Jézus létező személy volt, van bizonyíték rá, mivel magyarázható, hogy eltűnt a sírból, szigorúan ateista szempontból kérdezem?

Belefér, ha nem a csodák részét nézzük. Van egy olyan változat, miszerint nem volt halott, és később elhagyta ősei földjét, ahol tovább élt.

Én amúgy nem hiszek olyanokban, hogy Isten fia volt, blablabla, de élt és létezett. Bizonyíték viszont nincs arra, hogy hová lett.

ha nem vagy "vallásos" miért érdekel?

mit akarsz Jézussal

egyébként jobban jársz ha Őt kérdezed

hidd el nem szégyenlős elmondja, nem tudod zavarba hozni

Kedves kérdező, mi mind Isten gyermekei vagyunk.

És Jézus nyílván emberként volt itt tanítani mikent.

Isten minek külde volna le a fiát, vagy magát emberként, ha csak nem azért, hogy megmutassa nekünk, hogy ennyire szeret minket és nem tartja magát alsóbbrendűnek emberként. Így volt igazságos. Emberként kellett neki minden kínt, fájdalmat eltűrni, minden kísértesnek ellenállni.

De ő mindhalálig kitartott az emberek és Isten mellett és a szeretetre tanított minket.

Szerinted egyébként a történelemnek hány % -a igaz?

Nos Én az alapoknál kezdeném.

Mivel az előttem szólókkal egyetértve azt nem lehet nem hitből elmagyarázni.

Annyi kérdésem van, hogy ateista lévén, hogyan képzeled az élet létre jöttét?

Ha lenne bizonyíték, akkor hinnél?

Pl. milyen bizonyítékot szeretnél?

Nos valóban nem voltak tudósok

De a bibliában még is minden olyan dolog le van írva, amely tudósok nélkül is írnak az állatok fajzásáról, a föld kerekségéről, a víz körforgásáról.

Ugyan honnan tudták ezek az emberek ezeket, ha nem attól aki létre hozta?

(Prédikátor 1:6-8) 6 A szél dél felé halad, majd körbemegy észak felé. Körbe-körbe jár szüntelen, s a maga körforgásához a szél visszatér. 7 Minden téli patak a tengerbe folyik, ám a tenger mégsem telik meg. Ahonnan kiindulnak a téli patakok, oda is térnek vissza, hogy tovább folyhassanak.

(Ézsaiás 40:22, 23) 22 Van Valaki, aki a föld kereksége felett lakik, amelynek lakói olyanok, mint a szöcskék; Ő, aki kifeszíti az egeket, mint valami finom fátyolszövetet, aki kifeszíti azt, mint egy lakósátrat;

(Jób 38:39-41) 39 Tudsz-e zsákmányt ejteni az oroszlánnak, Csillapíthatod-e a fiatal oroszlánok mohó étvágyát, 40 Amikor rejtekükön lapulnak, Vagy lesben fekszenek búvóhelyükön? 41 Ki készíti el a hollónak eledelét, Midőn fiókái Istenhez kiáltanak segítségért,

Amikor csak kóvályognak, mert nincsen eleség?

(Jób 39:1-40:8) 39 Tudod-e, mikor van itt a kőszáli kecskék ellési ideje? Megfigyeled-e, mikor borjadzik vajúdva a szarvasünő?  2 Megszámlálod-e a holdhónapokat, melyeket kitöltenek, Avagy tudod-e, mikor van itt ellésük ideje?  3 Legörnyednek, midőn világra hozzák kicsinyeiket, Amikor megszabadulnak fájásaiktól.  4 Fiaik megerősödnek, nagyra nőnek a mezőn; Kimennek, és nem térnek vissza hozzájuk.  5 Ki engedte szabadon a zebrát, És ki oldotta el a vadszamár kötelékeit,  6 Amelynek a kietlen síkságot rendeltem házául, És a sós vidéket lakhelyéül?  7 Csak nevet a város zsivaján; Nem hallja a lesvadász lármáját.  8 Hegyeket keres magának legelőül, És mindenféle zöldet felkutat.  9 Akar-e a vadbivaly szolgálni téged, Vagy jászladnál tölti-e az éjszakát? 10 Odakötöd-e köteleivel a vadbivalyt a barázdához, Vagy boronálja-e a völgyeket utánad? 11 Bízol-e benne, mivel nagyon erős, És ráhagyod-e fáradságos munkádat? 12 Bízol-e abban, hogy behordja magodat, És begyűjti szérűdre? 13 Vígan verdes-e szárnyával a strucctyúk, Vagy olyan szárnytolla és tollazata van-e, mint a gólyának? 14 Hisz a földön hagyja tojásait, A porban tartja melegen, 15 És elfelejti, hogy a láb széttiporhatja, Vagy a mező vadja eltaposhatja azokat. 16 Keményen bánik fiókáival, mintha nem is az övéi volnának — Hiábavaló a fáradozása, mert nincs benne rettegés. 17 Isten ugyanis elfeledtette vele a bölcsességet, És nem részesítette értelemben. 18 Amikor aztán magasra emelve csapkodja szárnyát, Nevet a lovon és lovasán. 19 Adhatsz-e a lónak erőt? Felruházhatod-e nyakát suhogó sörénnyel? 20 Felugraszthatod-e, mint a sáskát? Horkantásának méltósága rémületet kelt. 21 Kapál a völgyben, és örvend erejének; Elébe megy a fegyvereknek. 22 Nevet a rettegésen, nem rémül meg, És nem fordul vissza a kard elől. 23 Tegez csörög rajta, Lándzsának és dárdának pengéje. 24 Dobogva és izgatottan falja a földet, El se hiszi, hogy kürtszót hall. 25 Mihelyt szól a kürt, fölnyerít: haj! Messziről megérzi az ütközet szagát, A vezérek dörgő hangját és a csatakiáltást. 26 Vajon a te értelmed műve, hogy felszáll a sólyom, És kiterjeszti szárnyát a déli szél felé? 27 Vagy talán a te parancsodra történik, hogy fölemelkedik a sas, És magasra rakja fészkét, 28 Hogy kőszirten tanyázik, És sziklafokon, megközelíthetetlen helyen tölti az éjt? 29 Onnan kell eledel után kutatnia, A messzeségbe tekintenek szemei. 30 Fiókái vért szürcsölnek, És ahol a megöltek vannak, ott van ő is.” 40 És Jehova felelt Jóbnak, és ezt mondta:  2 „Perelhet-e a bírálgató a Mindenhatóval? Válaszoljon erre, aki Istent feddi.”