Isten vérengző fenevadakat teremtett túláradó szeretetében?

Kár hogy Jézusnak nemn tették fel ezt a kérdést, vagy ha feltették, és válaszolt rá, akkor kár hogy nem került be az Evangéliumokba.

Már régóta elbizonytalanít egy példázata: az égi madarak amelyek nem vetnek nem aratnak, és nem aggódnak mert a Menyei Atya táplálja őket.

Én azt látom hogy télen elég sok madár megfagy, éhen pusztul, és nagyon is aggódnak hogy elegendő és jó élelemhez jussanak.

Kérdező,Anthony De Mello írását tudnám idézni:

"Örökösen zaklat minket a gonosz problémája. Van egy megkapó történet egy kisfiúról, aki a

folyóparton sétál. Lát egy krokodilt, aki belegabalyodott egy hálóba. Azt mondja a krokodil:

"Szánj meg engem, és szabadíts ki, kérlek! Talán nem biztató a külsőm, de tudod, nem tehetek

róla. Ilyennek vagyok teremtve. De bármilyen is a külsőm, a szívem érző anyai szív. Kijöttem

ma reggel, hogy enni adhassak a kicsinyeimnek, és ebbe a csapdába estem." A fiú azt feleli: "Ha

segítenék neked kiszabadulni a csapdából, megragadnál és megölnél." Kérdezi a krokodil:

"Gondolod, hogy az én jótevőmmel és szabadítómmal ilyet tennék?" Meggyőzi tehát a fiút, aki

leveszi róla a hálót, a krokodil pedig máris megragadja. Az állkapcsok között vergődő fiú azt

mondja: "Ezt kapom hát a jó tettért cserébe." A krokodil pedig így válaszol: "Ne vedd

személyeskedésnek, fiam, ilyen a világ, ez az élet törvénye." Mivel a fiú vitatja ezt, a krokodil

felajánlja: "Meg akarsz kérdezni valakit, hogy így van-e?" A fiú lát egy fa ágán ülni egy madarat,

és odaszól hozzá: "Te madár! Igaz az, amit a krokodil állít?" A madár azt válaszolja: "Igaza van a

krokodilnak. Nézz meg engem. Eleséget hoztam a minap a fiókáimnak. Képzeld, micsoda

szörnyű látvány fogadott: látnom kellett, amint egy kígyó mászik fel a fára, egyenesen a fészek

felé. Semmit sem tehettem. Felfalta a kicsinyeimet, egyiket a másik után. Hasztalan süvöltöttem

és kiáltottam. Igaza van a krokodilnak, ez az élet törvénye, így működik a világ.

Na látod!" - szólt a krokodil. De a fiú azt kérte: "Hadd kérdezzek meg mást is." "Rendben van

- válaszolta a krokodil -, csak rajta." Egy öreg szamár baktatott a folyó partján. "Szamár!" - szólt

hozzá a fiú. "Ezt mondja a krokodil. Igaza van?" A szamár pedig válaszol: "A krokodilnak

nagyon is igaza van. Nézz meg engem! Egész életemben dolgoztam, rabszolgaként szolgáltam a

gazdámat, és ő éppen csak ennem adott. Most, hogy megöregedtem, és nem veszi hasznomat,

most elcsapott otthonról, itt kóborlok a dzsungelban, várva, hogy valamely vadállat rám ugrik,

és véget vet az életemnek. A krokodilnak igaza van, ez az élet törvénye, így működik a világ."

"Látod!" - szólt a krokodil. "Gyerünk!" A fiú arra kérte: "Adj még egy esélyt nekem, egy utolsó

lehetőséget! Hadd kérdezzek meg még valakit. Emlékszel, én milyen jó voltam hozzád?" A

krokodil beleegyezett: "Rendben van, ez az utolsó esélyed." A fiú meglát egy arra ugráló nyulat,

és azt kérdi tőle: "Nyuszi! Igaza van a krokodilnak?" A nyúl lekuporodik a hátsójára és kérdezi a

krokodilt: "Ezt mondtad ennek a fiúnak?" "Igen" - válaszolja az. "Várjunk csak!" - mondja a

nyúl. "Ezt meg kell beszéljük." "Úgy bizony!" - válaszolja a krokodil. A nyúl pedig folytatja:

"Hogyan vitathatnánk meg, hiszen a fiút a fogaid közt tartod. Engedd el, hadd vegyen ő is részt

a vitában." Azt feleli a krokodil: "Ügyes vagy, valóban. Mihelyt eleresztem, a fiú elszökik." Mire

a nyúl: "Azt hittem, több eszed van. Ha a fiú megpróbál elfutni, a farkad egyetlen csapásával

megölheted."Áll az alku!" - mondta a krokodil, és eleresztette a fiút. Abban a pillanatban,

hogy a fiú kiszabadul, a nyúl rákiált: "Fuss!" És a fiú fut és megmenekül. Kérdi tőle a nyúl:

"Szereted a krokodilhúst? A faludbeli emberek nem örülnének egy jó lakomának? Valójában

nem szabadítottad ki a krokodilt; testének nagy része még mindig a hálóban van. Miért nem

mész a faluba, és hívsz meg mindenkit egy bankettra?" A fiú pontosan ezt is teszi. Elmegy, és

kihívja a falu aprajátnagyját. Jönnek is baltákkal, rudakkal és lándzsákkal, és megölik a

krokodilt. Jön velük a fiú kutyája is, és amikor meglátja a nyulat, üldözőbe veszi, elkapja, és

torkon ragadja. A fiú túl későn ér oda, és amint látja a nyúl halálát, így szól: "Igaza volt a

krokodilnak: ilyen a világ, ez az élet törvénye."

Nincs érv, amely magyarázatot adna a világ összes szenvedésére, gonoszságára, gyötrelmére,

rombolására és mohóságára! Ezeket sohasem tudod megmagyarázni. Játszadozhatsz a vallási és

más formulákkal, de soha nem tudod majd megmagyarázni. Mivel az élet misztérium, ami azt

jelenti, hogy a gondolkodó elméddel nem leled értelmét."

Szia Váró!

Látom nem adod fel... ;-)

Csak kevesen ismerik fel, hogy az első áldozatra maga Isten tanította meg az első emberpárt, gratulálok!

A válasz a kérdésdre az, hogy a bűneset következtében az egész természet magán viseli a bűn átkát és az Isten elleni lázadás jellegéről és következményeiről tanúskodik. Amikor Isten megalkotta az embert, úrrá tette a föld és minden élő teremtmény felett. Ameddig Ádám hű volt Istenhez, uralkodott az egész természeten. De amikor fellázadt Isten törvénye ellen, az alsóbbrendű teremtmények az ő uralma ellen lázadtak fel.

Isten éppen így mutatta meg az embernek, hogy törvénye milyen szent, és azt akarta, hogy saját tapasztalatából tanulja meg, milye veszélyes annak a legkisebb mértékben is a mellőzése. Ahogyan a vesződséges és gondterhelt életet, amely ettől fogva az ember sorsa lett, Isten szeretetből fegyelmezésül választotta neki, úgy a természetben is ennek az elvnek a megvalósulását láthatjuk. Amikor Ádám és társa a lankadt virágokban és hulló falevelekben a pusztulás első jeleit látta, jobban gyászolt, mint most az ember halottai miatt. A törékeny, érzékeny virágok halála valóban okot adott a fájdalomra. De amikor a hatalmas fák elhullatták leveleiket, ez a kép élénken emlékeztette őket arra a rideg tényre, hogy minden élő sorsa a halál.

Az egész természet az emberért lett teremtve. Most pedig azt szemlélhetjük, hogy a bűn következményeképpen belépő halál a természetben is jelen van.

Üdv. Péter

,,Isten vérengző fenevadakat teremtett túláradó szeretetében"

Ez nagyon jó,feküdtem rajta. :)

Azért mert Isten gonosz,és a világot eleve barbárnak és

állatiasnak teremtette túláradó szeretetében.A megváltás igénye titkos önzés a szeretet álnok hirdetése mögött.

Amióta van élet a földön azóta van az élőlények pusztulása is. Amióta van idegrendszere az élőlényeknek, és érzékelik a fájdalmat, azóta van fájdalom. Minél fejlettebb az idegrendszer annál több és összetettebb fájdalmat tud érzékelni. Mindenesetre nem látunk be a többi élőlény érzéseibe. Lehet hogy csak belevetítjük az állatokba a mi érzéseinket.

Van néhány jó írás az apológia.hu-n a témával kapcsolatban.