A keresztény Isten, hogyan határolható be, ha a tulajdonságait nézzük?

Isten mindenkor megítéli a vétkeseket, és megbünteti a vétket:

Apcsel 5:1-11

""Hallván pedig Anániás e szavakat, lerogyott és meghala; és mindenekben nagy félelem támada, kik ezeket hallják vala. /.../ Péter pedig monda néki: Miért hogy megegyeztetek, hogy az Úrnak lelkét megkísértsétek? Ímé a küszöbön vannak azoknak lábaik, a kik eltemették férjedet, és kivisznek téged. És azonnal összerogyott lábainál, és meghala; bemenvén pedig az ifjak, halva találák őt, és kivivén eltemeték férje mellé.""

Apcsel 13:5-12

""Most azért ímé az Úrnak keze van ellened, és vak leszel és nem látod a napot egy ideig. És azonnal homály és sötétség szálla reá; és kerengve keres vala vezetőket.""

Ugyanakkor mindenkor irgalmas a megtört szívűekhez.

Ezék.18:21-23

""És ha a gonosztevő megtér minden vétkéből, melyeket cselekedett, és megtartja minden parancsolatimat, és törvény szerint és igazságot cselekszik: élvén éljen, és meg ne haljon. Semmi gonoszságáról, melyet cselekedett, emlékezés nem lészen; az ő igazságáért, melyet cselekedett, élni fog. Hát kivánva kivánom én a gonosznak halálát? ezt mondja az Úr Isten! nem inkább azt, hogy megtérjen útjáról és éljen?""

Megtérés, és víztől és szellemtől való újjászületés nélkül az "újszövetségben" sincs megmenekülés.

"Valóban voltak katasztrófák,viszont az iparosodás világméretűvé növekedésével ezek száma megsokszorozódott!"

ezzel is erőteljesen vitatkoznék (egyrészt, hogy számszerűen lényeges eltérés lenne-e, hogy ma ill. régebben mennyi katasztrófa volt, arról nem is beszélve, hogy ma már pont a technológiánknak köszönhetően sokkal jobban tudunk védekezni ellene - pl. a cunamikat, tornádókat előrejelezve mérsékelni tudjuk a károkat), de az a szép, hogy erre nincs is szükségem.

Mivel láthatóan te is kénytelen vagy elismerni, hogy katasztrófák az emberi beavatkozás nélkül is megtörténtek, ezért innentől kezdve az lényegtelen abba belemenni, hogy ezeknek a száma növekedett-e az emberi tevékenységek által vagy sem.

Tehát ha még esetleg valóban nőtt is volna a katasztrófák száma valamennyivel az iparosodás következményeként, akkor is az csak egy növekedése lenne a természetesen is létező helyzetnek, hogy az embereket önhibájukon kívül is rengeteg katasztrófa, szenvedés sújtja az "Ég akaratából".

"A kőzetlemezek folytonosságának mesterséges megbontása(bányászat) töréspontokat eredményez,amelyeket a természet feszültségelsimító hatása a kőzetlemezek mozgásával egyenlít ki"

Valóban mondják, hogy helyi földrengéseket a bányászat is okozhat - bár amit én olvastam a témában, abban azt kiemelték, hogy azt nem tudják, hogy a bányászat nélkül nem is lett volna-e földrengés, vagy ugyanúgy lett volna, csak évszázadok múlva, amíg természetesen gyülemlik fel a kellő feszültség.

De ettől még a nagy, igazán nagy katasztrófákat okozó földrengések és földmozgások és ezzel járó cunamik és miegyéb nem emiatt vannak, ahogyan ezek már bőven voltak akkor is, amikor még nem volt iparosodás, és az embernek nem volt lényeges ráhatása a természetre - sőt már az ember előtt is.

"

De igen az ember tehet arról,hogy legyengült immunrendszerű a természettől elfordult,vegyipari termékekkel táplált és mérgezett,felesleges kihívásokkal mesterséges stresszben tartott és a természetes gyógymódokat mellőző,ellenben gyógyszernek nem nevezhető kemikáliákkal mérgezett emberek fogékonyabbá váltak a betegségekre!"

Ez már tényleg kezd vicces lenni. Manapság pont, hogy magasabb a várható élettartam, köszönhetően a fejlettebb egészségügyünknek. És járványok is ugyanúgy voltak már az ókorban is, a középkorban aztán még inkább, meg még előttünk is.

Egyszerűen abszurd, ahogyan a természet minden kegyetlenségét az emberi tevékenységre próbálod fogni, miközben ez már az iparosodás, de még az ember előtt is így volt. Ezt nem is értem, hogy lehet komolyan ilyennel jönni.

Kérdezőnek:

"

"Tehát ismételten: a zsidó vallásban sose volt csonkítás büntetésként, a "szemet szemért" mondat sem erről szól, hanem az okozott kárnak megfelelő kártérítésről."

Tehát meg kell ölni azt,aki szombaton dolgozik,betegséggel kell átkozni az egész nép előtt azt a nőt,aki megcsalja a férjét?

Ezeket te az okozott kárnak megfelelő kártérítésnek nevezed? "

A betegséggel kell átkozni rész nekem most nincs meg, tudtommal a házasságtörést az Ószövetség szintén halállal bünteti.

Először is: ne keverjük a fogalmakat, itt szó sincs kártérítésről. Kártérítés akkor van, amikor egy másik embernek okozol kárt, fájdalmat, és ezért te kártéríted - tehát ne keverjük ezt ide.

Ha arra gondolsz, hogy keménynek ítéled a büntetést a bűnért, akkor ott nem árt előbb az akkori kontextusba helyezni a dolgot.

Egyrészt nem árt tudni, hogy halálbüntetés meglehetősen ritka volt (a Talmudban van egy ilyen idézet, hogy az a szanhedrin ami 70 évenként halálraítélt egy embert, az már véres szanhedrinnek számított), 23 tagú bíróság (szanhedrin) előtt kellett tárgyalni az ügyet, kellett hozzá két elismerten megbízható tanú, akik egyöntetűen állították, hogy nem csak látták az illetőt elkövetni a tettét, de próbálták is lebeszélni róla, ő viszont tettének tudatában mégis folytatta.

A másik dolog, ami mai szemmel nézve már nem feltétlenül adja magát, de ezek abban a korban nagyon fontos szabályozások voltak, amik nagyban hozzájárultak a zsidóság fennmaradása szempontjához (a házasságtörést gyakorlatilag minden törzsi alapú társadalomban nagyon komolyan bűntették, a sabbat szerepe is meglehetősen fontos, ezt majd még picit részletezem).

És itt jön be a nagyon lényeges különbség az Ó- és az Újszövetség között, amit már valamilyen szinten érintettem. Az Újszövetség az főleg különböző erkölcsi tanításokat, példázatokat meg csodatételeket tartalmaz, amiket ráadásul mindenkinek szán, de nem igazán foglalkozik a gyakorlati hétköznapokkal.

Az Ószövetség viszont egy nagyon komplex vallási és társadalmi szabályozást egyaránt tartalmazó mű (nem véletlenül sokkal terjedelmesebb is, mint az Újszövetség), mely elsősorban arra hivatott, hogy egy pici, sivatagi nép hogyan éljen és hogyan éljen túl egy olyan területen, ami a történelem átjáróháza volt, és hogyan őrizze meg ezáltal az Úr törvényeit, amiknek a megőrzésére és megtartására ők lettek kijelölve (az eddigi beszélgetés alapján felteszem, hogy képben vagy olyan mértékben az Ószövetséggel, hogy ne kelljen felsorolni, mennyi számtalan nagy birodalom fordult meg azon a területen, hányan foglalták el, vissza, pusztították végig, stb.).

Tehát a zsidó nép a történelme nagy részét ezeknek a nagy birodalmaknak a szorításában töltötte, vagy harcolva ellenük, vagy már leigázva az uralmuk alatt hol békésebben, hol elhurcolva, szétszóratva, hol lázadozva.

Viszont hol vannak ma már ezek az óriási civilizációk? Sehol, évezredek óta eltűntek a történelem süllyesztőjében. Az egyedüli "túlélője" az ottani kavalkádnak pont ez apró nép volt, amelyiken mindegyik átgázolt, leigázott, és mégis ez a nép nem csak, hogy fenn tudott maradni, de a kultúráját és az egyistenhitet is meg tudta őrizni.

Na de miért tudták ezt minden odds-szal szemben megcsinálni, míg körülöttük számtalan fantasztikus civilizáció meg eltűnt?

És itt térünk vissza a fenti két példára, amik részei annak a néhány parancsolatnak, amiknek a megszegéséért az Ószövetség halálbüntetést helyez kilátásba. Ezek a parancsolatok először is szigorúan tiltották, hogy a zsidók átvegyenek dolgokat a körülöttük élő népke kultúrájából, hogy ezáltal a sajátjukat (köztük az egyistenhitet) apránként feladják. Halálbüntetés terhe mellett tilos volt más istent imádni, bálványt állítani, varázsolni, stb. Tehát a törvényeknek ez a része arról szól, hogy a zsidóság csak úgy tudott fennmaradni, és megőrizni az Úr parancsolatait és az egyistenhitet, még akkor is, amikor leigázták, elhurcolták, szétszórták, hogy élesen elkülönült a körülötte lévő többi néptől. Ezért is nagyon fontosak a halálbüntetéssel sújtandó törvények egy másik csoportja, mely szigorúan tiltja a vérfertőzést, hogy az amúgy is elzárkózott szűk közösség ne váljon belterjessé is, ami degenerációkat okozott volna. Emiatt is nagyon fontos, hogy mindig tudni lehessen, hogy ki kivel állt rokoni kapcsolatban, tehát kinek ki volt az apja (az anya biztos) - ez az egyik oka, ami miatt a házasságtörést nagyon komolyan vették. Szintén lehetett ok, hogy abban a korban és törzsi társadalomban nagyon komoly belviszályokat okozhatott volna egy-egy kétes öröklődés, hogy vajon az elsőszülött fiú tényleg a családfő gyereke vagy sem. Az ilyen jellegű belviszályok pedig szintén a zsidóság megmaradásának esélyét csökkentették volna. A házasságtörés pl. ezekből az okokból vették nagyon komolyan a zsidók is, meg úgy általában más törzsi társadalmak.

A sabbat megülése talán még ennél is fontosabb volt. Akkoriban ugyanis nem volt közoktatás, nem voltak iskolák, ahol a gyerekek megtanulták volna a törvényeket, ellenben jellemzően ők is kint dolgoztak, segédkeztek (pl. állatokat tereltek), és nem 8 órás munkanap volt, meg közvilágítás sem, hogy majd akkor este, munka után lehetett volna oktatni a gyerekeket.

Tehát az Ószövetség temérdek tanítása és rengeteg, összetett parancsolata csak úgy tudtak fennmaradni generációról generációra, ha minden héten ki volt jelölve egy munkaszüneti nap, amikor a gyerek oktatásáról lehetett gondoskodni.

Ez még a középkorban is a zsidóság egyik nagy fegyverténye maradt, hogy pont a sabbath miatt a zsidók gyakorlatilag mind tudtak írni-olvasni, számolni egy olyan korban, mikor Európában ez kivételes tudásnak számított - ez pedig óriási előnyt jelentett nekik, főleg mikor a hagyományos munkáktól el voltak tiltva.

Tehát ezért nem lehet így összehasonlítani az Ó- és Újszövetséget, hogy az Ószövetség mennyivel kegyetlenebb, mint az Újszövetség, mert egész más dolgokról szólnak, az Ószövetség célja egy olyan zsidó nép és társadalom létrehozása volt, ami túlélt minden elképzelhetőt, és megőrizte az egyistenhitet.

És hogy ez valóban sikerült (ami egy hihetetlen teljesítmény), az pont ezeknek a parancsolatoknak köszönhető.

----------------------------

"ehát akkor:Ha a keresztény hit szerint minden Isten akaratából történik,akkor magyarul a kereszténység azt ismeri el,hogy Isten gonosz is egyben,meg szerető is?"

Legalábbis azt ismeri el, hogy az a fajta leegyszerűsített Isten- és világkép, hogy Istentől csak olyat kapunk, amit mi emberek jónak és kedvesnek tartunk, az értelemszerűen nem lehet igaz.

Itt jutottunk el ahhoz a ponthoz, amikor azt szokták mondani, hogy 'Isten útjai kifűrkészhetetlenek', 'Istent nem lehet emberi értékrendekkel megítélni', 'halandó ésszel nem tudjuk felfogni Isten terveit', stb. - vannak olyan teológiai okfejtések, amik azzal érvelnek, hogy a rossz dolgok azért vannak, hogy segítségükkel meglássuk a jó dolgokat, meg hogy a gyerek se feltétlenül érti mindig, amikor a szülei rácsapnak a kezére, hogy miért történik vele, de idővel így terelgetik a szülők gyereket a jó irányba (hogy pl. ne nyúljon a konnektorba).

Meg persze vannak olyanok is, akik meg azt mondják, hogy de, ez halandó ésszel is felfogható, Isten egyszerűen gonosz, vagy egyáltalán nem is létezik.

Itt már mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy miben hisz.