Jézusról van KORTÁRS feljegyzés, olyan amit még életében írtak?

Amíg a keresztyénség nem terjedt el annyira, hogy Rómában is szemet szúrjon, addig Judea egy jelentéktelen kis tartomány volt, ráadásul túl messze ahhoz, hogy foglalkozzanak vele. Szenzációnak semmiképpen nem számított: kb. mint most egy világvégi kis faluban történtek (azzal a különbséggel, hogy most lényegesen fejlettebb a hírközlésünk, nem kell minden információra minimum heteket várni, mire egy futár esetleg hírt hozna róla). Szinte biztos, hogy helyben készültek feljegyzések, de nem valószínű, hogy azok napjainkig fennmaradtak volna.

Mindenesetre az egész ókori történelem leghitelesebben dokumentált személye Jézus. Pl. Caesarról csak néhány töredék maradt fenn (pár mondat), az is a halála után több száz évvel készült másolat. Míg Jézusról és tanítványairól 1. századból származó eredeti töredék is van. Az első 2-300 évből pedig több ezer különböző nyelvű (görög, arámi, szír, kopt, örmény, latin) írásos töredékünk van, a 4. századtól pedig hosszabb szövegek is. Az ókori történelem többi részéről (beleértveaz egyiptomiak, görögök, rómaiak történelmét is) nagyrészt középkori írásokból tudunk.

Kedves Alex!

A római bürokrácia igen jelentős volt.

Mindenről készítettek dokumentumokat, a perekről, a kivégzésekről aktatömegeket gyártottak. Levéltárak, könyvtárak voltak, számos feljegyzés ma is megmaradt.

Judea sem egy kis falu volt, rendes provincia, közigazgatással, prefekturával. Katonailag nem volt jelentős, legio nem is állomásozott ott, csak egy cohors, egészen a lázadásig. De ez csak azt jelenti, hogy általában békés vidék volt, Pannónia határvidék lévén mindig igényelt egy légiot.

Az ókorról is rengeteget tudunk.

Eredeti dokumentum valóban nem sok maradt, mondjuk Archimedes saját kezű írása, mert ezeket főleg az alexandriai könyvtárban és a Konstantinápolyi levéltárakban őrizték, amelyek elpusztultak, de műveik, illetve műveik részletei számtalan leírásban helyet kaptak. Ceasarról is rengeteget tudunk, ugyan honnan tudnánk róla manapság különben, tetteiről, hódításairól, szövetségeiről. Élete minden részlete ismert, renkívül híres ember lévén, aki a birodalom életében is nagy változást okozott, talán a legismertebb ember a korból. Jézus pere is nagy port verhetett fel, még huzavona is volt a zsidó papi hivatallal. Hiába csak maroknyi híve volt, a kivégzésével közismerté változott. Ha nem végzik ki, a kereszténységből semmi sem lett volna, pontosan az történt, ami a reformáció idején, hogy a máglyán elégő szerencsétlenekkel nem hogy kiirtották volna az "eretnekséget" hanem elterjesztették, mivel az áldozatok helyébe tömegesen keletkeztek az eljárással elégedetlen újabb kételkedők.

A Jézusról szóló dokumentumok (már, ha valóban élt), minden bizonnyal Jeruzsálem elpusztításakor elégtek.

Egyébként mindegy, hogy élt e, vagy nem, valakinek meg kellett szerveznie a keresztény vallást. Jézus tetteit nagyrészt legendának, túlzásnak és mesének tartom, de létezését nem vonom kétségbe, valóban kellett valaki, aki megreformálja a már elavuló zsidó vallást, a bosszúálló Istennel, mert akkor már erre volt igény. Az nem bizonyos, hogy minden cselekedete úgy történt, ahogy le van írva, de nem is lehetetlen.

A modern kor Leninjét hozom fel példának, akiről szintén számtalan történet, legenda született és halála után (amikor Sztálin már nem félt tőle) Valóságos kommunista szentet csináltak belőle, pedig vaskézzel uralkodott. Már ő megszervezte a csekát, a népbíróságokat. Egyetlen enyhe pozitívum jellemzi, polgári származása lévén visszariadt a teljes terrortól, a NEP korszakkal lazított a gyeplőn kissé, mégsem volt annyira vadállat, mint Sztálin. Azért a jóságos, mindent megoldó szent képétől távol állt és hiába tömték ki, majd mutogatták a mauzoleumban, egyáltalán nem az volt, amilyen képet teremtettek róla.

Jézusnál is előfordulhatott hasonló, talán nem ekkora mértékben, mondásai, vagy a róla szóló példaértékű történetek egy része keletkezhetett később is.

Mivel az eredeti dokumentumok, amik létezését igazolhatnák, mind eltűntek, kissé furcsa, hogy ennyi jórészt jelentéktelen apróság, történet maradt fel róla, mint amit a Biblia megjelenít. Magyarán az a helyzet, hogy azt nem tudjuk biztosan, hogy élt e, nős volt e, volt e gyereke, stb... de kötetekre való dolgot tutira állít a Biblia róla.

A római bürokrácia tényleg jelentős volt. De az főleg az állami ügyekkel foglalkozott.

És Jézus életében miért is vert volna fel nagy port? gondolj bele: a példádnál maradva Moszkva sem készített volna tonnányi dokumentumot arról, hogy egy szibériai kis faluban valaki 3 éven keresztül a helyi kisebbségen belül egy újabb nézetet hirdetett...

Róma számára ez helyi belügy volt, amivel nem foglalkoztak. Az, hogy Judea provincia volt, annyit jelentett, hogy betagozódott a római közigazgatásba, adózott és állomásozott ott pár katona. Egyebekben elég nagy önállósággal rendelkezett, saját (al)királlyal és szervezetekkel. Ráadásul Jézus az ő számukra egyszerűen a nekik tökéletesen érdektelen zsidó valláshoz tartozott, amibe megint csak nem szóltak bele. Ráadásul Jézus sohasem fordult szembe a rómaiakkal (Pilátus is elismerte, hogy a római törvények szerint ártatlan), elítéléséhez is csak azért lett közük, mert a főpapság nem tudta bizonyítani az istenkáromlását (amivel vádolták) és a halálbüntetését sima köztörvényesként tudták csak végrehajta(t)ni. Erre meg nem volt joguk, csak a (római) állam képviselőinek.

Abban az időben Róma (a város) lakossága nagyobb volt, mint az egész tartományé. Mit érdekelte őket egy falusi tyúkper?!

Az természetesen szinte 100%, hogy a zsidó főpapságnál külön aktája volt neki. Gondolom elég vastag. És az is feltételezhető, hogy az akkori szokásnak megfelelően azt is a többi hasonló irattal együtt a templomi irattárban tárolták, ami -hála Titus lelkiismeretes tevékenységének- az utókor számára elveszett.

Elképzelhető, hogy egy-két töredék más helyekre is eljutott, mivel a legkorábbi USZ.-i iratok (az apostoli levelek) egyes versei arra utalnak, hogy már a Templom lerombolása előtt léteztek keresztyén gyülekezetek Jeruzsálemen kívül, más városokban is.

Ahogy írtad: "Hiába csak maroknyi híve volt, a kivégzésével közismerté változott. Ha nem végzik ki, a kereszténységből semmi sem lett volna"

Éppen ezért nem foglalkoztak vele egészen addig, amíg -halála után- kezdett problémát okozni az, hogy a római (állam)vallás egyes kötelezően előírt rendelkezéseit nem fogadták el, mert ellentétben állt a lelkiismeretükkel.

Az életét ma már szinte senki nem vonja kétségbe. Pl. a születésének időpontja is eléggé könnyen meghatározható a régészeti/történelmi ismereteinkkel. Voltak ugyan ellentmondások, de mint később kiderült, ennek csak szóhasználati/fogalmazásbeli okai voltak, illetve az azóta előkerültek olyan bizonyítékok (pl. Augustus emlékoszlopa), melyek sokáig ismeretlenek voltak (pl. Quirinius). Az természetes, hogy az evangéliumi leírások szubjektívek, hiszen nem "real time" naplókról van szó, hanem visszaemlékezésekről -illetve Lukács esetén (aki nem volt szemtanú) hosszas gyűjtőmunka, kutatások és interjúk által megírt életrajzról. Mindenesetre a ma ismert szövegek legkésőbb 160-170 között már elterjedtek voltak. Mikor a gyülekezetek használni kezdték ezeket, még éltek szemtanúk. Ha ezek közül akár egy is hitelt érdemlően cáfolta volna a leírtakat, akkor az első keresztényüldözésekkor Róma nyilván felhasználta volna arra, hogy hiteltelenné tegye és felszámolja a veszélyesnek minősített kultuszt. De ilyenről sem tudunk...

Az az érzésem, hogy teljes bizonyosságot soha nem szerezhetünk. A biblia állításainak jelentős részét egyre több régészeti lelet igazolja, ami alapján nyugodtan elfogadhatjuk a többit is. De persze ugyanúgy el is utasíthatjuk. 100%-os bizonyosság egyik oldalon sincs...

Sajnálom, 6, ez nem így volt.

A Római Birodalom jogállam volt, nem olyan, mint a mai, de annyira igen, hogy senkit nem végeztettek ki megfelelő jogi eljárás nélkül.

Judea valójában szövetséges tartomány volt, részben megmaradt a közigazgatása. A rómaiak kissé hasonló módon tartózkodtak ott, akárcsak nálunk a nemrégiben távozó szovjet csapatok. Heródes királya volt Judeának és minimális hatásköre volt is. A zsidó papi hivatalnak is voltak fegyveresei bár csekély létszámmal és hosszas tárgyalások után egyeztetett fegyverzettel.

Róma nem mindenhol építette ki a teljes közigazgatást, ahol már volt, illetve ahol politikai és katonai okok megengedték, támaszkodott a helyi közigazgatásra.

Jézust a vallási hatóságok tartóztatták le. Pilátus betartotta a formákat, szigorú hivatalnok volt, először Heródes ítéletét kérte ki, majd mikor az nem tartotta illetékesnek magát, visszautalta az ügyet a Szinhedrionnak. Több ízben is nyomást gyakorolt Jézus érdekében és ennek, azon kívül, hogy nem tartotta halálra itélendőnek Jézust, több oka is volt. Elsősorban az, hogy nem volt elegendő fegyveres ereje egy kibontakozó lázadás leverésére és tartott a nép haragjától. Rómában nem nézték volna jó szemmel, ha kormányzósága alatt lázadás bontakozik ki, amit költséges és esetleges veszteséges harcokkal lehet csak elfojtani. Másodsorban őt nem zavarta, hogy az uralkodó vallás ellen agitálnak, neki jól jött a zsidók megosztottsága, mert a vallás nagy összetartó erő volt már akkor is.

Sajnos a papi bíróság hosszas ülésezés után végül csekély többséggel, de határozottan bűnösnek nyilvánította Jézust, elsősorban a templomok elleni agitációban, de véletlenül sikerült olyan érvet is felhozniuk, ami a rómaiak szerint felségsértésnek minősült, így már Pilátus sem tehetett egyebet, jóvá kellett hagynia az ítéletet.

Tett azért még próbát, felújította a már el, elfelejtett szokást, amely szerint a Pászka ünnepének tiszteletére lehetőség volt egy bűnös megkegyelmezésére. Sajnos ebben az időben több halálra ítélt is volt és talán a helyi hatalmasságok propagandája miatt a nép nem Jézust, hanem Bar Rabbant, más néven Barabást választotta, akit rablógyilkossággal vádoltak, de nem pontosan ebben az értelemben. Amolyan helyi Rózsa Sándor formátumú ember volt, rómaiakat is ölt és ezért ismert és népszerű ember volt. A nép őt választotta és a legenda szerint Pilátus kijelentette: - mosom kezeimet - mert így akarta kifejezni, hogy ártatlan Jézus halálában, ő azt egyáltalán nem kívánta.

Jézus vértanú halála nagyban megnövelte tekintélyét, ismert lett és a kereszténység eszméje ezután gyorsan terjedt a zsidók között, akiket az akkor elöregedett régi vallás már nem elégített ki. Híveinek száma gyorsan növekedett és Judea egy nyugalmas tartományból egyre forrongóbbá változott. Néhány évtizeddel később ki is tört a lázadás, de ebben még annak is szerepe lehetett, hogy a háború előtt álló Parthus nagyhatalom, aki ellen Róma hadjáratra készülődött, diplomáciai eszközökkel, pénzzel és fegyverrekkel támogatta a lázadás kirobbanását, hogy elenfelét, a Római Birodalmat gyengítse és ez sikerült is neki. Természetesen ez nem bizonyított, bár akkoriban mindenki biztosra vette.

Erről ír Flavius, részben Suetonius, továbbá számos régi dokumentum, amik utalnak rá, illetve olyan dokumentumokra, amik mindezt tartalmazzák.

Természetesen erről sincs 100% osan bizonyos információnk, de mindez logikus és elhihető, több részlete a Bibliából is nyomon követhető.

A szokásoknak is megfelel, de azért semmi esetre sem bizonyték még arra sem, hogy Jézus egyáltalán élt, vagy hogy a dolgok pontosan így történtek. Az mindenképpen támogatja, hogy ha történt ilyesmi, annak hasonló módon kellett történnie, figyelembe véve a körülményeket.

Mindezeket csak azért írom, mert valóban, ilyen távoli korban elvileg minden lehetséges, de amennyire lehetséges, ez végül is meg van erősítve, eléggé elfogadott és kialakult álláspont.

Annyit még hozzátennék, hogy Pilátus bármennyire is igyekezett, nem maradt ebből az ügyből kifolyólag teljesen vádak nélkül.

Mivel tapasztalt hivatalnok volt a kivégzés előtt segédcsapatokat kért erősítésre, hogy elkerülje a zavargásokat. Elsősorban szíriai lovasság érkezett, főként Jeruzsálemba, de máshol is, több ponton megerősítette az ellenőrzést, készenlétbe helyezve a fegyveres erőket.

Jézus még csak viszonylag rövid ideje tartózkodott Jeruzsálemban, de vidéken is volt támogatottsága, és a városban is felhívta magára a figyelmet, ezért is fogatta el a Szinhedrion.

Mindez túlzottnak, vagy elégségesnek bizonyult Pilátus részéről, mert nem volt különösebb zavargás a kivégzés előtt, alatt és után, illetve előtte némi rokonszenvtüntetés volt Jézus mellett, de ekkor még nem volt Ítélet és nem is kellett fellépni ellene.

Pilátusra ellenben felhívta a figyelmet, hogy csekély létszámért ugyan, de mégis segítségért folyamodott, nem tudta saját maga uralni a helyzetet, ezért egyre nehezebb helyzetbe került. A keleten szokásos intrikákba belebonyolódott, egyszerű, egyenes római jelleme nem tudta felfogni az ott szokásos sakkjátékszerű csavaros diplomáciát és rövidesen kegyvesztett lett, sőt vád alá is helyezték.

A kérdezőnek meg annyit, valóban, kortárs feljegyzés nincs, mindezt később írták róla, Flavius, Suetonius és Tacitus történetírók elsősorban, de máshol is meg megjelennek erre vonatkozó utalások.

Mindez korántsem bizonyíték 100% ban.

Flavius elismert történetíró, de nem mindenben teljesen szavahihető, Tacitus inkább és Suetonius is.

Lehetséges, hogy akkoriban még voltak dokumentumok, amikre alapozták írásaikat, Tacitus említ ilyesmit. Az is meglehet, hogy őket is befolyásolták egyéb körülmények, politikai okok, vagy akár a kereszténység akkori elterjedtsége. Mindez részben egyezik a vallástörténeti kutatók véleményével is de az is lehetséges, hogy nem teljesen ez történt.

Ki tudná ma már pontosan megmondani, mindenesetre összefüggő és logikus történet, amelyet több szempontból egyeztettek, elfogadható vélemény, én elhiszem, de azon sem csodálkoznék, ha nem így történt volna.