Miért hisztek Istenben?

Ami engem illet, én azért hiszek Istenben, mert nem vagyok hajlandó elhinni azt, hogy a dolgok maguktól jöttek létre és maguktól működnek.

Ahogyan egy informatikai program mögött is egy programozó áll, úgy a genetikai programok sem maguktól fejlődtek ki. Maguktól csak elromlanak a dolgok. Te például azt látod, hogy egyre jobb lesz valami, amit magára hagynak? És a működés! Látom, hogy a testrészeim működnek! És nem fáj semmim! Hogyan tudná ezt megtervezni így egy ember? Minden művégtag és mű szerv csak utánzat, hogyne hinném, hogy igazi élő testeket csak Isten hozhat létre! Aki azt hiszi, magától megy minden, azt sajnálni tudom.

Lehet, hogy nem fogsz szeretni engem ezért a válaszért, de azért hiszek Istenben,

1. mert az nekem jó; bizalmat és erőt ad,

2. mert ahogy megfigyelem a világot és az eseményeket magam körül, látom, hogy mindennek rendszere van. Az ok-okozati törvény is erre épül (ha ezt teszed, annak ilyen következménye lesz, míg ha valami mást, akkor olyan). Semmi, de semmi nem történik véletlenül.

Én régebben nem hittem Istenben. Viszont nagyon sok "véletlen" történt velem egyszerre. Nehéz lenne mindet leírni, unnád is. Viszont olyan csodálatos élményben volt részem, amit soha nem fogok elfelejteni. És kívánom neked legyen részed egyszer ilyen csodás élményben.

Tudom, hogy Isten létezik, megvéd minket, mindannyian fontosak vagyunk az ő isteni tervében.

Leírom egy távoli, gyerekkori emlékemet, ami csak a mostani események után nyertek értelmet.

Kirándultunk a szüleimmel, 3 vagy 4 éves lehettem. Elfáradtam, apa felvett és vitt, de egy nedves kövön megcsúszott. És akkor a semmiből megjelent egy férfi, és a fejem alá tette a kezét, épp akkor, amikor kellett. Különben az szétloccsant volna az éles kövön.

Miután rendben voltam, a férfi eltűnt, nem volt sehol, pedig szüleim meg akarták hálálni neki.

Hiszem, hogy Isten akkor megmentette az életemet, mert rám is szüksége van a tervéhez.

Mellesleg írok, és véletlenül (nem tudatosan, inkább ösztönösen) a legtöbb regényembe belekúsznak az angyalok, pedig nem is feltétlen akarom. Talán Isten azt akarja, hogy én is higgyek és hitet adjak. Ki tudja?

Szeretném leszögezni, hogy soha nem jártam hittanra, és nem is nevelték ezt belém, így nem mondhatod.

Magamtól döntöttem így, bár azt hiszem Isten vezetett rá erre az útra, szép lassan.

Remélem, egyszer téged is megtalál, és felejthetetlen, kellemes élményekkel gazdagodhatsz általa.

Üdv: ex-ateista

Szerinted fennmaradna bármi is több, mint2000 évig, ha nem igaz dolgokon alapulna? szerintem nem...

bizonyos források szerint egy ateista előadáson vett részt einstein, még fiatalon. Az előadó megkérdezte, h akii hisz Istenben, miért hisz benne:

-Nem látjuk, nem halljuk, nem érzékeljük, tehát tudományos elvek alapján kimondható, hogy nincs!

Erre Einstein így érvelt:

-A tanár úr agyát nem látjuk, nem halljuk, nem érzékeljük, tehát tudományos elvek alapján kimondható, hogy nincs!