Miben hiszel? ( alul kifejtem)

Én meg erősen vallásos vagyok. :) Te sem lehetsz ateista, mert ez a fogalom önmagával ellentétben áll. Hiszen HISZEL valamiben, legyen az bármi (tudomány, hatalom, szeretet, pénz..stb). Ezek a dolgok lehetnek ugye természet felettiek is.

Én sokszor megértem az "ateistákat", főleg egy ilyen mocsok világban, amiben mi ma élünk. Sokakban nagy az igazságérzet, az elégedetlenség, a jobb élet utáni vágy. És ezt azért jó hír a számomra, mert azt bizonyítja, hogy az ember inkább a jó felé hajlik, mint rossz felé. :)

Azt, hogy miért is hiszek...nem tudom megmagyarázni. Mondhatnám azt, hogy a szüleim erre neveltek, mondhatnám azt, hogy szimplán csak érdekelt. Ezek mind külső tényezők. A vallás, az Istenben való hit azonban nem a külső tényezőktől függ. Ehhez megtérés kell, ami nem adatik meg mindenkinek. És mi magunk nem is tudjuk előidézni.

A halálról meg csak annyit(az én szemszögemből), hogy egyszer mindenki meghal. Legyen az szegény, gazdag, öreg, fiatal, beteg, egészséges, mind meghalunk. Semmi sem annyira biztos az életben, mint a halál. És történjék az akármilyen körülmények között, mindet magunk után fogunk hagyni. Gazdagságot, hatalmat, szeretteinket, ellenségeinket, tárgyainkat, mindent. Ilyen szempontból teljesen mindegy, hogy mikor, miként halunk meg. Mert az addigi dolgaink egyáltalán nem fognak minket befolyásolni. Ha van túlvilági élet, ha nincs: a halál pillanatától kezdve a földi dolgok mind értékét veszítik.

Lehetne erről regényt is írni akár, de annyi időm nincs :) Tehát röviden ennyi a véleményem.

24/N

Azért a hit hiányát összekeverni a vallással...

Én agnosztikus vagyok. A tudomány véleményét osztom mindenben, kivéve egy dolgot: elképzelhetőnek tartom Isten(ek) létezését, de azt is, hogy nincs. Tehát pont ezért vagyok agnosztikus, félig-meddig hiszek, de nem a különböző vallásokban, hanem Isten létében. Amúgy az összes vallást hülyeségnek, undorítónak, károsnak és az emberiség számára veszélyesnek találom, főleg most a 21. században.

Fiatal tiniként abban hittem hogy minden ember maga irányítja a sorsát.Abban hittem hogy mindez csak biológia,hogy megszületünk,élünk,majd meghalunk.Halálunk után már semmi nincs.Sosem olvastam a bibliát,sosem jártam templomba,és nem kaptam semmi vallásos nevelést.Az életünkben bekövetkezett változásokért mi magunk tehetünk.Fiatalként erősen ateistának vallottam magam.Bár megvagyok keresztelve(evangélistaként)de fogalmam sincs mit takar ez a vallás,vagy bármelyik.

Ma közel 40 évesen úgy érzem,hogy bár az életünket mi irányítjuk,mégis hiszek valamiben.Hiszek abban hogy van valami,egy láthatatlan,elképzelhetetlen erő vagy bármi(nevezhetjük istennek is) aki dönt az életünkről,hogy mikor és hogyan haljunk meg.Bár ma sem vagyok vallásos,de ma már sokkal jobban megértem,és értékelem a vallásos embereket.De nem azokat akik a vasárnapi misén agymosást csinálnak,vagy azokat akik félreértelmezik a bibliát a saját szájízük szerint.

Ma ebben a világban kell hogy az ember higgyen valamiben.Ma sem tudok imádkozni,de volt hogy olyan nagy bajban voltam,hogy mertem,és tudtam fohászkodni istenhez,amiben sosem hittem..

Elmesélek egy kis történetet,ami most igazolja magát.

14 évesen a drága nagypapám akit imádtam beteg lett.(haldoklott) Egy nap ültem az ágya mellett,és a papám imádkozott.Nem volt vallásos ember(a mamám viszont nagyon vallásos volt) így meglepett,hogy a papám imádkozik istenhez.Meg is kérdeztem tőle,hogy miért.

Azt mondta,hogy az ember amíg úgy érzi halhatatlan,és legyőzhetetlen addig nem hisz semmi olyanban amit a két szemével nem lát..A halálán lévő embernek muszáj hogy higgyen istenben,és abban hogy valahol tovább fog létezni,Egy haldokló ember nem akarja elfogadni hogy az életében felvett tudása,vagy munkája kárba vész.Ezért bár későn de hinni fog előbb-utóbb minden ember..

Ma közel 40 évesen igazat adok a nagypapának..

HA eljön az időd te is fogsz hinni istenben,mert a tudomány már nem lesz elég a lelki békédnek..

Én személy szerint materialista vagyok.

Sosem láttam, vagy éreztem jelét semmiféle felsőbb hatalomnak, viszont, akárcsak a kérdező, rengeteg jelét láttam annak, hogyha esetleg mégis létezik, egy ritka kegyetlen, bocsánat a hívőktől, szadista.

A sorsomat én irányítom, és a lelki békém is abban nyugszik, hogy az általam kitűzött célokat elérem-e, vagy sem. Ha boldog vagyok, vagy szomorú, az belőlem ered, nem akárhonnan, általában én küzdöttem meg érte, vagy kaptam meg másoktól, EMBEREKTŐL.

Számomra egyszerűen elképzelhetetlen az, hogy itt bármiféle, intelligensnek nevezhető felsőbb hatalom tevékenykedett.

És igen, az, hogy nem hiszek bármiféle természetfelettiben, nem jelenti azt, hogy de másban igen. Azon körülmények, amik nem rajtam múlnak, azok más embereken, vagy a természeten múlnak. A természet meg nem isten. Jól leírható szabályrendszer, amit ha ismerünk, és betartunk, akkor minden okés, ha nem, akkor jön a kellemetlen része a dolgoknak. Isten nélkül...

"Én sok jó embert láttam meghalni, rendes tisztességes embereket. Azok akik bűnözésből élnek, gyilkolnak nagy részük királyként él...."

Halálukkal a gonoszok szerencséje is véget ér, de hidd el a tetteik következményeit már megtapasztalják itt az életükben is.

"A kérdésem az lenne hogy te hiszel-e ebben az egészben,...."

Nos, 2 nagy világnézet áll szemben egymással. Az evolúció illetve a teremtés elmélet. Tudományosan nem lehet bizonyítani a világ keletkezését. Mivel tudományosan csak az bizonyítható, amely adott körülmények között megismételhető, megmérhető, megfigyelhető, stb. A tudomány nem más mint az emberi tudás globális halmaza, amely gyakran úgy jut előre hogy bebizonyítja múltbéli tévedéseit. A tudomány egy fontos része az életünknek, tehát jó dolognak tartom. De ha egy tudós azt állítja hogy a világ 20milliárd éve ősrobbanás által keletkezet egy kozmikus evolúció lévén, akkor ezt nekem el kell hinnem(?) Tehát ez is egyfajta hit amit a tudományba vetek. Vagy a másik, hogy van egy intelligens tervezője és alkotója ennek a világnak aki megalkotta ezt a világot. Mégpedig nem bonyolult módon, hanem szava által.

De ha belemerülsz mélyebben ebbe az egész témába amit felvetettél, akkor sok elmélettel fogsz találkozni. A tudomány ágazatai közt létezik olyan hogy teremtés-tudomány. A végén arra a következtetésre fogsz jutni hogy minél több az ismereted, annál kevesebbet tudsz. De érdemes foglalkozni vele...

Azt írod hogy a sorsodat magad irányítod...

Talán fiatal lehetsz, de hidd el nekem hogy mindenki, tehát minden ember megtapasztal az életében olyan "szellemi" erősségeket testi (pl. egy betegség stb.), lelki (pl. érzések, függőségek stb.), szellemi szinten, melyek felett nem tud erőt venni és győzedelmeskedni sem. Végül pedig ott van a halál, az elmúlás amely ennek az életnek a legnagyobb botránya. Tehát ez csak egy látszat hogy Te vagy a sorsod kizárólagos irányítója.

Mindazonáltal mint hívő elmondhatom neked, hogy miután hitemnek a forrását megtalálhattam, választ kaptam mindennel kapcsolatban amely kérdések voltak bennem is a létezésem értelmével, és céljával kapcsolatosan.

Mielőtt mélyremenő következtetéseket vonsz le, tarts szem előtt két dolgot:

Az itteni terjedelemben mindenki kénytelen egyszerűsíteni, és minél tovább egyszerűsítesz valamit, az annál kevésbé lesz igaz;

valamint, hogy minél több mindenre próbálod ráhúzni ugyanazt a sémát, annál kevésbé lesz igaz maga a séma. Ne próbálj általánosítani, mert sok mindenben tévedhetsz, arról nem beszélve, hogy kivételek mindig vannak.

Szintén 20 éves vagyok, viszont sosem vontam kétségbe Isten létezését. Hiszem, hogy mindennek oka és célja van, mert mindenki számára létezik egy út, amit be kell járni, és aminek végén talán lehet valami. Nem tudom, létezhet-e túlvilági élet, menny és pokol, de azt igen, hogy ennek az útnak a végén megérthetem mindennek az okát és célját... Talán az is lehet, hogy egyszerűen csak kell valami, amiben hihetek, hogy nem értelmetlen minden, és nem a semmi felé tartok, kell valami, ami túlmutat a holnapon, ami azt mondja, nem hiába küzdök nap mint nap, nem tudom... De abban az egyben biztos vagyok, hogy a hitem nem félelmen alapul. Sosem féltem sem a haláltól, sem attól, ami után ajöhet, legyen az bármi. Római katolikusnak vallom magam, mert ebbe születtem bele, de csak később ismertem meg, mert nem neveltek vallásosan, és vésgő soron nem a templomokban találtam meg, amit keresek. Ismerem és elismerem az egyház hibáit, megértem más felekezetek és az ateisták érveit, de ezek ellenére elfogadom és a magaménak tartom ezt a vallást, mert ez vált az életem részévé.

Tisztelt válaszoló!

Hiszek Istenben, de abban az Istenben, akit a Biblia állít elém. Tehát a túlvilág, és az ehhez hasonló misztikus dolgokban nem.

Amiket te a kérdésed alatti magyarázat elején elmondtál, azt a kérdést sokan feltették már, hogy miért van az, hogy a tisztességes emberek meghalnak, a gonosz emberek pedig jólétben élnek vajon miért van ez? Egyrészt a középkorban nagyon sok embert öltek meg a hitéért, akik vállalták is a mártír halált. Isten szemében ezek az emberek győztesek voltak. Erkölcsi győzelmet arattak, és tudták azt, hogy ugyan most meghalnak, de az Örök élet várományosai lesznek majd azután, amikor Jézus másodszor is visszajön.

Másrészt tudni kell azt, hogy a Bibliából világosan kiderül az, hogy helytelen Istent érdekből követni. Ez nem egy ilyen adok-kapok kapcsolat, hogy ha az Isten megsegít engem nagy gazdagsággal akkor követem, ha pedig nem, akkor még a létezését is kétségbe vonom. Mert ha valaki megismeri ezt a tökéletes erkölcsi Személyt, akkor rájöhet, hogy érdek nélkül is lehet Őt szeretni.

Ha valaki azt mondaná, hogy "emberek! aki jó és hívő, azt Isten 100% hogy megjutalmazza nagy gazdagsággal" Hát akkor hirtelen nagyon sok jó és hívő ember lenne, figyelembe véve, hogy már így is sok ember van aki beállítja magát jónak illetve hívőnek. De ki az az ember, aki akkor is követi az Istent, ha esetleg szenvedni kell érte? János apostol például ezt írja hogy "Én János, a ki néktek atyátokfia is vagyok, társatok is a Jézus Krisztus szenvedésében és királyságában és tűrésében" (Jel 1,9). Vajon ki az az ember, aki úgy is követi Istent, hogy ha neki abból látszólag abból semmilyen előnye nem származik?

A Bibliából egyébként az is teljesen kiderül, hogy Isten azért is enged meg az igaz emberek életében sok szenvedést, mert amikor a nehézségeik közepette megtapasztalják az Isten segítségét, akkor fejlődnek a hitben, másrészt pedig ezzel azt akarja megmutatni, hogy aki valóban igaz ember, az a rossz körülmények közt is igaz tud maradni, aki meg gonosz, annak adhat az Isten akármilyen gazdagságot, és jó létet, akkor is rossz marad, és nem azért nem változik meg, mert nincs biztosítva erre a körülménye, hanem azért mert nem akar.

Isten viszont megígérte, hogy itt a földi történelem keretein belül lesz egy olyan nap, amikor szemmel láthatóan különbség lesz aközött aki az Istent szolgálja, és aközött, aki nem szolgálja az Istent.

"Az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv iraték ő előtte azoknak, a kik félik az Urat és becsülik az ő nevét... És azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, a melyet én szerzek...megtértek és meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és a között, a ki nem szolgálja őt...És feltámad néktek, a kik félitek az én nevemet, az igazságnak napja, és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt...És széttapodjátok a gonoszokat, és porrá lesznek lábaitok nyomása alatt azon a napon, a melyet én szerzek, azt mondja a Seregeknek Ura. (Mal 3,16-18; Mal 4,2-3)

(Érdemes egyébként lapozgatni a Bibliát, hogy mire gondol itt az Ige. Ez a nap ugyanis az egyik helyen részletezve van) Egyébként pedig hálás vagyok Istennek azért a rengeteg bölcsességért, amiket adott nekem a Biblia által. Nagyon sok bölcs gondolatot tartalmaz az a könyv, amely jobbá tette az életemet, és azért is hálás vagyok amiért az Isten megsegített engem.

A tudományt pedig általában a Biblia mérlegére teszem. Vannak olyan tudományos leletek, amelyeket a Biblia is alátámaszt és azokat elfogadom. Már csak azért is, mert Isten elhelyezett olyan pontokat a Szentírásban amelyek félreérthetetlenül bizonyítják azt, hogy "a teljes írás Istentől ihletett (2 Tim 3,16)