Miért kell folyamatosan vallásilag megfelelően élni?

Senki nem jut pokolba azért mert az esküvője előtt nem szűz, sőt. A pokollal fenyegetésről le kellene szokni végre.

Kérdező, neked miért olyan hihetetlen az hogy valaki akár hívő, akár nem az, nem kíván berúgni hétvégén meg hármas partizni, hanem szívesebben olvas, kirándul vagy egyéb jó dolgokat művel?

Továbbá nem vagy tisztában a megbánás fogalmával. A megbánás azt jelenti hogy többé nem követed el azt a bűnt. Ha te szívből megbánod, hogy parázna kapcsolatot létesítettél, soha többé nem fogod megtenni. Ez egyébként önbecsülés kérdése is.

Záró gondolat: neked vajon hiteles lenne egy olyan személy, aki hét közben Jézusról beszél, hét végén meg dorbézol ezerrel? Nem éreznéd úgy, hogy valami nagyon nem stimmel ott?

Freya

Ha így állsz hozzá "Isten úgy is mindent megbocsájt", akkor visszaélsz a jóságával, és az irgalmával, az pedig nem szép dolog. Az igaz keresztényeknek ez eszükbe sem jut.

Ha pedig nem vagy keresztény, nem hiszel, akkor élj olyan erkölcsök szerint, ami jólesik.

24/n

Üdv!

Isten kinyilatkoztatta a törvényeit nekünk. Ezek örök és általános érvényűek minden korban és minden időben. Mint ahogy a világi törvényben sincs megszabva, hogy időben mikor lehet figyelmen kívül hagyni őket. Szóval ez nem vallásosság, hanem logika, a törvény definíciójából adódik, hogy mindig be kell tartani.

Másrészt: mivel Isten teremtett minket, ő tudja, hogy mi a jó nekünk. A törvények eszerint vannak. Ha vétkezek ezek ellen, azzal magamnak ártok, még akkor is, ha elsőre nem egyértelmű. Tehát a törvényt nem külső kényszerként kell megélni, hanem mint alapvetést, amitől az eltérés nem normális.

Harmadszor: az olyan hozzáállást, hogy lehet bűnözni, mert majd megbánom és Isten megbocsát, nálunk úgy hívják, hogy az Isten irgalmába vetett vakmerő hit, és ezt nagyobb bűnnek szokták tartani, mint a szóban forgó eredeti bűnt. Az is ide tartozik, hogy a bűnbánatnak őszintének kell lennie. Amit te írsz, az képmutatás, illetve önámítás.