ebben a formában nem ellenérv,egyformán igaz akkor is,ha a keresztyénség alapja valós,és akkor is,ha nem. Viszont Te magad is írtad,hogy számtalan Jézushoz hasonló vándortanító volt,a korszak a széles vallási kínálatról ismert. Már épp ezért is "gyanús", miért épp az egyik legesélytelenebb szituból (Isten háta mögötti provincia,nincs látványosság,nincs mágia,üldözik,stb.) induló vallás terjedt el ennyire. Tudom,ha valaki nem hívő,annak mindez nem elégséges érv az Evangélium igaza mellett. De mindenesetre érdekes dolgok ezek,lássuk be.

#38

Nem mondtam, hogy rasszista vagy, viszont ha nem vagy az, akkor egy rasszista maszlagot szajkózol.

"Szerinted fennmaradna bármi is több, mint2000 évig, ha nem igaz dolgokon alapulna? szerintem nem... "

Ezt te írtad.

"A természeti népek (pl.: néhány afrikai törzs) "vallása" a természeti elemekben való hit, pedig a létünkkel egy idős..."

Ezt egy másik válaszoló írta

"Csak hát azok az afrikai népek babonából albínókat gyilkolnak."

Ezt meg te

1.) Attól még, hogy albínókat gyilkolnak, a logikád nem sérül. Régebbóta fennmaradt, mint a kereszténység még igazabbnak kell lennie.

2.)NEM gyilkol minden afrikai természeti nép albínókat. Van, ahol előfordul. És véedekezhetsz, ahogy akarsz, ez primitív általánosítás volt az afrikai népekkel szemben.

3.)Nem csak Afrikában maradtak fent a kereszténységnél régebbi vallások.

Tudom, ha azt mondanám, hogy a Csendes-óceáni szigetvilágban is fennmaradtak 10-15 ezer éves hitvilágok, akkor azt mondanád, hogy "Jó csak azok a népek embert esznek" (ami megint csak nem lenne igaz, csak néhány szigeten volt/van emberevés)

Ha azt mondanám, hogy az amerikai őslakos indiánok hitvilága is öt-tízszer olyan öreg, mint a kereszténység, arra is ilyen albínógyerek-érved lenne gondolom, mint pl. "Jó de az indiánok tollat hordanak a hajukban", vagy mittudomén. Szóval hagyjuk is.

Egyébként meg, a nagy világvallások közül a keresztény a leghiteltelenebb az iszlám után, a hinduizmus, a buddhizmus, a zsidó hit, a taoizmus, a konfucianizmus, mind 4-5-6 ezer éves, így sokkal hitelesebbek a keresztyénségnél-szerinted ;-)

#39

A te érveid elég értelmesek. :-)

Cromwell-t ne követték volna hívei a halálában? Kissé hatásvadász módon azt is mondhatnám, hogy mindenki, aki a demokráciáért halt, az érte halt. Na ez így nem lenne túl pontos, de a lényeg benne van.

De hogy írjak egy konkrétabb példát, marxért bizony az életüket adták, adják és adni fogják követői, száz évvel a halála után is!

Az illegális kommunisták, a világ minden pontjáról, a mai napig, Dél-Amerikában, Ázsiában, Afrikában és hogy ne csak ilyen "kulturálisan alcsaonyabbrendű területeket" említsek, kedves antirasszista 38-as, Európában is megvolt az illegális kommunisták fénykora.

Az orosz polgárháborúban pl. az életüket adták a marxisták, Marx eszméjéért-ha úgy tetszik Marxért.

Mert végülis egy keresztény mártír Jézusért halt?

Nem, nem feltétlenül a szakállas mesteréért. Inkább azokért a tanokért, azért az eszméért, amit a Názáreti Ács hirdetett.

Ha erre azt mondjuk, hogy Jézusért halt, akkor az illegális kommunistára bátran mondhatjuk, hogy Marxért halt.

A demokrácia nem köthető ugyanígy egy személyhez, több gondolkodó is volt mögötte (Oliver Cromwell volt az egyik, de sokan mások), ha a kommunizmus a kereszténységgel, iszlámmal, buddhizmussal van párhuzamban, mert van egy mester, aki kiötlötte (Jézus, Mohamed, Buddha, Marx), akkor a demokrácia inkább a zsidóság, vagy a hinduizmus, sok mesteren át, lassan fejlődött, nincs alapítója.

Eszméért halni mindig is "divat" volt, a kereszténység pedig eszme, akár elfogadjuk az evangéliumot, akár nem. Ha elfogadjuk, akkor a kereszténység Isten eszméje, vagyis a legigazabb eszme-ha nem fogadjuk el, akkor téveszme, de mindenképp eszme.

(Az más kérdés, hogy egy ateista számára is lehetnek benne értékes gondolatok, olvastam a Bibliát, a Koránt, olvasgattam a Védákból és Buddha tanításaiból is.)

"Viszont Te magad is írtad,hogy számtalan Jézushoz hasonló vándortanító volt,a korszak a széles vallási kínálatról ismert. Már épp ezért is "gyanús", miért épp az egyik legesélytelenebb szituból (Isten háta mögötti provincia,nincs látványosság,nincs mágia,üldözik,stb.) induló vallás terjedt el ennyire."

A kérdés jogos, de érdemes belenézni abba, amit a többi tanító hirdetett (való igaz, nem sok minden maradt fenn).

Az életben való érvényesülésről, a sikerről prédikáltak, ami egy római szegénynek (akik akkortájt egyre többen lettek) esélytelen volt.

Viszont másrészről, amit a többi tanítóról biztosan tudunk, hogy nagyon erőszakosak voltak, fenyegették azokat, akik nem állnak be az eszméjük mögé, büntető istenre hivatkoztak, kb. mint az Ószövetségben. A Krisztusi Szeretetet ugye mind ismerjük.

Jó kérdés, hogy az egyre erőszakosabbá váló római fennhatóságtól meggyötört emberek mit akartak, egy újabb zsarnokistent, szigorú szabályokkal, vagy inkább egy kis szeretetre és nyugalomra vágytak?

Az Isten háta mögötti provincia nem véletlen, szinte az összes vándortanító kivétel nélkül Palesztinában működött, jó kérdés, hogy miért, talán a zsidóság (egyistenhit) és a politeista római államvallás egybeéérése miatt, talán mert az Isten háta mögötti provinciában a Római Állam nem reagált olyan gyorsan, valószínű Pannoniában vagy Siciliában Jézust és a többi tanítót pillanatok alatt elhallgattatták volna, de ezek csak találgatások. Tény, hogy a legtöbb tanító onnan jött, földrajzilag egyformán esélyesek voltak.

"nincs látványosság"

Vízenjárás, vízből bor, gyógyítások?

"nincs mágia"

ctrl c+ctrl v

(Ha az ateista énemet kérdezed, Jézus egy kiváló bűvész volt a maga korában, vízből bor, stb., viszont épp emiatt életében, vagy méginkább halála után, egyre szélesebb legendák kezdték körülvenni, mint pl. gyógyítás, halottfeltámasztás)

"üldözik"

A római utasítás az volt, hogy minden vallás megtűrhető addig, amíg

1.) hajlandók Istenként tisztelni a Császárt

2.) hajlandók részt venni a minimális római vallási szertartásokon, ami a polgároknak kötelező volt (mellesleg Jézus követőinek a túlnyomó része nem is volt római polgár)

A tanítók többsége elfogadta ezt a két kitételt, némelyik nem, Jézuson is kívül üldöztek (és el is kaptak) más tanítókat, de nekik nem volt ennyi követőjük, sem életükben és így halálukban sem.

"A Római Birodalom társadalomtörténetével kapcsolatos érved érdekes,és igaz is lehet,hogy egy szeretetközpontú,pozitív túlvilágképet ígérő vallás vonzó lehetett a lecsúszott rétegeknek. Csakhogy ez ebben a formában nem ellenérv,egyformán igaz akkor is,ha a keresztyénség alapja valós,és akkor is,ha nem. "

Na igen, ez meg már filozófia. Valóban, ez az érv akkor is működik, ha igaz a Biblia és akkor is, ha nem.

Számodra ez azt jelenti, hogy nincs ellentmondásban a Bibliával, vagyis semmi gond nincs vele-számomra meg azt, hogy a Biblia nélkül is magyarázható a jelenség.

Azthiszem így szép az élet ;-)