Milyen atya az, akit a fia megöl (et) ésével lehet kiengesztelni?

elhangzott a kérdés a Mennyben:

akarja valaki az embert megmenteni?

először néma csend, aztán a Fiú ÖNKÉNT odament az Atyához, hogyha van ez a lehetőség, akkor Ő menne, mert neki megéri a fáradtságot, ment, és megtette

bevitte az embert a Mennybe, mert szereti, mert rajong érte

hát röviden ennyi

Ez nem engesztelés volt, hanem a bűnökért, a MI bűneinkért a következmény.

Ha Jézus nincs, akkor minden ember elkárhozik, nincs lehetőség megbánásra, semmire. Viszont Jézus fogta az összes bűnt és magára vette. Nem az Atyát akarta kiengesztelni, te!

Ha bármikor bármelyik gyerekem veszélybe kerülne, én is gondolkodás nélkül meghalnék érte. Jézus is ezt tette, hogy mentse a bőrünket és kapjunk lehetőséget az örök életre. Nélküle semmik lennénk.

Egy ember hogy érthetné meg az isteni tetteket? Én meg sem próbálom.

Megy a vita a teremtésről, az áldozatról, bármiről, mintha nekünk kötelességünk lenne megérteni mindent.

Én nem értem a számítógép használatát, nem látom a biteket rohangálni odabenn, mégis működik, használom és szeretem.

Szia!

Az igazi kérdés valójában az, hogy kit kell kiengeszetni? Tény, hogy a bűneset óta Isten bizonyos értelemben visszavonult az ember és a világ életéből: "Hozzáférhetetlen világosságban lakozik, és az emberek közül senki nem látta, sem nem láthatja." (1Timótheus 6,16) "Bizony, te rejtőzködő Isten vagy, Izráelnek Istene, Szabadító." (Ésaiás 45,15)

Azonban fontos látni, hogy nem részvétlenségből, a magunkra hagyás szándékával teszi ezt Isten, mert hiszen eközben fenntartja az élet lehetőségét a Földön a bűn pusztító, romboló erői ellenére, "figyel és szemmel tart", amint a Szentírás mondja (Malakiás 3,16; Zsoltárok 33,18). Isten azért "rejtőzködik el", mert a bűnnel fertőzött ember számára mind lelkileg, mind fizikailag elhordozhatatlan lenne az Ő jelenléte. A bibliai leírás szerint a bűneset megtörténte után maga az ember kívánt elrejtőzni Isten elől, mert félni kezdett Tőle (I.Mózes 3,8–10). Találó az alábbi megállapítás:

"Ami a természetben látható, az sem az istenség kizárását, sem nyilvánvaló jelenlétét nem bizonyítja, hanem egy elrejtőzködő Isten jelenlétéről tanúskodik. Minden ennek a jegyét viseli magán." (Blaise Pascal: Gondolatok, 556. töredék)

Ugyanakkor az Istennel létesített személyes kapcsolat nélkülözhetetlen az ember számára. Nem szabadulhat ki másképpen a bűn fogságából, csak a Szabadító Istennel kötött szövetség által. E nélkül nem tudja visszanyerni és megőrizni lelki egészségét. Valódi szellemi, lelki, erkölcsi növekedés sem valósulhat meg az életében másként. A személyes kapcsolat helyreállításához azonban – bibliai kifejezésmód szerint – "megbékélésre" van szükség. Ezt a "megbékélést" Isten kezdeményezi, noha az ember lázadt fel ellene. A lehetőséget is Ő teremtette meg ehhez a kinyilatkoztatás adásával, valamint a saját, "kimondhatatlan" áldozata árán (II.Korinthus 9,15)

"Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot... Békességet szerezve az Ő keresztjének vére által." (II.Korinthus 5,19; Kolossé 1,20)

Az alapvetően önző beállítottságú emberi gondolkodásmód számára szinte felfoghatatlan Istennek ez a cselekedete. Pál apostol megindultan írja:

"Krisztus szeretete szorongat minket." (II.Korinthus 5,14) "...Isten Fia szeretett engem, és önmagát adta értem." (Galata 2,20)

"Bizonyára igazért (igaz ügyért, emberért) is alig hal meg valaki, ám a jóért (ügyért, emberért) talán még csak meg merne halni valaki. Isten azonban a mihozzánk való szeretetét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök (ellenségei) voltunk, Krisztus értünk meghalt." (Róma 5,7–8, Lásd még: 10. vers)

A megbékéléshez azonban nem elég Isten egyoldalú, minden előzmény és feltétel nélkül megvalósított cselekedete. Ténylegesen csak akkor jön létre, ha az Isten kezdeményezésére adott válaszként az ember gondolkodása és magatartása is megváltozik. A Biblia hitnek nevezi az ember helyes viszonyulását Istenhez.

Az ember kiengeszetelése, vagy bibliai szóhasználattal "megbékéltetése" nem egyszerű dolog. Elvakult, elfogult gondolkodásában kell először világosságot gyújtani. Isten türelmes lelki küzdelmet vív az ember megvilágosításáért, azért, hogy eloszlassa téveszméit, rávezesse az igazságra, megláttassa vele elveszettségét, és megnyerje beleegyezését és együttműködését szabadítása megvalósításához.

Üdv. Péter

A jó és a rossz emberi fogalmak, a tudat hajnalán, az ember ön-tudathoz jutásával jött létre, mikor az ember látni kezdte az összefüggést tettei és azok következményi közt, - létre jött a bűntudat. A bibliai bűnbeesés története egy tanmese, nem valós történet, egy fajta eredendő vagy eredeti bűnről tehát szó se lehet.

Az, akit mi Atyának, Istennek, nevezünk, nem egy valaki, nem egy személy, akit ki kell engesztelni. Isten a mindenható Törvény, a vezérlő Alapelv bennünk és mindenben. Mégis az Atya elnevezés a leginkább illő rá. Isten válhat nekünk személyessé, mint ahogy Názáreti Jézusnak személyessé vált, akkor Őt mi is Atyának fogjuk szólítani.

Isten felülmúlja a legszentebb ideáljainkat, ez egy kihívás a növekvésre. Istent minden nemzedék nagyobbnak látja mint elődei, mégis még sokan vannak köztünk, akik szertelenül ragaszkodnak kezdetleges elképzelésekhez. A következő idézet talán egy lépéssel közelebb segít bennünket:

„Isten kedvessége aszerint növekszik, hogy menyire tisztul ki belátásunk. Minden nehézség amit legyőzünk, újabb gyönyörűségeket hoz nyilvánosságra és szólít fel bennünket, hogy nem hanyatló szorgalommal folytassuk utunkat. És nagysága mégis ott a legnagyobb, ahol egybehangzó a legjelentéktelenebb részecskével, mikor az Atya-Anya Isten felemeli a legcsekélyebb teremtést és a biztonság helyére viszi, magába a szeretet szívébe. Ennek mély felismerése tisztelettel és áhítattal tölt el bennünket, mert nagy a mi Istenünk minden istenek fölött.”

(Alice Mortley: Christ in You)

Hallottál már arról hogy Jogalap?

Sátán megkérdőjelezte a Teremtő Jogos uralmát, és az emberek hűségét, ha próba éri őket.

Ádám elvesztette a tökéletességét nem csak a maga de az utódai számára is.

ezért kellett egy hasonló ember aki egyen értékű Ádámmal, de mivel a földön nincs tökéletes ember, ezért kellett ez a megoldás.