Istennél miért a hit az erény, és miért nem a tudás?

Kedves 20:47!

A kérdésem leginkább arra vonatkozik, hogy Isten miért nem mutatja meg magát úgy, hogy az 5 érzékszervünkkel tapasztalható legyen? Gondolj bele, miféle házastárs lenne az olyan, aki elbújna tőled valahova, és úgy, suttogva kérné tőled a kívánságait, és így is csak akkor szólna hozzád, ha semmivel se bántottad meg előtte? Vajon elvennél feleségül egy ilyen nőt, vagy hozzámennél ilyen férfihoz? Nyilvánvalóan nem, hanem van egy alap kiinduló tudásod, vagyis hogy tudod, hogy ő létezik, látod, hogy milyen szép/helyes, vagy hogy mennyire szeretnivaló, stb. Egymásban azt gondolom a házasfelek azt értékelik, ha minél többet megtesznek a másikért. De eközben nem sújtja egyikőjüket se annak a gondolatnak a terhe, hogy vajon a másik létezik-e. A hitre itt is feltétlenül szükség van, amely hit a bizalomban nyilvánul meg, és ebben meg is értem Isten elvárását. De hogyan várhatja el, hogy feltétel nélkül fogadjam el a létezését, anélkül, hogy ugyanilyen módon tapasztalnám? Ugyanis igen, elég furán hangzik, de a párunk létezését természettudományosan tudjuk bizonyítani, hiszen látjuk, tapasztaljuk. (Most hagyjuk az "illúzió az egész világ" c. elméletet, ebben sztem te mint hívő ember nem hiszel, tehát kérlek, hogy ezt ne is hozd fel kifogásként a tapasztalat ellen, mert sajnos sokan ezzel szoktak nekem erre felelni.)

A tudás egy olyan dolog, ami csak az ember lustaságától és képességeitől függ. Ha Isten jutalmazná a tudni akarást, vagyis a szorgalmat arra, hogy minél jobban megismerjük a körülöttünk levő világot, mind fizikai, mind szellemi síkon, akkor a helyzet tök korrekt lenne, tényleg teljesítménytől függne a tudás. Na de a hit kérem szépen: Erről egyrészt azt írja a Biblia, hogy ez Isten ajándéka. Ezek szerint az ember nem is tehet róla, ha nem hisz, vagy tévedek? Hiszen ha vki nem hisz, az csak annyit tesz, hogy nem kapta meg ezt az ajándékot; akkor Isten mégis miért rója fel, ha valaki nem hisz benne?

Másrészt a hit nagyon sokszor hiszékenységgel párosul, ez sajnos mindennapi tapasztalatom. Azt látom, hogy bármilyen eseménysorozat is történik, abba valahogy biztosan bele lehet magyarázni Istent, hiszen ha jó történik, akkor hálát kell adnunk neki, ha rossz történik, akkor pedig lehet, hogy próbára tesz, vagy az ördög támad folyton. Egyszerűen elméletben sem tud olyan esemény történni, amibe ne tudnánk Istent belekeverni, de így sajnos lőttek ennek az "Isten megtapasztalása" dolognak.

Én hívőként nevelkedtem, és nagyon szeretnék hinni, de sajnos ezek súlyos kérdések. Tudom nagyon jól, hogy jó érzés felettem tudni Valakit, de ha nem látom az irányítottságot, a vezetést, a tervszerűséget, és Istent magát se látom, akkor hogyan kellene megtapasztalnom az Ő létezését?

Ez a megtapasztalás dolog számomra eléggé vizsgálhatatlan (falszifikálhatatlan). Vagyis én nem tartom elfogadhatónak mindaddig, amíg nem tudok mondani egy eseményt, amely elvileg bekövetkezhetne, és ebből azt mondhatnám, hogy nincs Isten. Hiszen ha egy állításnak (Isten létezése) nincs elméleti cáfolata, akkor mi lehet a bizonyítéka? És "Isten megtapasztalása" mért nem lehet egyenlő egy természettudományos bizonyítással, mi a különbség?

Másrészt ugye szóba hoztad az evolúcióelméletet. Én nem vagyok evolucionista, de meg kell hagyni, hogy szerintem nagyon jó érveik vannak mellette, és amikor olvasok akár itt a fórumon vitát ezzel kapcsolatban, legtöbbször ők nyernek, mert valami miatt jobban is értenek hozzá. Miért van az tehát, hogy aki okos, az evolucionista is? Nem mondom, vannak kivételek, vannak tudós, biológusok is, akik ellenzik az evolúciót. Én csak azt mondom, hogy azért nagy-nagy többség mégiscsak evolucionista, amely elmélet ezek szerint nem hagyható figyelmen kívül. Na már most, ha a tudományos közvélemény szinte egyöntetűen áll ki mellette, akkor egy keresztény tudós miért hunyjon szemet efölött azt mondva, hogy "én ebben nem hiszek, Isten teremtette a világot, és kész!"? Ha tudomány és vallás, mindkettő az igazságot kutatja, akkor hogy mondhatja az egyik ezt, a másik azt? Nem értek egyet azzal, hogy templomban a teremtést tanítsák, az iskolában pedig az evolúciót. Mégis mit jelentsen ez, hiszen 1 igazság van, nem? Ha pedig 1 igazság van, akkor azt az egyet kéne oktatni mindkét helyen, illetve nem tagadni a létezését. Tehát ezt mondom, hogy ha valaki keresztény, akkor őneki miért kötelező elzárkóznia bizonyos kutatásoktól, pl. az evolúcióelmélettől pusztán azért, mert ellenkezik a hitével? Ha azt gondolja, hogy a valóságban hisz, akkor miért fél a bizonyítékoktól? Hiszen a bizonyítékok előbb-utóbb úgyis őt fogják igazolni, nem? Akkor nem inkább sürgetni kellene az evolúció témakörében való kutatást, mintsem homokba dugni a fejünket?

Ezen kívül nem csak az evolucionisták állhatnak ellentétben a keresztény hittel, hanem a kozmológusok is. Ősrobbanás, csillagok születése? Aztán ott van a kvantumfizika, melyben lehetőség nyílik a párhuzamos világok létezésére? Nem mondom, hogy ezek igazak. Én csak azt mondom, hogy pusztán azért, mert nem tudom összeegyeztetni ezeket a keresztény hitemmel, azért ne kutassam? Na de akkor tisztázzuk, hiszünk a bizonyítékoknak, vagy inkább egy előre elhatározott hitrendszernek fogunk egész életünkben élni (legyen az akár a keresztény hit, akár az ateizmus)? Én azt gondolom, hogy a keresztény hitet, amely elvileg a valóságot mondja, soha nem cáfolhatja az objektív tudomány sem, tehát nem gátolhatom az evolúció és miegymás kutatását. Ugyanis ha gátolom, az annak a jele, hogy féltem a hitemet, és nem akarok a valósággal szembenézni. Ha viszont nem gátolom, akkor az jelentheti azt, hogy úgy is tudom, hogy a végén a tudomány Istent igazolja, legalábbis nem cáfolja; vagy az is lehet, hogy hajlandó vagyok változtatni a világképemen annak ellenére, hogy a Krisztusba vetett hitemet továbbra is megtartom.

Várom mihamarabbi válaszaidat a fenti kérdéseimre, előre is köszönöm. :)

Kedves 21:21, neked is azt tudom mondani, hogy persze, a bizalom nagyon fontos és nehéz is, de nem a legnehezebb. Hiszen hogyan bízzak olyanban, akinek a létezésében is hinni kell? Embertársaink létezésében nem kell hinni, hiszen tapasztaljuk őket, istenben viszont hinni kell. És éppen ez az a momentum, ami nagyon megnehezíti a bizalmat is iránta.

21:24, az, hogy más a módszer a tudománnyal, ez önmagában nem ellentét. Nekem nem a módszertani ellentéttel van bajom első sorban, hanem a végkövetkeztetések ellentétével. Miért nagyobb a tekintélye a szubjektív szívünk vizsgálatának, mint a természettudománynak, amelyet objektív módon bizonyítanak? És valóban, a tudás önmagában még nem tesz jóvá (bár ki tudja, ez is megdőlhet egyszer), azonban, amit tudunk, az biztos, hogy úgy van, amit viszont hiszünk, az nem biztos, hogy úgy van, hiszen valamivel bizonyítanunk kell, nem? Miben áll az a meggyőződés, ha nem tudjuk bizonyítani?

Kedves 21:28!

"Önmagában a tudás azért nem állhat a hittel még csak egy szinten sem, mert csak a hívő ember képes Istent követni."

Én ezzel tisztában vagyok, csak pontosan ennek a miértjére vagyok kíváncsi.

"A hit a nem látott dolgokról való MEGGYŐZŐDÉS és a reménylett dolgok valósága."

De hogyan győződhetsz meg olyanról, amit nem bizonyítasz? Egyébként meg van ilyen, de ennyi erővel bármit elhihetünk. Orvosi nyelven ezt úgy hívják, hogy placebo. És valóban, a hatóanyaggal nem rendelkező gyógyszer is tud hatni pusztán azért, mert azt hiszik előtte a betegek, hogy az igazi gyógyszer.

Nézd, annyi vallás van a Földön. Bármelyik elfogadásához hitre van szükség. Mi az az eszköz mégis, amivel eldönthető, hogy melyik az igaz? Mert pl. egy gurunak Brahma létezése az ő lem látható dolga és reménysége, amiben MEGGYŐZŐDÖTT. Miért ér kevesebbet az ő hite, mint a tied? Mennyivel igazabb a te hited, mint az övé? Mi alapján döntitek el, hogy kinek van igaza? Pont ezt a problémát látom a hittel, hogy a hit nem visz előre, hanem megosztja az emberiséget, a tudás viszont mindig közös nevezőre viszi az emberiséget. Egyetlen tudós sem fogja azt mondani, hogy 1+1=3, viszont minden teológus másképp vélekedik Istenről, a pokolról, a reinkarnációról, stb. Mi határozza meg, hogy melyik az igaz? Vagy ez egy teljesen lényegtelen kérdés? Teljesen mindegy, hogy melyik az igaz, a hangsúly a HIT szón van? Épp ezért kérdezem, hogy miért? Mekkora lehet a hitele egy ilyen hitnek?

"Ez az, amit semmilyen tudomány nem tud neked megadni, és édesebb mint a méz és vonzóbb mint bármi a világon...."

Én tudom, hogy édes dolog az Istenben való hit. De ez még nem jelenti azt, hogy igaz. Vagy te azt mondod, azért higgyek benne, mert tuti, hogy ez jól fog esni? De ennyi erővel drogozhatnék is, nem? Az a sok hallucináció, amit látok, annyira jól esik, de mégsem igazak. Mégis mennyivel van több érv az istenhit mellett?

"Nem az vagyok akitol a valaszt varod, de en egy mondatban leirom neked, engedd el ezt a sok tudast, teljesen felesleges,nem jo helyen keresgelsz, es amig nem engeded el nem fogod megtalalni a valaszt a kerdesedre."

Köszönöm a válaszodat, persze bárki írhat, nem csak akitől kérdeztem.

De látod pont ez a kérdésem. ha elengedem a sok tudást, az olyan mintha homokba dugnám a fejemet, nem? Ez miért erény Isten szemében? Ezt nem tudom felfogni... Ahelyett, hogy szembenéznék a valósággal, és a valóság felkutatása lenne a célom, nemdebár?

Kedves 23:05, ezeket az igéket én is ismerem, a baj csak az, hogy nem adnak választ a kérdéseimre. :(

"Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, a kik nem látnak és hisznek."

Én akkor is nagyon boldog lennék, ha látnék. Akkor már tudnám, hogy tényleg igaz az, amiben a többiek hisznek. De a pláne viszont az, hogy engem nem az érdekel, hogy mi tehet boldoggá, hanem hogy mi az igazság. Persze utólag már megtudta Tamás, de előre hogyan lehet erről meggyőződni? Persze, ők ismerték Jézust, tehát bízhattak benne, hogy igaza lesz. De miért nincs benne a történelemkönyvekben a feltámadása, ha tényleg tapasztalták, hogy ő feltámadt?

"Ő pedig monda néki: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad."

Nekem már prófétáltak ezt-azt, legtöbbjük nem jött be. Miért van az, hogy sokszor, amikor hisz az ember, mégis pofára esik? És egy halott feltámadása meg miért nem győzne meg? Engem meggyőzne, annak ellenére h a Biblia azt állítja, hogy nem.

"Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert a ki nem szereti a maga atyjafiát, a kit lát, hogyan szeretheti az Istent, a kit nem lát?"

Na aztán ez is érdekes. Unokatesóm szinte csak Istennel volt hónapokig. Viszont az idő alatt sem szerette anyukája férjét, lekezelően bánt vele. A tapasztalataim mondják azt, hogy egyszerűen ez az ige sem igaz. Vagy hol van mégis a kutya elásva?

"Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is."

Na pont erről beszélek. Egy én féle laikus hogyan különbözteti meg a hamis prófétákat az igazaktól, a hamis hitet az igaztól? Hiszen amilyen csoda-érveket szoktak felhozni Krisztus mellett, arra lassan már képes bármely ezoterikus figura is.

"Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;

Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék."

Na ezt is mondtam: a hit Isten ajándéka. Akkor miért büntet azért, ha esetlegesen nem hiszek?

"Ki mondta neked, hogy Isten szemében a tudás negatívum, hogy ha meg akarod ismerni alkotását, az neki nem tetszik?"

Ha visszaolvasod az egyik válaszolót, ő pont azt írta, hogy engedjem el a sok tudást. És a hétköznapi életemben is azt élem meg, hogy nincsenek a szavukkal a hívők a tudósok ellen, de a tettükkel viszont igen. Egész egyszerűen befogják a lelki füleiket, csak hogy meg ne törjön a hitük. Mi erre a magyarázat?

"Jézusban megmutatta magát olyannak, amilyen. Jézus mondta: aki engem lát, látja az Atyát."

De honnan tudjam, hogy nem-e egy jó szándékú ember volt Jézus csupán, aki az emberiség miatt alapított egy hitrendszert, ugyanakkor meg lehet h nem Isten Fia? A feltámadása miért nincs a történelemkönyvekben?

"Nyilván az sokat segít, ha előtte letisztázod magadban, hogy kb. kicsoda Isten, kit is keresel."

Na éppen ezaz, amit nem értek: miért kell már ELŐTTE letisztáznom ezt? Hiszen előbb meg kéne tapasztalnom Őt, és utána kéne letisztáznom, hogy kicsoda Ő, nem? Meg attól, hogy valakit keresek, honnan tudjam, hogy az valóban létezik is? Mi szükség van ezt előre eldönteni, letisztázni?

"Az Isten élmény is sokat segít. :-)Nekem volt ilyen, és megnyugtatlak, ez olyan élmény, amit senki sem vehet el tőled."

2002-ben volt egy konferencia, amit soha nem felejtek el. Bűnvallást tartottam, és nagyon jó érzés volt. Zokogtam, és azt hittem, elrepülök a földről. Nagyon jó volt, mégse vagyok abban biztos, hogy tényleg Istentől jött-e, vagy pedig csak a saját lelkiismeretemet szabadítottam meg?! Sajnos nem olyan egyértelmű, és hallottam ennél konkrétabb csodákról, miszerint egy srácból Isten egy éjszaka alatt kitisztította a drogot és a cigit, utána rá se bírt gyújtani. Ez tök jó, de miért nem ad meg Isten mindenkinek ennyire bizonyító erejű konkrét élményt?

"Néha. Néha viszont nem. Mit akarsz ezzel mondani?"

Azt, hogy nagyon sokszor a hit maga az, ami hat, és nem Isten. Hajlamos vagyok azt gondolni, hogy a Biblia éppen ezért hangsúlyozza ennyire a hit súlyosságát, mert írói nagyon jól tudták, hogy a hit a hétköznapi életben is szokott hatni. Önmagában.

"Ott már eleve baj van ha egy vallásról győződsz meg. A vallás Isten keresésének egy emberi, tehát tökéletlen módja. Istenről kell meggyőződni."

Na de én most inkább hitvallásról beszélek. Honnan tudjam, melyik hitvallást kell elfogadnom a világvallások közül például? Illetve tehetek szert egyéni hitre, de mire jó az? Miért jó, ha már az így is vallásilag túlburjánzó skálába még egy szín belekerül?

"Miért érne kevesebbet az ő hite? Miért lenne igazabb az én hitem? Én keresztény vagyok,de úgy gondolom, ha az a hindu Istent keresi, akárhogy hívja is, HA ŐSZINTÉN KERES ÉS TISZTA A SZÍVE meg fogja találni."

De a Biblia nem azt írja, hogy csak Jézuson keresztül van út az Atyához? Egy hindu miért hinne Jézusban? Főleg aki még nem is hallott róla? Mégis üdvözülhet az igazság őszinte keresése miatt? De akkor ezek szerint mégsem egyetlen út létezik az Atyához, vagy tévedek?

"A tudás segít abban, hogy politikai elméleteket gyártsunk és fegyvereket az emberiség megosztására. (ne érts félre, nem vagyok tudomány ellenes, és a fejlődés is szép lenne, HA MEGÁLLNA!)"

Egy szóval sem állítottam, hogy az emberiséget csak a tudás hajtja. Jóval nagyobb arányban teszi ezt a hatalomvágy, a pénz és egyéb érdekek. A tudás csak egészen kis szelete ennek sajnos. Én hiszek abban, hogy szeretnünk kell egymást, akár úgy, ahogy Jézust a Biblia leírja, de ettől még nem látom be, hogy ehhez feltétlen az Istenben ill. Krisztusban való hitre lenne szükség. Azt látom, hogy nagyon sok begyöpösödött és megkeseredett hívő ember van, ugyanakkor hitetlenek is tudnak jók és boldogok lenni. A szeretet igénylésével egyáltalán nem vitatkozok, egyszerűen csak azt nem értem, hogy miért nem igazolódik be az, h a keresztények tényleg szerető szívűek, és ők az egyetlenek, akik tényleg, igazán szeretik embertársaikat?

"A tiszta hit visz egyedül előre, mégpedig erkölcsileg és emberileg."

Ezt is elhiszem. Ha azt mondod, hogy azért higgyen az ember Jézusban, mert jobb lesz tőle az erkölcse, és tényleg őszintén, mélységesen követi, igen, jobb lehet tőle. De az a kérdés továbbra is fennáll, hogy igaz-e is az, amiben hisz.

A kincskereső kis ködmönben, legalábbis a filmesített változatában volt egy olyan rész, mikor Ferkó (Gergő) megkapta keresztapjától azt a csodakalapot, amelyben "tündér" van. A keresztapja azt mondta neki, hogy aki ezt felveszi, az 100-szor erősebb lesz. És való igaz, Ferkót az ebben való hit segítette leverni Cintulát, akihez még soha senki nem mert még csak hozzáérni sem. Utána nagy büszkén elújságolja a keresztapjának, hogy segített neki a tündér. Erre a keresztapja: Nincs már szükség a kalapra, anélkül is bátor a bátor. Magyarán nem a tündér adott neki erőt, hanem a benne való hit!

És én éppen erre vagyok kíváncsi. Az Istenben való hit teszi az embert jobbá, vagy valóban Isten mint valós, létező személy teszi jobbá az embert?

"Azt nem,de egyes tudományágaknál meg is húzhatjuk a határvonalat. Minden biológus, pszichológus, filozófus, történész, irodalomtudós, régész és politológus mást állít, és tudod miért?"

De ezek nem mondanak ellent egymásnak. Egy almának vannak fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságai, nyilvánvalóan mindegyik igaz, mindegyik igazolható. Egész egyszerűen ezeknek semmi közük nincs egymáshoz. Viszont az, hogy reinkarnáció, vagy örök pokol/menny, hát nem tudom, hogy te hogy vagy vele, de szerintem nagyon nem mindegy, és nem ugyanannak a valóságnak a különböző leírása, hanem egymásnak nagyon is ellentmondó filozófiák.

"Először azzal kéne tisztába jönnöd hogy te ki vagy, aztán el lehet gondolkodni azon, kicsoda Isten."

Az képtelenség. A tudósok nagy többsége azt állítja, hogy majomszerű lényektől származok, és célom a fajfenntartás. Krisztus azt állítja, hogy célom az üdvösség, és sok lélek megmentése. Én mint laikus csak választás, pontosabban döntés alapon választhatom ki, hogy melyiket fogadom el, nem? Eldöntöm, hogy melyikben hiszek. Hogy melyiket fogadom el, az egyszerű döntés alapja, és nem bizonyítékok alapozzák, különben akár egy életen át is ezen töprenghetnék, akkor se jönnék rá. De ez még mindig nem tesz meggyőzötté, hiszen nem bizonyítják nekem, csak egyszerűen eldöntöttem.

"Ha elfogadod azt, hogy Isten maga az Igazság és Isten maga a Szeretet, nyert ügyed van."

Dönthetek úgy, hogy elfogadom, de miért kellene bárhogyan is döntenem? Épp ez a bajom, hogy isten elvárja, hogy döntsek, ahelyett hogy megmutatná, tényleg Ő a szeretet és az igazság. Miért van annyi éhező és szenvedő a Földön, akik ártatlanok? Azért ez elég korrekt kérdés, nem?

"Akkor az Igazságot és a Szeretetet kell megismerned"

Kutathatom a szeretetet, de nem tudhatom előre, meg talán sose, hogy ez egy Személyben testesül meg. Hiszek a szeretetben és hiszek az igazságban (értsd: valóságban), de nem vagyok biztos benne, hogy efölött feltétlenül egy személynek kell állnia, aki néha úgy tesz, mintha teljesen tehetetlen lenne, mert nem nagyon segíti az éhezőket.

"Például az, hogy a drog nem egészséges és személyiségromboló hatása van. Azonkívül remek szót használtál: hallucináció. Istent csak az ismerheti meg, aki megismeri a realitást és az Igazságot."

Sokszor tapasztalom hívők körében, hogy valami nincs rendjén a fejükben, egész egyszerűen mellékhatásai vannak a hitnek. Nagymamám konkrétan skizofrén lett, sőt öngyi akart lenni, annak ellenére, hogy teljes mértékben hitt Istenben, Krisztusban, megtért, stb. Ha tényleg annyira letisztult lenne a kép előttem, hogy az Istent követők egészségesek, akkor nem haboznék annyit, mint ezek láttán. Nem várom el, hogy Isten megmutassa magát, csak annyit tegyen meg, hogy a benne hívőket dicsőítse meg egészséggel, áldásokkal, szeretettel, jó ésszel, összeszedettséggel. Azt gondolom, hogy Isten emberét ezek a tulajdonságok jellemezniük kell.