Aki 100%-ban elkötelezett egy vallás iránt, az meg tudja mondani, hogy mi alapján jutott erre a meggyőződésre?

1."megélt valamiféle egyértelmű spirituális élményt az életében (meggyőződésem, hogy ez az emberek 99,99%-ának nem kiváltsága.."-igen én is megéltem, nem egyszer, ez nem kiváltság, csak Nyugaton ritka az igazi spiritualitás.

2."elhiszi amit az egyház mond"-sokan mondják magukat egyháznak...pedig csak annak az Egyháznak szabad hinni, amelyiknek a feje maga Jézus Krisztus..

3."Ószövetség történetei kapásból elég véleményesek, inkább csak metaforikus történetek"-állítják a darwinista "felvilágosultak"...sajna arról hogy a Bibliát hogyan kell helyesen érteni, egyáltalán nincs magyarul könyv, (a lábjegyzetes Bibliák hazugságai borzalmasak !!!), ha tudsz angolul, itt egy gyerekeknek szóló, tehát egyszerű nyelvezetű könyv erről: [link]

Én inkább úgy gondolom, hogy ha ez a három nincs meg, akkor valaki nem tud igazán elköteleződni. Mindháromra szükség van.

1. spirituális élmény: itt nem kell nagy látomásokra gondolni, hanem kis örömökre: boldog vagyok ott, ahova járok, mert jó a közösség, jó a lelki vezetőm, voltak nagyon jó beszélgetések, amik felemeltek, illetve segítettek, mikor nehéz helyzetben voltam.

2. Hiszek az Egyháznak, és tanítómként tekintek rá. Nincs okom rá, hogy ne higgyek. A történelmi marhaságokat hagyjuk, egyrészt mert már azt a kort éljük és ne mai szemmel nézzük már az akkorit. Másfelől ezek a dolgok nem voltak annyira borzalmasak az adott embereknek. Az Egyház szánt szándékkal becsapni a híveit sosem akarta. (Az más kérdés, hogy volt sok bűnös ember benne, akik igen) Most lehet, hogy bizonyos dolgokon már mosolygunk, de pár száz év múlva az utódok meg majd rajtunk fognak mosolyogni, utólag könnyű okosnak lenni.

3. Szentírás: teljesen önkényesen nem állíthatták össze, mivel mikor ezeket a szövegeket leírták, akkor még éltek/élhettek szemtanúk. Bizonyos szövegek (apokrifek) meg azért maradtak ki, mert sokkal későbbiek, illetve ellentmondásban állnak az evangéliumokkal. A 4 evangélium egymásnak nem mond ellent, viszont pl. Tamás evangéliuma már ellentmond mind a 4-nek.

Amúgy sok olyan történelmi személy van, akiről még ennyi infónk sincs és mégis elhisszük kapásból. Jézussal kapcsolatban szerintem az élete nem hit kérdése. Viszont az, hogy Isten Fia és feltámadt, az már igen.

Az Ószövetség meg más kérdés: ott tudni kell szétválasztani azt is, ami metaforikus-prófétikus, meg azt is ami történeti. Ehhez ismerni kell a művet, utána kell járni.

Kedves kérdező!

Én kizárólag logikai alapon jutottam el oda, hogy vallásos vagyok. A módszer a következő:

1.Mit akarok elérni az életben?

Boldog akarok lenni vagy a boldogságunk szintjének csökkenését elkerülni. (Ezzel kivétel nélkül mindenki így van, ha a cselekedeteinket lebontjuk alapmotivációkra és azokat megvizsgáljuk)

2. Optimális esetben élek 60-80 évet tökéletes boldogságban aztán vége, mindennek?

Ez nekem kevés.

3. Lássuk milyen jobb lehetőségek vannak?

A vallások a halál után is kínálnak boldogságot méghozzá nem ilyen kis ideigleneset hanem örökké tartót.

4. Mely vallások azok, amikről emberi logika alapján legnagyobb valószínűséggel feltételezhető, hogy valós alapokon nyugszanak és nem csupán emberi kreálmányok?

Egy Isten hitek: Iszlám, Zsidó, Keresztény vallás.

5. Melyik mit kínál? Mit várnak cserébe? Felfedezhetőek-e ellentmondások a rendszeren belül, ami abból következik, hogy emberi kreálmány?

Iszlám: 40 szűzzel lehet kefélni a mennyben az örökké valóságig, az nem vmi sok, akár itt a Földön is megtehetem.

Zsidó vallás: meglehetősen agresszív, körülmetélést igényel, földi megváltásban reménykednek, a zsidó nép kiválasztottságán alapul.

Keresztény: örök boldogságot ígér, jónak kell lenni, eszmerendszere és tanításai egybevágnak az európai társadalmak alap értékeivel.

6. Ez alapján kereszténységre szavazok, de azon belül is melyik irányzat nyújtja a legjobb lehetőségeket?

Amennyiben az örök élet a cél érdemes biztonság kedvéért a legszigorúbb követelményrendszerrel rendelkező történelmi egyházat választani. Ez a Katolikus, ami mellesleg még azért is jó, mert 1.2 milliárd másik ember véleménye szerint is ez a jó választás, így statisztikailag is a legnagyobb a valószínűsége, hogy ez a helyes választás. Továbbá egyenes vonalon visszatudják vezetni magukat Szent Péterhez, akit a Biblia szerint maga Jézus választott az egyház élére. A protestáns vallások történelmi kialakulását vizsgálva pedig nagyon erősen látszódik, hogy emberi érdekek mentén alakultak ki, tehát nem tartom valószínűnek, hogy pont ők képviselnék az Isten szemében leghelyesebb irányzatot. Természetesen a Katolikus vallásnak is voltak zűrös ügyei, de mivel minden Egyházat csupán emberek alkotnak ez szerintem természetes, továbbá a jelenben nekem úgy tűnik, hogy kifejezetten jól illeszkednek az eszméik a Jézus tanításaihoz. Persze vannak dolgok, amikkel nem értek egyet, ugyanakkor nem tartanám helyesnek saját vallást alapítani, ami korrigálja ezeket az apróságokat, mivel az Egyházban valószínűleg nálam sokkal okosabb emberek, sokkal több ideig törték a fejüket a rendszer helyességén és ők jutottak erre a megállapításra, hogy a mostani verzió a helyes, tehát részemről brutális öntévedhetetlenségi hit, vagy egoizmus kéne, ahhoz, hogy kijelenthessem az én nézeteim nagyobb valószínűséggel egyeznek Isten akaratával, mint a teológusoké, akiknek ez a szakmája.

7. Megéri a macera a Katolikus szabályok betartásával, vagy inkább az ateizmussal járó szabadság az értékesebb?

Az ateizmus előnye, hogy bármit megtehetek bűntudat nélkül, amitől azt remélem, hogy a boldogságomat szolgálja, míg egy Katolikus azt feltételezi, hogy Isten folyamatosan figyeli, tehát hiába tudja átverni az embertársait, a halálát követően úgy is le lesz verve rajta a dolog. Ebből kifolyólag az Ateisták valószínűleg emberi szemmel nézve sokkal jobban képesek érvényesülni és sikeresebbek, tehát a 60-80 alatt átlagosan boldogabbak lehetnek, cserébe egész életükben azzal a tudattal kell élniük, hogy nincs Isten tehát a létezésük teljesen a véletlen műve, tehát semmiféle értelme nincsen és a halál végleges megsemmisülést jelent, tehát meglehetősen félelmetes. Ráadásul attól is lehet tartani, hogy ha esetleg még sem nekik van igazuk hanem létezik Isten, akkor könnyen előfordulhat, hogy örök pokollal kell fizetni az érvényesülésért vívott harcok során elkövetett gazságokért. Ezzel szemben egy Katolikusnak a lelki békéje aránylag rendben van, hiszen a halál kifejezetten kívánatos dolog, nem jelent az se problémát ha 60-80 évig nem tökéletesen mennek a dolgok, hiszen meg van a hit, hogy majd kárpótolva lesznek és legrosszabb esetben is csak kiderül a halál pillanatában, hogy nincs Isten tehát megsemmisülnek és már nincs idejük azon siránkozni, hogy egy csomó lehetőséget elmulasztottak a boldogságuk fokozására. Továbbá ha megnézzük a kötelezettségeket, amiket vállalni kell azt látjuk, hogy kifejezetten egybevágnak a társadalmi elvárásokkal, csupán sokkal szigorúbban kell venni az erkölcsöt, akkor sem szabad megszegni a szabályokat ha esetleg nem buknának le és folyamatosan a jóra kell törekedni, ami mellesleg nem is olyan kellemetlen dolog. Persze kénytelenek hetente egy órát a templomban tölteni, olyankor is visszafogniuk magukat, amikor pl jól esne beolvasni egyet a pincérnek, aki leöntötte a vadonatúj zakóját, nincs házasság előtti szex, hűségesnek kell lenni, nincs válás, mások érdekeit kell a sajátunk elé helyezni stb. De ezek sem olyan vészesen nehezen betartható előírások, ráadásul a környezetünk gyakran honorálja, ha mindig becsületesek vagyunk és egyenes a jellemünk.

8. Ez mind szép és jó, de logikailag teljesen baromságnak tűnik, és valószínűbb a tudományban hinni.

Régebben én is kizárólag a tudományban hittem, azonban,a hogy mélyebben beleástam magam a dologba 2 felismeréshez jutottam:

I. A tudomány kifejezetten valószínűvé teszi Isten létezését. Jó példa erre a világ létrejöttének problémaköre (emberi logikával nem elfogadható, hogy öröktől fogva létezzen a világ, ugyanakkor, hogy a semmiből spontán jött volna létre szintén elfogadhatatlan, tehát valószínűleg létezik egy felsőbbrendű az emberi logikán túlmutató erő), kvantum fizika (Az atomok szintjén teljesen a véletlenek határozzák meg az eseményeket, tehát tudományosan nem lehet magyarázni legfeljebb valószínűségeket megadni arra, hogy éppen mi, miért történik, ami szintén Isten jelenlétére utal), a világ olyan komplex volta (annyi véletlennek az egybeesése szükséges, hogy a világ az általunk ismert stabil formában létezhessen és a Földön létrejöhessen az élet, hogy nagyon nehezen elképzelhető egy felsőbb terv létezése nélkül).

II. Gödel nemteljességi tételéből következik, hogy nincs olyan valamirevaló elmélet, amit ne lehetne megcáfolni, tehát a tudomány minden állításának az elfogadása is ugyan olyan hiten alapszik, mint a kereszténységbe, ateizmusba vagy bármely vallásba vetett hit. PL: semmiféle módon nem tudjuk igazolni, hogy nem a Mátrixban látható módon éppen egy kapszulában fekszik a testünk és csak beképzeljük, hogy éppen a gyakorikerdesek.hu oldalát olvasgatjuk. Tehát a mi világunkban semmi sem biztos, minden a hit kérdése, kizárólag rajtunk múlik, hogy miben hiszünk, akkor pedig jóval pozitívabb abban hinni, hogy világunk szép és jó, mint, hogy csak véletlenül létezik és az életünknek semmi jelentősége.

A gondolatmenetben mindenki a saját élményeit és tapasztalatait alapul véve elkanyarodhat a számára legvalószínűbb irányba, de az alap igazságaival logikai alapon nem lehet vitába szállni a 8./I. pont igazságából fakadóan.

Kedves Nefri!

Eddig még egyetlen vallásos embertől sem hallottam korábban, hogy ilyen nyílt, rideg számítás és önös érdek alapján döntött volna a vallásos élet mellett. Mintha ez az egész kérdés tőzsde vagy lóverseny lenne.

Én egy őszinte ateista vagyok és semmilyen érdekből nem tudnék hinni olyan dolgokban amikről nem vagyok meggyőződve.

Semmiféle számítgatás alapján nem tudok hinni egy mindenható, mindentudó és páratlanul jóságos Istenben, mint ahogyan semmilyen érdekből nem tudnám elhitetni magammal, hogy pl. a malacok repülni tudnak, vagy London Egyiptom fővárosa. Ilyen mértékű képmutatásra és kalmárszellemre én képtelen lennék.

A "nyerő tét" reményében Isten létezésére és a kereszténységre fogadni, hogy ezáltal az örök élet esélyéhez jussunk, majd képmutatásból eljátszani a jó hívőt, szerintem illetlen magatartás Istennel kapcsolatban. Ebben a kérdésben csak a maximális őszinteség a megengedett.

Szerintem, ha Isten létezik, és valóban igazságos, elsőként fogja a hozzád hasonló álságos, számító és képmutató csalókat diszkvalifikálni még a mennybejutás előtt.

Kedves kérdező!

Elnézést az OFF-ért!