Hogyan lenne lehetséges, hogy valaki ne legyen kapcsolatban Istennel a pokolban?

A naiv halmazelméletet követve, hogy halmazok bármilyen összessége (a Minden) halmazt alkot, szépen beleütköztél abba, amit matematikusok Russell-paradoxonnak neveznek.

[link]

vagyis röviden, a minden elemet tartalmazó halmaz egy olyan halmaz, ami önmagát tartalmazza, emiatt furcsa ellentmondásokra vezet, ezek egyik következménye, amit fentebb írtál. Emiatt nem szabad olyan halmazt definiálni, amibe minden beletartozik.

Vegyünk egy olyan halmazt,a minek egy másik halmaz akkor eleme, ha az nem tartalmazza önmagát. Kérdés, hogy tartalmazza-e ez a halmaz önmagát? Ha tartalmazza, akkor nem lehet eleme, hiszen ennek a halmaznak csak olyan lehet eleme, ami nem tartalmazza önmagát. Viszont ha nem tartalmazza önmagát, akkor tartalmaznia kell önmagát, mert azokat a halmazokat tartalmazza, amik nem tartalmazzák önmagukat. Ez pedig teljes egészében paradoxon.

Az az igazság, hogy ilyen nem létezik. Amikor azt mondod nem volt világ, akkor csak megjelenve nem volt az...Istenben ugyanúgy létezett, csak nem materializálódva.

Egyébként pedig ha a levezetésedet vesszük alapul, akkor rájöhetünk, hogy Isten végül is egy Elme, ami mindent tud, amiben minden létezik egyszerre, ami ezáltal teljes, mivel alaktalan, és csak Ő van a "kezdetekben". Tehát a világ meg nem jelenített Gondolatában létezik, és az irányított Gondolata segítségével materializál. Ha pedig ezt teszi, akkor ugye tényleg minden, ami megjelenik Önmaga része, csak fizikailag feltűnve...viszont egy fontos dolog...ha abból indulunk el tehát, hogy Isten egy Elme, akkor láthatjuk, hogy a világunkban élő lények fizikai teste mögött is Isten van, mint értelem, persze az adott fejlettségekben. Tulajdonképpen úgy ossza fel Önmagát, hogy teljes marad. Egy hétköznapi példa szemléltetésnek. Amikor elképzelsz magadban egy adott jelentet, akkor azt saját magadból teszed meg, vagyis minden amit megjelenítesz az önmagad. Az általad megjelenített képsorban szereplő egyedek mögé viszont szintén önmagadat rakod meg, mint értelmet, mint megfigyelőt, tapasztalót. Ekkor hiába osztottad fel önmagad látszólag(ezen van a hangsúly), te mégis teljes maradtál. Így képzeld el tehát a dolgot, csak hát az Isten kicsit precízebben tolja az ipart, és ezáltal ad létet(öntudatot) azoknak, amik alapban benne élnek.

Így az Isten simán fenntarthat egy rendszert, ami által az egyének(akik az elme, ami a test által tapasztal) a mentális szabály be nem tartása végett tapasztalhatnak pokoli élményeket, és mindazért, hogy saját kárukon vegyék észre, hogy tévedtek...mivel ezáltal kerülnek közelebb ahhoz, amit a Biblia üdvözülésnek nevez.

A kapcsolat elvesztése, az osztottság csak látszat...a tapasztalásban szereplő kontraszt hatás miatt érzett elkülönültség illúziója mindez...és ez az, ami miatt ellentmondásokat vélünk felfedezni, amit Titus Pullo is megemlít...valójában egy Osztatlan Tudat létezik, semmi más. A különállóság hite pedig a Sátáni effekt(nem állott meg az igazságban, ami ugye az Egység), mivel ez az érzet teremti meg az emberi elmében az önzést és félelmet...hiszen azért veszünk előre saját érdeket tudat alatt, mert azt hisszük, amit tapasztalunk az nem önmagunk, és ez a tévedés miatt születik meg a gondolatmag, ami akként burjánzik el, hogy egyedül érezzük magunkat...azaz félünk.

üdv

26/F

LastOne.Left