Ha Isten képmására vagyunk teremtve, akkor eleve mi is tudtuk, hogy mi a jó, és mi a rossz, de akkor miért írja a Biblia, hogy "Íme az ember, olyanná lett mint közülünk egy;Tudja mi a jó, és mi a rossz"?

Egyetértek veled Kedves Kérdező!

Másrészt miért beszél többes számban? "Olyanná lett, mint KÖZÜLÜNK egy: ..."

Hát hány isten van, volt? Nemcsak egy?

azért beszél többes számban mert isten a nő is meg a férfi is, és egyszerre a kettő együtt érvényesül.

egyébként nem Isten képmására vagyunk teremtve, mi vagyunk Isten, a gondolataink, az elménk az érzéseink. Isten nem problémázik semmin, Isten maga a tudat, a szeretet, és a lét.

ja még a kérdéshez tartozik

minden ember eredendően tudja születésétől fogva hogy mi a jó és a rossz, nem kell neki megtanítani

viszont amit a társadalom tanít neki, az már lehet egy rossz példa, amit átvesz, de igazából ő is tudja hogy amit csinál az rossz... mert belül, mélyen mindig is tudta mi a helyes.

Persze 2-es!

De ha megnézed a Bibliában a teremtés-történetet, akkor, amikor Isten ezt mondta, még nem volt "készen" csak Ádám, az oldalbordát (a nőt) csak azok után készítette el. :)))

(Egyébként a további magyarázatoddal max. egyetértek, itt csak "jólesik" egy kicsit "gonoszkodnom") :))))

Leírja az író, hogy Isten képmása az ember.

Mózes I 1.27 Teremté tehát az Isten az embert az Ő képére, Isten képére teremté őt :férfiuvá és asszonnyá teremté őket.

A későbbiek folyamán leírja, hogy elégedett volt a munkájával amit teremtve szerzett. Igen jó.

A KÖVETKEZŐBEN írja , hogy csak Ádám volt és nem volt társa.

NEKEM ÚGY TŰNIK MINTHA KÉT TEREMTÉS TÖRTÉNET LENNE LEÍRVA.

Na kezdjük azzal, hogy ki az aki tudta, hogy mi a jó és mi a rossz? Isten vagy a Sátán?

Mert ugye ha a Sátán nem tudta, akkor az gáz...

Ha pedig a Sátán tudta, akkor Isten nem tudta, hogy mi az a rossz?

Itt nem a tudásról van szó valószínűleg. Hanem a rossznak az elsajátításáról. Valaki/valami befogadta a rosszat, elfogadta és használni, benne élni akar.

Persze ez már eléggé csavarás.

De nem voltunk ott. Nem tudjuk, hogy mi miért történt.

Ezt a történetet ezer féle képpen lehet értelmezni.

Annyi a lényeg, hogy bízzatok a szerető, teremtő atyánkban és kerüljétek a bűnt:)

Isten nyilvánvalóan önmagára és az egyszülött Fiára utalt, amikor kijelentette: „az ember olyan lett, mint közülünk egy: tudja, mi a jó és mi a rossz” (1Mózes 3:22). Vizsgáljuk meg, hogy miért mondhatjuk ezt.

E szavak azután hangzottak el Isten szájából, hogy kimondta az ítéletet az első emberpárra. Némelyek fejedelmi többesként értelmezik a „közülünk egy” kifejezést, ahogy egy király mondaná önmagára utalva, hogy „nem örülünk ennek”. Donald E. Gowan bibliatudós azonban ezt írja az 1Mózes 1:26-ról és 3:22-ről: „A legtöbb felvetődött értelmezést nem lehet alátámasztani az Ósz[övetség]ből: sem a fejedelmi többest, sem a fontolgatás vagy nyomatékosítás miatt használt többes számot, sem azt, hogy a többes szám az istenségen belüli több személyre utalna . . . , egyik magyarázatnak sincs sok értelme a 3. fejezet 22. versében, ahol a »közülünk egy« kifejezés áll.”

Sátánra, az Ördögre utalt, aki maga döntötte el, hogy „mi a jó és mi a rossz”, és ugyanerre ösztönözte az első emberpárt is? Ez nem lenne ésszerű.

Sátán már nem tartozott hűséges angyalai közé, ezért nem lehetett azok között említeni őt,

1Mózes 1:26 és a 3:22 szóhasználata közötti hasonlóság sejteti a helyes magyarázatot

„Alkossunk embert a mi képmásunkra és hasonlatosságunkra.” Kihez intézte szavait? Pál apostol ezt mondta arról a szellemteremtményről, aki Jézussá, a tökéletes emberré lett: „Ő a láthatatlan Isten képmása, az egész teremtés elsőszülötte; mert általa teremtetett minden más az egekben és a földön” (Kolosszé 1:15, 16). Ennek alapján logikusnak tűnik, hogy az 1Mózes 1:26-ban az egyszülött Fiához, a ’mestermunkáshoz’ beszélt, aki vele volt az ég és a föld megteremtésekor (Példabeszédek 8:22–31). Az 1Mózes 3:22-ben lévő hasonló megfogalmazás arra enged következtetni, hogy Isten szintén ahhoz szólt, aki a legközelebb állt hozzá, vagyis az egyszülött Fiához.

Isten egyszülött Fia kétségtelenül tudta, hogy „mi a jó és mi a rossz”. Mivel hosszú időt töltött Jehova közelségében, bizonyára jól megismerte Atyja gondolkodásmódját, elveit és irányadó mértékeit. Jehova meg volt győződve arról, hogy a Fia tisztában van ezekkel, és ragaszkodik hozzájuk, így talán valamekkora mértékben szabad kezet adott neki, hogy eljárjon bizonyos ügyekben, anélkül hogy közvetlenül kikérné a tanácsát. A Fiú tehát ebben az értelemben képes és jogosult volt eldönteni, hogy mi jó és mi rossz. Sátántól, Ádámtól és Évától eltérően azonban nem állított fel olyan értékrendet, amely ellentétben lett volna Jehováéval.

Zsömle/lány