Tulajdonképpen mi a baj az evolúció elméletével?

Kedves Kérdező!

Az evolúcióelmélet szerint minden élőlény elsődleges célja az, hogy saját sikerességét növelje. Előfordul azonban, hogy az állatok viselkedése társaikat segíti, és nem szolgálja saját genetikai rátermettségük növelését. Sőt, sokszor veszélyes az egyedre nézve, és csökkenti az esélyét a szaporodásra. Vajon mi lehet a magyarázata annak, hogy ezek a viselkedésformák mégis fennmaradtak a törzsfejlődés során?

Számos állat úgy segít társainak, hogy az önmaga számára hátrányos. A segítő egyedet sokféle hátrány érheti: kevesebb élelemhez jut, felhívja magára a ragadozók figyelmét, kisebb eséllyel vesz részt a szaporodásban. Más szóval, az altruista egyed maga viseli egy másik állat sikerességének költségét. Minthogy az effajta viselkedés nem növeli az egyed önnön rátermettségét, az altruizmus magyarázata évszázadok óta fejtörést okoz a biológusoknak, már magának, Darwinnak is. Az egyik legismertebb önzetlen magatartásforma: a vészkiáltások rendszere. Sok, csoportosan élelmet kereső állatfajnál megfigyelhető, hogy amikor a csoport egyedei észrevesznek egy ragadozót, figyelmeztetik csoporttársaikat, vészkiáltásokat hallatnak.

Ha feltételezed, hogy az egyedek kizárólag saját szaporodásuk révén juthatnak nyereséghez, az altruizmusnak semmi haszna nincsen, és az önzetlen egyedek kihaltak volna. Ez a viselkedésforma mégis létezik az állatvilágban.

Üdv. Péter

Kedves Péter!

"Spontán nemzést vagyis az élet felbukkanását élettelenből

sohe nem figyelték meg."

A jelenlegi elmélet szerint az élettelen anyagból kb. 1/2 - 1 milliárd év alatt alakult ki az első élőnek nevezhető anyag. Ezek után miért csodálkozol, hogy még nem figyelték meg az elmúlt 100(?) év alatt abban a néhány laborban, ahol egyáltalán ilyet "figyeltek".

"Mendel megfigyelte, hogy a gének pusztán átrendeződnek, különböző kombinációk alakulnak ki."

Amennyire én tudom, Mendel nem kutatta az evolúciós fejlődést, és teljesen kizárta a mutációkat az elméletből. Egyszerűen nem ez volt a kutatása célja.

"A természetes kiválasztódás csak a már létező jellemző vonások között válogat."

Most meg te feledkeztél meg teljesen a mutációkról. :D

Amit írtál, igaz, de senki nem mondta, hogy a kiválasztódás az egyetlen építőeleme az evolúciónak. Ahogy már írtam is, a t.kiválasztódás segíti a hasznos mutációk térnyerését. Ne hagyd ki a történet felét, mert akkor persze hogy nem fog működni. :)

"Egyetlen ismert mutáció sem hozott létre olyan életformákat, melyeknek nagyobb a komplexitásuk és életképességük mint elődeiknek."

Nézz körül a természetben, és sok ilyet fogsz látni. De ahogy írták is, ott vannak pl. az új vírustörzsek. A bonyolultabb szervezeteknek sokkal hosszabb idő kell ehhez. (Elképzelhetetlenül sok idő.) Megint nem földtörténeti léptékben gondolkodsz. Attól, hogy valamit még nem figyeltek meg, még megtörténhet. Amúgy mennyi megfigyelési idő után mondanád, hogy na ilyet nem látunk, akkor nincs is? 1 óra? 1 hét? 10000 év? :)

"a nyelv csak más emberi lénytől tanulható"

Nyelvészetben nem vagyok otthon, de szerintem ha az a 36 ember együtt élne egy erdőben, akkor előbb-utóbb kitalálnának legalább valami jelrendszert a kommunikációra. Főleg, ha nemzedékeken keresztül folyna a kísérlet. Ilyen kutatást is végeztek? Ugye a 36 embert csak leültették, és várták, hogy megszólaljon? Vagy komolyan nem értem a kísérlet lényegét. :)

"A természetes kiválasztódás, mint egyéni jellegzetességet gyorsan megsemmisítené az önzetlen egyedeket."

Az önzetlen egyedeket lehet, de a populáció épp így marad fenn. Pl. az utódgondozás önzetlen, de szükséges jellemző a fennmaradáshoz. A rossz íz (pl. pár békánál) is önzetlennek tekinthető, hiszen ha megrágta egy állat, már tuti elpusztul, de az az állat megtanulja, hogy a többit ne egye meg. Ilyen tulajdonságok is tovább fognak öröklődni, mert nem csak az egyednek kell fennmaradnia egy szelekció során, hanem a populációnak.

"Az önzetlenség ellene mond az evolúciónak."

Épp ellenkezőleg, része annak. Ha az ősember nem segítette volna a társait, akkor pusztult volna ki. Egymás segítése adott esetben a faj túlélését jelenti egy olyan fajjal szemben, amelyik önző. (Nem feltétlenül, de sok ilyen eset van.) És egy önzetlen faj, ami ösztön szinten öröklődik, adott környezetben akár jobb eséllyel maradhat fenn, mint ezen ösztön nélkül. (Főleg ha más tekintetben hiányosságaik vannak.)

Péter, minden tiszteletem a tied, de úgy érzem a hited erősen gátol abban, hogy ráérezz a tudományos megközelítésre és gondolkodásmódra. Nem ítéllek el ezért, és bocsánat, ha néha erősen fogalmaztam, csak arra kérlek, hogy fogadd el, amit írtunk, legalább mint egy valós lehetőséget. Meggyőzni úgysem fogjuk egymást, de szerintem nem is ez a cél, hanem hogy ne vitázzunk.

:)

Az altruizmus inkább az evolúciót igazolja.

Az altruizmus abból az elvárásból, hogy azok, akikkel önzetlenül viselkedünk, valamikor később viszonozzák majd a szívességünket.

Az altruizmus által egy olyan kapcsolat alakul, amely a kapcsolatban lévő felek túlélési esélyeit növeli.

Tehát az állatvilágban is előfordul, hogy szövetséget kötnek.

Jó példa az állatok együttműködésére, hogy a Méhészborz együttműködik a Feketetorkú mézkalauz madárral.

A madár elvezeti a borzot a méhek fészkéhez.

A Borz felnyitja a fészket és hálából a madárnak is hagy a táplálékból.

Ez az együttműködés mind a két állatnak a túlélési esélyét növeli az evolúciós versenyben.

"Sok, csoportosan élelmet keresõ állatfajnál megfigyelhetõ, hogy amikor a csoport egyedei észrevesznek egy ragadozót, figyelmeztetik csoporttársaikat, vészkiáltásokat hallatnak."

Ebben mi az önzetlenség?

Nyílván növeli a csoport esélyeit a természetben ha többen maradnak.

A legelső dolgot Isten pajtás csinálta!

Csettintett egyet és létrehozta a világmindenséget a saját szórakozására

Kedves Péter!

Már nem először látom, hogy bemásolod tudományos "érveidet" evolúció témában, amit aztán általában pontról-pontra meg is cáfol valaki. De ez nem tántorít vissza, hogy ugyanúgy bemásold továbbra is. Ennek mi értelme van?

Egyébként az evolúció elméletével az egyetlen gond, hogy nem szerepel a Biblia című bestsellerben.