Mi a különbség Isten rabszolgái, és sátán rabszolgái között? Vajon mi melyikek vagyunk?

1 Jn 2,4-6 Aki azt mondja, hogy ismeri őt, de parancsolatait nem őrzi, hazug, az ilyenben nincs az igazság. Aki őrzi beszédét, abban igazán bevégezetté lett az Isten szeretete. Erről tudjuk, hogy őbenne vagyunk. Aki azt mondja, hogy őbenne marad, az tartozik úgy járni, ahogy ő is járt.

vagy:

9 Aki azt állítja, hogy a világosságban van, de testvérét gyűlöli, mostanig a sötétségben van.

János leveleit (nem az evangéliumot), vagy Jakab levelét olvasd el. Eléggé kimerítik a témát, gyakorlatiasak.

aki az önmagában(tudatában) megjelenő üvöltő, akaratos, győzködő, követelő hangra hallgat, az a sátánt favorizálja akkor. aki pedig arra a hangra figyel, és annak szavával azonosul, ami ugyan halk, de hangja világos(tiszta) és biztos, az Istent választja ekkor.

Az emberekben megbúvó önző hajlamok hangja ez a kiabáló, a bennünk élő sátáné, amit szó szerint le lehet koptatni, vagyis elhallgattatni mindörökre, de ehhez meg kell hozni a döntéseket, és tudatosan az isteni hang mintájára cselekedni, hogy az váljon egy idő után reflexszerűvé, mert most nem igazán ez van, hiába jut érvényre nagyon sok emberben az isteni énje.

Szerintem ebből ki tudod következtetni, hogy mikor is hódolunk éppen sátánnak, ugye akkor, amikor magunkkal vagyunk csak elfoglalva, és tetteink, szándékunk mögé saját érdeket teszünk. tök mindegy, hogy jót vagy rosszat cselekszünk éppen. Istennel pedig akkor vagyunk, amikor azért cselekszünk meg valamit, mert azt tartjuk helyesnek és igazságosnak ez a belső hang segítségével. :)

üdv

25/F

LastOne.Left