Ha Istennek is szabad akarata van, akkor, hogy lehet az, hogy az ember tud csak rosszat tenni, Isten pedig mindig minden tettével csak jót tesz?

> Mert,ha ő adja parancsba az embernek,hogy ne öljön,akkor nyilván ő sem öl,mivel tudja,hogy ez rossz,ezért tiltotta meg az embernek is.

Ez így nagyon fekete fehér lenne. A tíz parancsolat azért jött létre, hogy útmutatást nyújtson azoknak, akik teljesen eltévelyedtek, és maguktól képtelenek rájönni arra hogy mi a rossz, és mi a jó. De nincsen olyan örök érvényű parancsolat, ami 100%-osan abszolút érvényű lenne. Például kerülhetsz olyan helyzetbe, amikor választanod kell a gyilkolás és a lopás között. Ez a példa önmagában mutatja, hogy a tízparancsolat nem abszolút érvényű parancsokból áll, hanem egy útmutatást amit a legjobb tudásunk szerint kell alkalmazni. Alapjában véve a "ne ölj" parancsolat az helyénvaló, de ennek is megvan a maga érvényességi köre, és azon túl nem alkalmazható. Ez a parancs főleg annak hasznos, aki saját magától nem jött rá, hogy gyilkolászni nem túl jó dolog. Az egyetlen igazi abszolút érvényű parancs a szeretet parancsa lenne. De a szeretetet nem lehet senkinek se megparancsolni.

Amikor úgy beszélsz hogy "Isten is gyilkolt", mint megdönthetetlen, csak egyoldalúan értelmezhető örök érvényű abszolút igazságról, függetlenül attól hogy az milyen környezetben, mikor és kivel történt, akkor a lehető legtávolabb kerülsz a parancs értelmezésétől. Mert az értelmezés megkívánja az intelligenciát, és a rugalmasságot. Ilyen abszolútnak tekintett predikátumokból kiindulva azután bármilyen logikus következtetéseket próbálsz levonni, azok nagyon lesznek a valóságtól: attól az eredeti ideától amit a parancs ki akart fejezni. Ezért az ilyen kétértékű, abszolutizáló gondolkodás csak arra jó, hogy fiktív ellentéteket hozzon létre olyan helyeken is, ahol azok valójában nem léteznek.

> A mindentudással sajnos nem tudok egyetérteni veled,mert ezt már a bűnbeesés története megcáfolja.

Ha a mindent tudást úgy definiálod, hogy minden múltbéli és jövőbéli történés abszolút (előre) tudását, akkor igazad van. Azzal én sem értek egyet.

De én hiszek az emberek személyes szabadságában, és abban hogy lehetőségünk van dönteni és változtatni a dolgokon. Ez pedig kizárja az eleve elrendelés lehetőségét. Ami azt jelenti, hogy Isten (ha létezik), akkor nem képes előre megmondani hogy mi fog történni. Csak arra képes, hogy a lehetséges eseményeket a bekövetkezés valószínűségének sorrendjébe rendezve, egyszerre átlássa a lehetséges jövőket, és hogy melyikre mekkora esély van. Ha képes lenne megmondani hogy melyik jövő fog bekövetkezni, az egyenlő lenne a személyes szabadságunktól való megfosztástól. De a bibliában benne van, hogy minden teremtmény szabad akaratot kapott. (És az nincs benne, hogy Isten mindent előre lát!)

Szóba hoztátok azt, hogy Isten a saját képére teremtett minket. Ez így is van, csak sokan rosszul gondolják. Ezt úgy kell értelmezni, hogy képesek vagyunk gondolkozni, döntéseket hozni és hinni, nem úgy mint az állatok. Lényegében ez a különbség. Isten nem a tulajdonságaink szerint teremtett a saját képmására, hisz minden ember más és más kívülről is meg belsőleg is. Nem olvastam végig az összes kommentet, de a kérdésre válaszolnék.

Isten soha nem tesz rosszat és soha nem büntet. A nyomorgatás, társadalmi katasztrófák mind a sátán műve, vagy magáé az emberé. A bűnbeesés óta, Isten hagyja hogy mi magunk válasszunk. Engedjünk-e a rossznak vagy a jót cselekedjük. Ezért vannak rossz dolgok a mai világban, mert sok ember a rosszat választja, mivel megteheti. És ezáltal sokszor a többi ember megszenvedi. De erről mi tehetünk, és nem Isten.

"Ha az ember rosszat tesz, akkor Isten is rosszat tesz"

Fenntebb már említettem, hogy nem a cselekvéseinkre teremtett minket az Isten hozzá hasonlóvá. Csupán a döntésképességünk miatt és a hitünk miatt vagyunk hozzá hasonlók. A cselekedeteinket mind magunk hozzuk.

A szabad akarat nem vétkezésre való.

A Biblia nem mérvadó.