Keresztény vallás: mennyire fontos, hogy "térítsünk" illetve beszéljünk másokkal Jézusról, akkor is, ha azok esetleg makacsul nem hisznek, illetve kőkemény ateisták?

Ha létezik isten akkor csak egy vallás istene lehet, csak egy igaz vallás létezhet? Csak egy igaz módja lehet a hitnek? Ha isten teremtett minket, akkor az önmagunkba vetett hit is az istenben való hit?

Ha a vallás jó, akkor miért okozott és okoz annyi fájdalmat a világban? Ha a vallás nem tökéletes, akkor tényleg fontos teljesen ugyanabban az értékrendben hinni?

Az emberek különböznek. A világ változik. Nem mindenkinek ugyan az az út vezet a boldogsághoz. Ha valakit a saját utadra kényszerítesz azzal biztos hogy segítesz? A vallás a fontos vagy az emberek boldogsága?

"mennyire fontos, hogy "térítsünk" illetve beszéljünk másokkal Jézusról, akkor is, ha azok esetleg makacsul nem hisznek, illetve kőkemény ateisták?"

Tanultál valaha a keresztes háborúkról? Na, akkor látod, hogy kiváltott némi ellenkezést ott is a kényszeres térítés.

plusz az összes ilyennel ellenérzés van. Ugye, te sem szeretnéd, ha egy barátod állandóan allah-al traktálna, mert szerinte az az üdvözítő? Na, más sem szeretné, ha fárasztanád a baromságokkal, amiben nem hisz.

Hali!

A közvetlen térítések engem is irritálnak (pl. amikor az utcán, aluljáróban lerohannak). Viszont azt is látom, hogy valakit nem zavar, sőt, örül neki és szívesen elbeszélget az aluljáróban egy-egy "evangelizátorral", tehát 100%-osan nem ítélem el.

De mivel engem irritál, bár hívő vagyok, nem tudom elképzelni, hogy ebben a stílusban beszéljek róla, sem azt, hogy csak úgy minden felvezetés nélkül, egész konkrétan a vallással és a megtérés fontosságával traktáljam a környezetem, munkatársaim.

Ezért én inkább arra törekszem, hogy a keresztény tanítás szerint éljek, ne legyek képmutató, és úgy általában tiszteljem, elfogadjam az embereket, aztán ha valahogy szóba kerül, szívesen beszélek róla, hogy amúgy vallásos vagyok, miért vagyok az, miben hiszek. Szerintem sokkal hitelesebb, ha megpróbálunk tisztességesen élni, és végül az emberek fejben ezt párosítják azzal, hogy amúgy vallásosak vagyunk.

Egy olyan ember, aki még nem nyerte el a bizalmam, nem nagyon tud hitelesen bármivel is traktálni, lepattan rólam.

Vidiripi

Időnként kikérheted az ateista társaid véleményét. Mi a véleményük mondjuk Jézusról.

Vagy ők hisznek e valamiben és ha igen miért ,hogyan győződnek meg az igazságról? Meséld el nekik az élményeidet amit hívőként élsz meg a tapasztalataidat. Mesélhetsz nekik a közösségről ahová jársz hogy mit csináltok együtt. Milyenek az ott lévő emberek mi a hobbijuk stb.

Vagy kérdezd meg tőlük hogy tudták e hogy a Bibliában vannak a szerelemmel kapcsolatos írások. Kis túlzással akár szerelmes levélnek is lehetne mondani. Vagy hogy keresték e valaha is Istent próbáltak e hinni. Sok mindent lehet kérdezni. S néha meglepően tartalmas beszélgetések lehetnek akár olyanokkal is akikről soha nem is gondolnád. Legyél kíváncsi az ő véleményükre és arra is hogy hogyan jutottak erre a véleményre. Beszélgetni kell! Kommunikálni.

Kedves kérdező, te most térítésről vagy evangéliumhirdetésről beszélsz? Mert a kettő nem ugyanaz.

Vannak mostanában olyanok, akik azt mondják, hogy a térítés ártalmas tevékenység. Sőt, az Egyházak Világtanácsa által kiadott egyik dokumentum "a térítés bűnéről" beszél. Vajon mi ennek az oka? Egy katolikus folyóirat kijelenti: "Az ortodox egyház panaszáradata azt idézte elő, hogy a »térítésről« ma már az erőszakos térítés jut eszünkbe" (Catholic World Report).

Csakugyan ártalmas a térítés? Bizonyos esetekben igen. Jézus azt mondta, hogy az írástudók és a farizeusok ártanak annak, akit megtérítenek (Máté 23:15). Az "erőszakos térítés" természetesen helytelen. Josephus történetíró például arról számol be, hogy amikor a makkabeus Joannész Hürkanosz leigázta az edomitákat, "megengedte, hogy országukban maradjanak, ha rendszeresítik a körülmetélést és hajlandók a zsidó törvények szerint élni". Ha az edomiták zsidó uralom alatt akartak élni, a zsidó vallást kellett gyakorolniuk. A történelemből ismeretes, hogy az i. sz. nyolcadik században Nagy Károly leigázta az észak-európai pogány szászokat, és embertelen módszerekkel megtérítette őket. A The Catholic Encyclopedia szerint a reformáció idején a következő jelmondattal fejezték ki azt, amikor egy népre rákényszerítettek valamilyen vallást: Cuius regio, eius religio. (Ez nagyjából annyit jelent, hogy ’akié a föld, azé a vallás’.) De vajon mennyire volt őszinte a szászok és az edomiták megtérése? Például mennyire ragaszkodott szívből az Isten ihlette Mózesi Törvényhez Heródes, az edomita király, aki megpróbálta meggyilkoltatni a csecsemő Jézust? (Máté 2:1–18).

Ma is létezik erőszakos térítés? Bizonyos értelemben igen. A kereszténység némelyik misszionáriusa állítólag tengerentúli ösztöndíjat ajánl fel annak, aki áttér a keresztény vallásra. Olyan is előfordul, hogy éhező menekülteknek végig kell hallgatniuk egy prédikációt, és utána kaphatnak egy adag élelmet. Egy 1992-es nyilatkozat szerint, melyet egy ortodox püspöki konferencia tett közzé, "a térítés időnként anyagi haszonnal való kecsegtetés, néha pedig az erőszak különböző formáit alkalmazva megy végbe".

Nem helyes ráerőltetni az emberekre, hogy változtassák meg a vallásukat. Ehelyett inkább az első századi keresztényekhez hasonlóan minden igaz keresztényt arra indít a lelkiismerete, hogy hirdesse a jó hírt. Aki szívesen fogadja őket, annak felajánlanak egy bibliatanulmányozást, mely által többet tudhat meg. Az érdeklődők megtanulnak hinni Istenben és a szándékaiban, a hitük szilárd alapja pedig a pontos bibliai ismeret. Mindenki maga döntheti el, hogy elfogadja-e a jó hírt, vagy sem. Semmiféle kényszert nem kell éreznie. Ha valaki azt érezne, akkor semmi értelme nem lenne a megtérésének. Az imádat csak akkor elfogadható Isten előtt, ha szívből jön (5Mózes 6:4, 5; 10:12).