Miért kell folyamatosan vallásilag megfelelően élni?

Mert mi szeretnénk etikusan élni és ez azt jelenti hogy nem prédikálunk vizet ha bort iszunk.

Nem is azzal van a baj, ha az ember néha elbukik, hiszen attól ember. Azzal van a baj ha ezt elintézni annyival, hogy nem baj, úgyis megbocsátja Isten, és vétkez tovább. Mert innentől hazuggá is vált. Ne paráználkodj! Mondja a gyülekezetben, majd megcsalja a házastársát (megint!) de imádkozik és kezdődik minden előről.....ez nem keresztény, hanem képmutató és erre nincs lehetőség.

Pontosan, amit az előző írt, ez így nem működik. Ha az ember folyamatosan ezt csinálja, egy idő után nem fogja megbánni, a bűn "beszippantja".

Egyébként pedig, ahogy írtam is, egyszerűen NINCS rá igénye egy valóban hívő embernek. Egyszerűen nem is gondol arra, hogy így is lehetne "szórakozni" (ami egyébként szerintem rossz szó az általad vázolt magatartásra). Nagyon sok egyéb igazi, tartalmas szórakozási lehetőség van egy ember számára, ami nem bűn. Miért ne azt tennénk?

Például, az anyám sem rúgna ki otthonról, ha mindig rendetlenséget csinálnék, és nem segítenék semmiben, sőt, akkor is ugyanúgy mindig finom kaját főzne nekem, de tudom, hogy szeretné, ha nem hagynék magam után rendetlenséget, és örülne neki, ha néha elmosogatnék... Szóval, el szoktam mosogatni otthon. =)

Ami pedig a "vallásilag megfelelően élést" illeti, ott is hasonlóképpen van. (Remélem, elég érthető volt a példa, és nem kell ennél is jobban megmagyaráznom a felhozott kis primitív példámat. =P)

Mert a kereszténységnek nem "külső kontrollos" logikája van. Persze vannak, akik megpróbálják azzal használni, de úgy sajna semmire sem jó - ezt szokták amúgy egyesek a "vallásos" vs "hívő" különbségtétel alapjának tekinteni.

Az egész történetnek az a lényege, hogy Isten azt szeretné, hogy _belülről_ érezd magad _motiválva_ arra, hogy "helyesen" élj, és ezért _akar_ megbocsátani, ha megbánod, hogy elrontottál valamit. A megbánás, ha egy gondolataidba látó mindenható lény kerül a képbe, definíció szerint nem szimulálható és nem is tervezhető előre. Ahogy az akarás sem, például. (Mellesleg a kettő összefügg: akkor bántál meg valamit, ha nem AKAROD - de tényleg nem, önámítás nélkül - elkövetni. Addig meg nincs miről beszélni.)

Ez, amit leírtál, annyira értelmes, mintha a buddhistáktól kérdeznéd, hogy miért nem buliznak és csajoznak a hétvégénként, aztán hét közben ráérnek nem _vágyni_ ezekre. Ha tényleg nem vágynak rá hét közben, akkor hét végén sem.

Miért, szerinted a hitnek mi köze ahhoz, hogy mennyire vagy önmagad? az a lázadó kamasz, aki bulizik mert a többiek is, elveszíti a szüzességét 15 évesen, mert a többiek is és beletartozik a következő alaptípusok valamelyikébe: rocker/rapper/discos/alternatív na, az vajon mennyiben önmaga?

Aki kommunistának, konzervatívnak, jobb-baloldalinak, fradi drukkernek vallja magát az mennyiben önmaga?

Azt hiszed, attól vagy önmagad, hogy elmész vagy nem mész el templomba? Vagy hogy mennyire szabadon szexelsz? Az az ember önmaga, aki olyan szabályok szerint él amit maga is helyesnek tart. Ha ezt hívőként teszi, jó, ha ateistaként, az is jó. Miért kell valakit leszólni, ha nem egyezik a világnézete a tiéddel?

"AZÉRT, HOGY EGYETLEN PILLANATRA SE LEHESS ÖNMAGAD !!!"

Ez demagógia.

Nem a vallási igényeknek kell megfelelően élni ,hanem a te lelkiismereted által.A törvény amely megadatott Isten által az pedig a helyes út(és a te lelkiismereted).Tarts bűnbánatot ,de ne vétkezz többé..

Melyik utat választod?A keskenyet amely az örök életre visz ,vagy a széleset amely az örök kárhozatra.

A választás a te kezedben van...