Keresztény vallás: mennyire fontos, hogy "térítsünk" illetve beszéljünk másokkal Jézusról, akkor is, ha azok esetleg makacsul nem hisznek, illetve kőkemény ateisták?

HELYTELEN az erőszakos térítés, a fenyegetőzés, a másik becsmérlő jelzőkkel való illetése, esetleg ellentétes véleményének lábbal tiprása.

HELYES az, ha barátságos, emberi hangnemben elbeszélgetünk a hitről azokkal az emberekkel, akiket érdekel, akik szívesen beszélnek róla.

Röviden és tömören úgy tudnám összefoglalni, hogy a hitünk megosztása másokkal oké, a térítés nem. Mindig, minden körülmények között tiszteletben kéne tartani a másik álláspontját, még akkor is, ha az illető esetleg ateista.

Udvariasan, normális hangnemben beszélgetni vallási kérdésekről - ebben semmi kivetnivalót nem látok. Vitatkozni, sértegetni a másikat - ezekben annál inkább. Legyen szó akár hitről, akár bármi másról.

T.Kérdező!

Kérdésedre válaszolva, létfontosságu hogy beszéljünk az embereknek arról amit a Szentirás ir. Soken mondják, hogy menjünk az "istentelenekhez", mivel aki vallásban van, azt nem kell tériteni. Viszont aki ismeri a Bibliát, az tudja, hogy a Biblia mennyire mást tanit, mint amit a vallások - keresztény vallások -. Mivel a papság dolga lett volna a hivőkkel tudatni hogy mit ir a Szentirás, de ők ezt nem tették meg, igy azok a keresztények végzik el ezt a munkát, akik Jézus utját valóban követik.

Jézus adott parancsot arra, hogy beszélni kell Isten eljövendő Királyságáról. A Róma 10:14-15-ig terjedő versei ezt irják: "Mert minden, aki segitségül hivja az Ur nevét, megtartatik. Mimódon hivják azért segitségül azt, akiben nem hisznek? Mimódon hisznek pedig abban, aki felől nem hallottak? Mimódon hallanának pedig prédikáló nélkül? Mimüódon prédikálnak pedig, ha el nem küldetnek? Amiképpen meg van irva: mily szépek a békkesség hirdetőiknek lábai, akik jókat hirdetnek."

A Lukács 4:43 ezt irja: "Ő pedig monda nékik: egyéb városoknak is hirdetnem kell nékem az Istennek országát, mert azért küldettem." Cselekedetek 10:42 ezt irja: "És megparancsolta nékünk, hogy hirdessük a népnek és tegyünk bizonyságot, hogy ő az Istentől rendelt birája élőknek és holtaknak." A Korintus I. 9:16 verse ezt mondja: "Mert ha az evangéliumot hirdetem, nem dicskedhetem, mert szükség kényszerit engem. Jaj ugyanis nékem, ha az evangéliumot nem hirdetem."

Jézus a legfontosabb dolognak tartotta a prédikálást, az apostolokkal együtt. Nekünk is ezt kell végeznünk.

Mivel a papság nem tette ezt meg, ezért nekünk kell az emberek figyelmét felhivni arra, hogy mi előtt áll a világ. Mi fog bekövetkezni, és hogy lehet azt tulélni.

Ez olyan dolog, /rossz példával élve/, mintha te tudnál egy veszélyes helyzetről a környezetedben, de a hozzád látogatóba érkezőkkel ezt nem tudatnád, és baleset történne. Téged vonnának felelősségre. Igy van ez a prédikálással is. Mivel mi tudjuk hogy mi előtt áll a világ, ezért Isten és embertársaink iránti szeretetből végezzük ezt a munkát. Természetesen erőszakosan nem lehet fellépni. Senkit nem lehet kényszeriteni hogy elfogadja a felkinált lehetőséget. Viszont ha nem is tud róla, akkor választási lehetősége sincs. Ezért aki elutasit, azért már nem vagyunk felelősek, az ő döntése volt. Aki viszont hallgat a Biblia szavára, az elfogadja, és igy biztositva lesz számára a megmentés.

És ennek a munkának a vég idejéig folynia kell. A Máté 24:14 verse ezt mondja: "És az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon bizonyságul minden népnek, és akkor jő el a vég."

Ha kérdésed lenne, szivesen válaszolok. Üdvözlettel: Judit! /Ha irni akarsz, irj privátba!/

Minden megtért érez "kényszert" arra, hogy az örömhírt mindenkivel megossza, de sajnos nem mindenkit érdekel.

Az előttem szóló testvérek leírták a lényeget, én csak egy ötletet adnék: írj blogot. Így a barátaid döntése lesz, hogy olvassák vagy sem.