Képesek a Jehova Tanúi az értelmes párbeszédre? Mindenki véleményére kíváncsi vagyok. A Jehovásokéra is; meggyőzhetőnek, nyitottnak, párbeszédre alkalmasnak tartják magukat?

Véleményem szerint a JT meggyőzhetetlenek, és ha valakinek az a célja, hogy értelmes vitában, bármiben is meggyőzze őket, kivitelezhetetlen feladatra vállalkozik. Erre példákat is hozok.

1.Ha ateista vagy:

A Biblia számodra nem tekintély (hogy miért nem, az megtalálható a „Miért nem hiszel a Bibliában”- kérdés válaszaiban). A tudományosan ellenőrzött, bizonyított tényekben bízol. Pl. Ha azt mondja a biológia, az orvostudomány és a tapasztalat, hogy a halál irreverzibilis folyamat, akkor ahhoz, hogy elfogadd, hogy van feltámadás, nagyon-nagyon komoly, tudományos, ellenőrizhető bizonyítékok szükségeltetnek. Ezt azonban hiába mondod a Jehovásnak, ő nem a bizonyítható tényeket fogadja el (tehát nem racionálisan gondolkodik), hanem a Biblia tekintélyét, csak annak hisz (meg persze „A Társulatnak”) ,és bármit is állít, mindig arra hivatkozik (ezt ők maguk is elismerik). Természetesen az ateista is kénytelen „hinni” bizonyos dolgokban, pl. abban, hogy holnap is felkel a nap, de erre jó oka van, hiszen ma is, tegnap is, és tegnap előtt is felkelt.

Az értelmes párbeszédnek kezdeményezésének tehát –a meggyőzés szempontjából- nincs semmi értelme; egyrészt, mert nincs „közös alap”, másrészt a Jehovások úgy gondolják, hogy mindenki, aki más véleményt képvisel, mint ők (pláne ha ateista -„Úr, isten!!”), az csak a „sátán ügynöke” lehet.

2.Ha más felekezethez tartozol:

A Biblia számodra tekintély, tehát meglehet a párbeszédhez szükséges „közös alap”

-Amennyiben elfogadod az Újvilág fordítású Bibliát: Elindulhat a „párbeszéd”, jöhet „hitek (szentháromság, ki az igaz keresztény stb..) harca”, az igehelyek - igehelyek után, és újabb igehelyekkel alátámasztva. És mivel a kérdések tapasztalati úton (mindenki számára egyértelműen) eldönthetetlenek, a „párbeszéd” arról folyik, hogy mi van a Bibliában. A dolognak elméletileg három, gyakorlatilag csak kettő kimenetele lehet:

a, Mind a ketten kitartotok a hitetek mellet és úgy vélitek, a másik „álérveket” használ, és rosszul értelmezi az igét. – Egyik sem tudja a másikat meggyőzni –ez már számtalanszor beigazolódott.

b, Meggyőzőnek tartod amit mond, és valamikor te is Tanú leszel – ebben az esetben a párbeszédnek valóban volt valamilyen eredménye– de téged győztek meg.

c, Olyan, hogy te győzd meg őt, nem lehetséges, mert ha más álláspontot képviselsz, akkor a te alapból a „sátán szekértolója” vagy, és így bármilyen jól forgatod is a Bibliát, okos nem lehetsz.

-Amennyiben nem fogadod el az Újvilág Bibliát; hivatkozhatsz rá, hogy az általa felhozott igehelyek „meghamisítottak”, de ő is ezt fogja mondani a te igehelyeidről. Tehát a párbeszédnek –a meggyőzés szempontjából- ismét nem volt semmi értelme.

Természetesen nem állítom, hogy a meggyőzésen kívül nem lehet más ok a párbeszédre, (pl. ismerjük meg egymás tanítását) azonban úgy gondlom, hogy a debattőrök ismerik már azokat, a Tanúkat pedig -valójában- nem érdekli más véleménye (mert az csak "sátáni" lehet). Csak azért vannak itt, hogy hintsék az igét.