Személyesen te magad milyen különbséget látsz e két fogalom között: hit, hiszékenység?
Legutóbbi kommentedre reagálnék.
Hogy más hogy lett hívő, azt nem tudom, de én nem voltam mindig az. Értelmiségi ateista családban nőttem fel, mégis úgy gondoltam, hogy nem lehet teljességgel kizárni egy felsőbb lény - nevezhetjük akár istenségnek is - a létét. Egyszer aztán komolyabban foglalkoztatni kezdett ez a dolog, olyannyira, hogy elkezdtem érdeklődni a vallások iránt.
Ezen a ponton tapasztaltam azt, amit Te is írtál, hogy mindenki mást mond, és veszettül odavan a saját igazáért. Ezért azonnal le is szögeztem, hogy pusztán azért, mert valaki azt mondja, hogy neki van igaza, nem fogok egyetlen világnézetet sem elfogadni, egyetlen vallásnak sem a követőjévé válni. Emberek akármit mondhatnak.
Szóval, nekiálltam kutatni. Elolvastam a különféle vallások kiadványait és szentírásait, de még ezeket sem vettem készpénznek, hiszen leírni is akármit lehet. Autentikus forrásból szerettem volna választ kapni arra a kérdésre, hogy létezik-e valamiféle istenség, és ha igen, akkor kiféle-miféle. Az embereket és az olvasmányokat pedig nem tekintettem autentikus forrásnak.
Ki tehát az autentikus forrás ebben az esetben? Arra jutottam, hogy ez a bizonyos "Isten", már, ha létezik egyáltalán. Imádkozni kezdtem tehát. A saját szavaimmal. Elmondtam neki, hogy mi minden foglalkoztat. Hogy tudni szeretném, hogy létezik-e, és ha igen, szeretném megismerni Őt. Elmondtam neki, hogy szeretnék tisztán látni ezekben a kérdésekben. Tudni szeretném, hogy hol az igazság.
Nem hallottam hangot, nem történt csoda, mégis segítséget kaptam. Az érzéseim által. Tisztán és világosan érezni kezdtem, hogy az Úr él, és hogy Jézus Krisztus, az Ő Fia meghalt és feltámadt értünk. Egyszerű és világos választ kaptam.
A mai napig "hívő" vagyok, bár nem szeretem azt a kifejezést, hogy hívő, mert egy kicsit csalókának érzem. Hinni lehet a meteorológusnak, vagy a szerelőnek, aki megígérte, hogy péntekre kész lesz a kocsim. Én nem HISZEM, hanem TUDOM, hogy az Úr él, és hogy Ő a mi Mennyei Atyánk. Nem azért tudom, mert valaki azt mondta, vagy mert valahol azt olvastam. Egyszerűen csak tudom. Őtőle, magától.
Köszönöm az újabb beírást, de még mindig nem kaptam választ igazán, pedig 20:42-es kommentemnél már pontosítottam.
(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ráadásul már az elején is jeleztem ,hogy a hit fogalma kapcsán tágabb értelemben értem ezt, nem csupán vallásos hitre nézve, a kedves előző beíró, és alig néhány más írás tért ki erre csupán.)
Te tudásról írsz, nem hitről. Még csak a kiinduló kérdésem sem a tudással kapcsolatos.
(Bár, beírásod nem feltétlen tartalmaz tudást sem, de inkább elképzelhetőnek tartom, hogy tudod, mintsem, hogy hiszed, ha a leírásodból indulunk ki. Mégsem erre vonatkozik kérdésem.)
Milyen választ vársz? Van magyar értelmező szótár, ha a szavak konkrét jelentése érdekel.
A hit az azt jelenti, hogy valamit, amire nincs egyértelmű bizonyíték, vagy akár csak döntő valószínűség, te ennek ellenére tudni véled, hogy az úgy van, ahogy gondolod.
A hiszékenység az, hogy ha valaki elmondja neked a saját ilyen dolgát, amire nem tud egyértelmű bizonyítékot mutatni, te elhiszed neki. Nem jársz mindennek utána, nem gondolod át kellően. Mindkét eset következménye, hogy olyan dolgot állítasz azt követően, amire te sem kaptál egyértelmű bizonyítékot.
Előző, ezt már leírták. Ezek szerint te is megerősíted, hogy a hiszékenység és a hit következménye lényegileg ugyanaz: labilis tartalom.
Tehát a vallásos ugyanolyan labilis tartalomban hisz, mint egy hiszékeny ember.
Akkor miért tartja fontosnak vallásosságát a vallásos?
"Tehát a vallásos ugyanolyan labilis tartalomban hisz, mint egy hiszékeny ember.
Akkor miért tartja fontosnak vallásosságát a vallásos?
"
eddig tartott rájönni, hogy semmi értelme az egésznek?...
Mert a vallásos buta:D (és igen, erősen hiszékeny)
Ennyi. Túl sokat néztél ki belőlük. Azért fontos nekik a vallás mert abban nőttek fel, mert félnek a haláltól, vagy mert életképtelennek érzik magukat egy nagyobb hatalom támogatása nélkül.
Hit=Meggyőződés
Hiszékenység=Naivitás
26-os, még szerencse, hogy vannak ilyen ro hadt okos krva erős halállal vakmerőn szembenéző nagy embörök, mint TE
Kérdező. Sok jó választ kaptál.
- A hit - elővételezett bizonyosság. Hatalmas transzcendens erőt ad, hogy szembenézzen asz ember a nagy kérdésekkel.
-A hiszékenység - naivitás, igen. de van egy fontos vonása, ami kimaradt itt a sok jó válaszból is.
A pszichológusok mondják a kreatív személyiségről, egyik alapvonása a hiszékenység. Persze, becsapódhat, persze baja lehet tőle. De valamiképp ez a rácsodálkozó ítéletmentes figyelem kell, hogy a megismerésben előrejusson. Fontosabb, a megismerés, mint hogy attól rettegjen, hogy áhááá át akarnak verni.. Ez a vonása jó- bár hangsúlyozom, lehetnek ártalmas következményei.
A kisgyerek is hiszékeny - és így tanulja a világot, őt még a felnőt megvédi, nehogy baj legyen belőle. Ha már egy jelenségre - racionális megfontolásokkal szegül szembe: akkor nem fogja azt megismerni teljesen. És a sok megégés ki is váltja ezt- a felnőtt már többnyire nem hiszékeny, ami jó egyfelől, másfelől a fentebbiek miatt egy leállás, stagnálás, kreativitás elvesztése, vagyis szellemi halál.
hit: valamibe/valakibe vetett hit. pl. hiszel magadban.
hiszékeny: naiv, könnyen át lehet verni, könnyen elhisz dolgokat, még ha nincs alapja, akkor is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!