Ha a Bibliai Isten is csak azokat szereti, akik őt viszont szeretik, tehát ugyanúgy viselkedik mint a Sátán, akkor mi a különbség kettőjük között?

Én arra értettem,hogy a teljes Biblia,mint könyv,nem volt készen.azt tudtam,hogy feljegyzések voltak már Jézus előtt is,ezek szerint az egész Ószövetség megvolt,ezt én így nem tudtam.De tényleg az Ószövetségi részre hivatkozik,igazad van.azért van még pár dolog az EREDETI kérdéssel kapcsolatban,amire nem válaszoltál.

Persze nem kötelező.Szia.

08:52

Kicsavart logika ez szerintem./Nem bántás képpen értem/

Mert Jézus és Mózes mindketten próféták voltak.mindkettőjükből Isten szólt,ezért Isten akaratát cselekedték.Általuk cselekedett Isten.Tehát mi lenne a különbség,aközött,hogy Isten egy vagy több emberre bízza tetteit,vagy nélkülük teszi meg?

És hasonlóképpen nem értem azt sem,hogy ugyanaz az Isten ugyanarról a témáról,hogy jelentheti ki az egyik prófétának teljesen az ellenkezőjét,mint a másiknak.Akkor nem áll ki a saját igazsága mellett,hiszen az sincs tisztázva,hogy mit tart igazságnak.

"Azért veszem ilyen biztosra, mert ez van a Bibliában. "A bűn zsoldja a halál." Egyrészt ezt Jézus elszenvedte helyettünk, másrészt, ha mégis teszed, talán nem halsz meg azonnal, de biztos nem lesz örök életed."

Talán nem,talán igen,talán biztos nem lesz örök életed,de talán megbocsájt mégis,mert szeretete kiárad igazakra és hamisakra egyaránt.....és talán mi lenne,ha a Bibliai Isten világosan fogalmazna? na,ez a bajom ezzel.

"Ő belelátott a parázna nő szívébe, ahogy mindannyiunkéba. Biztos vagyok benne, hogy olyat látott ott (őszinte bűnbánat), ami miatt megbocsátott neki."

Az őszinte bűnbánat nekem azt sugallja ebben a történetben,hogy akinek beleneveli a társadalma azt,hogy megbocsájthatatlan bűn az,ha nem csak a házastársával fekszik le,és ettől megvetendő,megkövezni való szajhának tartandó,akkor maga az egyén is elhiszi azt,hogy meg kell bánnia őszintén azt,hogy a saját útját merte követni,nem pedig a rajta uralkodó férfiak(a férjét is beleértve) akaratát.magyarul meg van félemlítve.ez aztán az Isteni szeretet felső foka! Jézus megadta a szabadságot neki,szeretettel közeledett hozzá,akkor sem ítélte volna el,ha nem bánja meg őszintén.mert a megbocsájtás nem arról szól,hogy azt veszi figyelembe,hogy megbánja-e a másik vagy nem.úgy mindenki meg tud bocsájtani a másiknak,ha feltételekhez köti a szeretetét,ebben semmi nehézség nincs."Ha csak azokat szeretitek..."a vádlói nem úgy jártak el a nővel mint Jézus,ők meg akarták kövezni azért,amiért megbotlott.ez a különbség a Jézusi és a Mózesi felfogás között is.Érted mit akarok mondani?

Jézus megbocsájtott azoknak is,akik megkínozták,kigúnyolták,megölték.nem érdekelte,hogy ők valóban megbánták-e amit tettek vagy nem.

Mi a megoldás? Jó kérdés.kevés ember képes arra,hogy mindent megbocsájtson másoknak.nem mondom,hogy csak az én számítson,erről szó nincs,mert ugye az önzés nem túl előnyös dolog a megbocsájtás szempontjából.(aki önző,az nem tud másoknak megbocsájtani)De annak is csak az én számít,aki elítéli a másikat,és megbünteti.Ezt Jézus megértette,ezért nem ítélte el az embereket.

A "bűn" fogalma azért egy összetett dolog,mert attól is függ nagyban,hogy ki mit ítél el.ezért relatív a bűn.Ha a parázna nő korában a férfiak nem lettek volna féltékenyek a nőkre,hanem elfogadták volna,hogy a nő is ember,és nem rabszolga,aki csak az ő önző elvárásainak van megteremtve,akkor nem akartak volna megkövezni egy nőt sem.és akkor már nem is beszélhetnénk bűnről,vagy károkozásról,mert senki nem róná fel bűnként.

rendben van,akkor hagyjuk.köszönöm a válaszaidat,mert egy-két dolgot azért megtudtam belőlük,ha sokkal nem is értettem egyet.

Béke.