Az ember örökké óvodás marad egy ilyen óvóbácsi-isten mellett vagy van esélye felnőni?
Csak én gondolom, hogy a hívők olyanok mint a gyerekek? Várják a pirospontot az Istentől és rettegnek a feketeponttól, úgyhogy ezért illedelmesek és szófogadók.
Semmi vagányság, semmi kísérletezőkedv.
Jó ez nektek?
Remélem csak te gondolod ezt vagy azt, hogy nagyon kevesen vagytok:P
Vagányság?
Megrőszakolni a legjobb barátom kis lányát? És kidobni egy repülőgépből?
Hmmm.Köszi nem...
kedves kérdező!
fogalmad sincs a kereszténységről.
maradjunk ennyiben.
Mit jelent számodra a vagányság? A kísérletezőkedv? Mert szerintem nagyon sok hívőben megvannak ezek, csak máshogyan valósítják meg. A kettő teljesen megfér egymással.
(Ha neked a vagányság = igyuk le magunkat, a kísérletezőkedv pedig a "próbáljunk ki minél több csajt", akkor nem szóltam.)
Illedelmes lehetsz úgyis, hogy tiszteled a másik embert. Szófogadó is lehetsz, amikor betartod az emberi együttélés egyszerű normáit, embernek nézed embertársaid.
A vagányság jelentheti a fentiek mellett azt az öntörvényűséget, hogy nem fogadom el a szolgaságot senkitől. Sem lefizetéssel, sem kényszerrel. A Kísérletezőkedv nélkül rendkívül unalmas lehet az élet. Mindent mások véleménye szerint tegyünk, semmi önálló gondolat?
És ez nekem jó. Pedig nem is vagyok vallásos.
A vagányság, és a kísérletező kedv Sátántól ered.
Gondolták magukban:
"próbáljuk ki mennyire mehetünk messze."
Hát most ide jutottunk a vagánysággal, és a kísérletezéssel.
az emberek politikai kísérletezései ide juttatták a társadalmat.Az emberek semmilyen párt , vagy emberi törekvéssel sem tudnak rendet jólétet teremteni, bebizonyosodott, az elmúlt pár ezer évben
Vissza kéne már adni a kormányzást a teremtőnek,
Mert Ő tud "jó óvó bácsi" lenni, aki szeretettel irányítja a bölcsődéseket.
Zsömle/lány
Van egy tökéletes családom, egy, a korához képest kiemelkedően jól szocializált gyerekem, saját házam, amelyre a keresztény szellemben végzett kőkemény, kitartó, áldozatos munka árán tettem szert. Van pár nagyszerű, igaz barátom, akikkel minden körülmények között számíthatunk egymásra. Mivel annak idején szófogadó, és - ha úgy tetszik - stréber voltam, nem pedig vagány és kísérletező, a havi jövedelmem annyi, hogy a legtöbben a felével is boldogan beérnék. Sosem voltam a legmenőbb az évfolyamon, nem voltam partyarc, sem semmi ilyesmi. Mégis többet értem el az életben, mint 10 magyar emberből 8 manapság (sajnos).
Tudod mit? Nem hiányzik nekem a vagányság, meg a kísérletezés. A világ minden kincséért sem cserélném el a családomat, a gyerekemet, az életemet kalandokra, vagy ilyesmire.
Szóval igen, csak te gondolod, hogy a hívők olyanok, mint a gyerekek. Illetve bizonyára vannak ilyen hívők is. Én nem ilyen vagyok.
Plusz: ez az egész vallás dolog nem annyiból áll, hogy jó vagyok piros pont, rossz vagyok fekete pont. Ennél némiképpen összetettebb a dolog, de ezt majd egy másik alkalommal fejtem ki.
Hááát... Szerintem nem ugyanarról beszélünk, ha te ilyennek gondolod Istent és a hívőket.
1. A keresztény hívők valóban olyanok néha, mint a gyerekek, de a Biblia explicite kimondja, hogy fel kell nőnie mindenkinek a hitben.
Bár ettől még Isten ugyanúgy az Atyánk marad, mint ahogyan a földi szülő is szülője marad a felnőtt gyermekének; és fordítva: a gyermek a szülei gyermeke marad mindig is, függetlenül attól, hogy hány éves, azaz betöltötte-e az adott állam törvényeiben meghatározott nagykorúsági korhatárt stb. Persze egy kicsit (vagy nagyon) megváltoznak a kapcsolatok, a viszonyok, de ez a "kötelék" felbonthatatlan.
A piros és fekete pontok tekintetében már többször kifejtettem a véleményemet, úgyhogy most csak röviden: ajánlom szíves figyelmedbe a pszichológiai kutatásokat az ember erkölcsi és egyéb fejlődésével kapcsolatban; kifejezetten Piaget és Kohlberg munkásságára gondolok, mert egy hívőnél nagyjából ugyanaz a fejlődési folyamat játszódik le optimális esetben.
2. Nem határoztad meg részletesen, mit értesz vagányság és kísérletezőkedv alatt. Így pedig csak azt tudom mondani, hogy a megtérésem után körülbelül ugyanakkora mértékű vagányságra és kísérletezőkedvre volt szükségem, mint azelőtt; sőt, inkább még többre... Csak jellemzően más területeken és irányokban, bár nem kizárólag.
Úgyhogy összefoglalva azt tudom mondani: igen, ez jó nekem. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!