Ezt az ellentmondást az Apostolok Cselekedeteiben hogyan lehetne 'szépen' feloldani? Meg lehetne magyarázni ezt?

ApCsel 9

"3. És a mint méne, lőn, hogy közelgete Damaskushoz, és nagy hirtelenséggel fény sugárzá őt körül a mennyből:

4. És ő leesvén a földre, halla szózatot, mely ezt mondja vala néki: Saul, Saul, mit kergetsz engem?

5. És monda: Kicsoda vagy, Uram? Az Úr pedig monda: Én vagyok Jézus, a kit te kergetsz: nehéz néked az ösztön ellen rúgódoznod.

6. Remegve és ámulva monda: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Az Úr pedig monda néki: Kelj fel és menj be a városba, és majd megmondják néked, mit kell cselekedned.

7. A vele utazó férfiak pedig némán álltak, hallva ugyan a szót, de senkit sem látva. "

ApCsel 22

"6. Lőn pedig, hogy a mint menék és közelgeték Damaskushoz, déltájban nagy hirtelenséggel az égből nagy világosság sugárzott körül engem.

7. És leesém a földre, és hallék szót, mely monda nékem: Saul, Saul, mit kergetsz engem?

8. Én pedig felelék: Kicsoda vagy, Uram? És monda nékem: Én vagyok a názáreti Jézus, a kit te kergetsz.

9. A kik pedig velem valának, a világosságot ugyan látták, és megrémültek; de annak szavát, a ki velem szól vala, nem hallották. "

Az egyik esetben: A vele utazó férfiak pedig némán álltak, hallva ugyan a szót, de senkit sem látva.

A másik esetben: a világosságot ugyan látták, és megrémültek; de annak szavát, a ki velem szól vala, nem hallották.

Magyarázatra lennék kíváncsi, nem a Bibliának a kritizálására. Magam is "szélsőséges fundamentalista", "vallási fanatikus" vagyok, ne győzzetek meg a hit hiábavalóságáról, köszönöm.