Bizonyos vallásos-ateista viták miért arra mennek ki, hogy a felek meggyőzzék egymást?

"nem tartja tiszeletben a másik véleményét"

Véleményt nem kell tiszteletben tartani, csak embert.

Én úgy tapasztaltam, hogy a hívők elég nagy része az ateistát nem tekinti embernek. Tiszteletnek nyomát nem lehet látni, és még ha nem is akar sértegetni, akkor is hajmeresztő dolgokat mond (pl. azt, hogy minden ateista a sátánt szolgálja - még akkor is, ha nem ez a szándéka).

Ellenben egy normális ateista értelmesen viselkedik és tiszteletben tartja a másik embert. Nem a véleményét...

Az értelmes vita valóban az ervekrol szól és nem a meggyozesrol. Mint ahogy az eszmecsere sem azt jelenti, h leulunk, beszélgetünk, majd te hazamesz az én eszmeimmel, én még a tieiddel. :)

Azért kíváncsi lennék engem hová sorolnak...

De mindegy.

Az ateista az ész érveket hoz fel. Meggyőződésem, hogy a legnagyobb ateistáknak valójában már volt valamilyen személyes pozitív élményük Istennel, vagy Jézussal, de csak azért is magukra erőltetik az ateizmust, csak azért sem ismerik el az egésznek az igazságosságát, csak azért sem ismerik, be, hogy az ész érvek sokszor nem helytállóak. Egy hithű ateista ugyan miért ismerné be, hogy tévedett? Ha viszont elismeri és megtér, akkor Isten bőségesen megjutalmazza (lásd Szent Pál).

A Vallásos ember, meg próbálja elmagyarázni ész érvekkel, amit nem lehet. Amit érez, amit megtapasztal amiben hisz. Az a baj, hogy ezt tényleg max körül írni lehet szavakkal, nem lehet elmagyarázni max ha megtapasztalod akkor tudod, hogy miért is hívő a hívő. Az ateista ember meg ezeket vagy nem tapasztalja, vagy ha fentebb írtam mégis, akkor csakazértsem ismeri el és így elég nehéz zöld ágra vergődni.

Saját meglátásom szerint a nem hívő emberek kicsit olyanok mint a zombik. Mozognak, esznek stb, de nincs igazi életük. De nem muszáj velem egyet érteni :D

"de csak azért is magukra erőltetik az ateizmust"

Nem találkoztál te még ateistával.

A hívők azok erőlködnek - mert nekik nincs tudásuk, csak hitük. Az ateistának tudása van - amiről meg nincs, abba nem akar mindenáron beleképzelni valamit.

Szerintem ezek két oknál fogva jönnek létre:

- azok, akik leállnak ilyenről vitázni neten, rendszerint elég merev emberek

- ez a kérdés általában valami más kapcsán jön elő. PL.: abortusz, bűn és bűnhődés, sors stb.

Mindkét fél a maga világnézetéből vezeti le a dolgokat és ezért nehezen vitatkozik magáról a témáról, mert úgy veszi, hogy a logikája tökéletes, tehát eleve a világnézetét támadja a másik.

Amúgy vannak itt-ott értelmes vitatkozók is. De sajnos legértelmesebb és legjobb barátaimtól és szoktam hallani ilyen téren helytelen kijelentéseket.

Pl.: házasság előtti szex. Egyik legjobb barátom, aki nem csak képzettségét tekintve áll magas szinten, hanem emberileg is, nevetve kérdezte, hogy "Ti is vártok a házasságig?"

És persze értem, neki ez vicces és számomra is evidencia, hogy a szexet gyakorolni kell a házasság előtt is. De ettől még extra érzékenységgel viseltetek a mást gondoló emberek iránt, mert tudom, hogy másoknak ez egyáltalán nem ilyen nyilvánvaló.

Egy ilyen vitában azonnal mindenki jön a hitével vagy hitetlenségével és láthatjuk, hogy egy egyszerű kijelentés is milyen érzékenységeket sérthet.

Valóban, a vita kapcsán nekem úgy tűnik, a vallásosak hozzáállását jól jellemzik a JHVT - k, akik a jéghegy csúcsaként megmutatják a hívők hozzáállását az ateistákhoz.

Engem ateistaként az a gondolat motivál, hogy a vallásosak tévedése azt eredményezi, hogy nem értékelik eléggé az egyszeri életet, amelyen kívül nincs más. Pasteur híres gondolata, hogy semmit sem veszt, ha hisz Istenben, téves.

Én személy szerint igenis szeretném átélni a velem történteket, ha szenvedni kell, állok elébe és inkább legyek depressziós, mint hogy ne érezzem teljes mélységében a veszteségeimet. Valószínűleg örülni is jobban tudok az illúzióimnak, amiről tudom, hogy múlandóak, de mégis szeretem őket.

Szivesen átruháznám gondolkodásmódomat a vallásosakra, de néha elbizonytaladom, mert nem akarom elvenni tőlük a megvilágosodás érzetét és a csalfa öröklét igéretét.

Valójában engem alapvetőleg két dolog zavar, egyik a tudománytalan világnézet, másik meg amikor egy hívő azt feltételezi, hogy az erkölcsi érzék a vallásból fakad, amit Isten parancsára kell megtartani, nem pedig mások és magunk tisztelete miatt.