Gondolkoztatok már ezen?

"Isten az édenkertben együtt volt Ádámmal és Évával. Ott volt közvetlen velük,beszélgettek mutatott nekik dolgokat. De aztán az emberek bele estek a bűnbe ami következtében elszakadtak Istentől. Azért nem tud Isten olyan módon itt lenni velünk most,mint akkor."

Azért ez odavág... Annyira szeretem, amikor egy vallásos ember így magyaráz, kijelent valamit, amit esélye se lenne tudni. Még csak valószínűsíteni se tudná.

Berta, értelmes vagy, le a kalappal, de nem vagy olyan jó emberismerő mint azt gondolod. A korát a legózásból szűrted le, nem abból, ahogyan ír, még ha ez nem is tudatosan történt. Egyébként pedig én 21 éves vagyok, és nálam sokkal idősebbeket láttam 10 éves gyerek módjára írni, holott ha elbeszélgetsz velük, értelmesek, csak nincs affinitásuk az íráshoz, még ha ez furcsán is hangzik, hiszen a legtöbb emberenek azért van.

Na most jöjjön az én válaszom.

Én is ateista vagyok, és erről 6 éves koromban döntöttem. Egyszer az óvodában húsvéti nyuszit kellett rajzolni, én pedig elgondolkodtam. És kijelentettem az óvónéninek, hogy én ugyan nem rajzolok húsvéti nyuszit, mert szerintem hülyeség, hogy egy nyuszi kitojjon nekem bármi mást az ürülékén kívül. Majd hazaérve anyunak elpanaszoltam, mi volt, és közben arra is rájöttem ugye, hogy hát télapó, meg ilyesmi sincs, majd lerendeztem ott 4 évesen egy nagy drámát, hogy hazudtak nekem a szüleim és nem tudok bennük bízni. Eltelt egy-két nap, majd megkérdeztem anyámat. Anyu, ugye isten sincs? Nekem ez olyan bután hangzik... Anyám pedig azt mondta, ezt majd döntsd el, ha tapasztaltabb leszel. Pedig atesita és mindig is az volt. Később elértem a 6 éves kort, indultam iskolába, és mivel egy faluban élek, ahol az a szokás, hogy mindenki keresztény és bérmál, elsőáldoz, stb, a szüleim megkérdezték, akarok e templomba járni, meg akarok e keresztelkedni, én pedig egyenes és kétségtől mentes NEM-el válaszoltam erre. Azóta eltelt 15 év, és egyáltalán nem bántam meg a dolgot. Nem értem, hogy ilyen szintű tudományos ismeretek és fejletség mellett az emberek, hogy tudak még ilyen vakon hinni valamiben. Azt hiszem a butaság az oka... De nem fáj az nekem, ha valaki hisz, csak akkor, hogy a hitével megjegyzem teljesen értelmetlenül akadályoz engem valamiben. De ez már egy másik történet.

Kedves Előző! (15:38)

Ha már a sok válaszadó közül épp engem szólítottál meg, beszélgethetünk ...:-)

"Berta, értelmes vagy, le a kalappal," - Hogy Te milyen aranyos vagy...:-) Már ha őszintén gondoltad, nem csak pszichológiai csalinak...:-(

Egyébként igyekszem, kérlek, igyekszem, megteszem, ami tőlem telik, csak tapasztalataim szerint ez gyakran kevés... :-)

"de nem vagy olyan jó emberismerő mint azt gondolod. A korát a legózásból szűrted le, nem abból, ahogyan ír, még ha ez nem is tudatosan történt." - Hát ezt meg honnan vetted? Bizonyítékot kérek, de azonnal! :-)

Állításod cáfolataként bevágom, amit írtam: "...a fogalmazásmódod és a rengeteg helyesírási hibád alapján inkább a második lehetőség mellett döntöttem (12 - 13 éves?)." - Na ugye, hogy szó sincs legózásról! :-)

Egyébként kifelejtettem a gondolkodásmódot, pedig az is elég súlyos összetevő... A stílusról nem is beszélve, lásd kommentek (+ válaszok, érvek, cáfolatok hiánya, csak csapkodás, kapkodás).

Szerintem sokan hajlamosak vagyunk erre a "mindenki hülye, csak én nem" stílusra, de azért a kor előrehaladtával a többség kénytelen beismerni, hogy ebben tévedett; s innen már csak egy lépés belátni azt, hogy akkor valószínűleg másban is...

Ha már kor, én ugyan meg nem mondom, hány éves vagyok, de jócskán felnőtt :-), és szoktam játszani! Legóval az utóbbi években nem, de társast, amőbát, memóriát, kártyát, egyszervolt.hu-s játékokat igen. Így megint csak nem foghatod rám, hogy abból indultam ki, hogy a kérdező legózik. Tudod, "homo ludens". De bevallom, mostanában inkább itt olvasgatok, meg egy hete már írogatok is. - Lehet, hogy ez is felfogható játékként, nem?

Visszatérve a válaszodhoz: Igen, tudom, magam is tapasztalom az íráskészség hiányát. Sajnos a beszédkészségét is; + szegényes szókincs, szövegértési problémák, fogalmazási nehézségek... A trágárság bezzeg gond nélkül, folyékonyan megy. Elszomorító.

A húsvéti nyuszis történetedhez kapcsolódva: 2 évesen kérdezte meg a gyerekem tőlem, hogy hogyan is jön fel a Télapó a 7. emeleti ablakhoz. Akkor tudtam, hogy vagy megmondom az igazat, hogy sehogy, vagy hazudozhatok neki tovább... Az első megoldásnál döntöttem. Ugyanígy a nyuszival is.

Viszont Isten más. Akkoriban még nem voltam hívő, kicsit később sikerült azzá válnom.

"Nem értem, hogy ilyen szintű tudományos ismeretek és fejletség mellett az emberek, hogy tudak még ilyen vakon hinni valamiben. Azt hiszem a butaság az oka..." - Köszönjük szépen, nagyon kedves tőled.:-(

Ja, és akkor döntsd már el, hogy én értelmes vagyok-e, vagy buta! :-)

Szerintem olvasgass egy kicsit itt, az oldalon is akár, nekem jót tett. Csak ne legyél előítéletes, elfogult. Azt is tudd, hogy mindkét oldalnak vannak érvei és ellenérvei, ezek alapján mindkét oldal azt hiszi, hogy kizárólagosan neki van igaza, pedig szerintem ez beszűkültség, rugalmatlanság. A tudomány nem tudja sem bizonyítani, sem cáfolni Isten létét, legalábbis természettudományos módszerekkel nem; viszont az is egy nagy tévedés, hogy a vallások és a hívők a tudomány ellenségei.

Amúgy szerintem próbálj meg nem csak a faludbeli templom alapján gondolkodni, lehet, hogy más eredményre jutsz, mint 15 évesen!

"De nem fáj az nekem, ha valaki hisz, csak akkor, hogy a hitével megjegyzem teljesen értelmetlenül akadályoz engem valamiben. De ez már egy másik történet." - Ezt kifejtenéd bővebben? Már ha van kedved beszélgetni (kulturáltan, anyázás nélkül). Akár privátban is, merthogy ez már nem biztos, hogy kötődik az eredeti kérdéshez...:-)

Üdv, Berta

Komolyan gondoltam, hogy értelmes vagy, és kifelejtettem odaírni, hogy a legtöbb embernél az oka a butaság a hitnek, de persze lehet más is.

Azt pedig nem mondtam, hogy írtál is a legózásról, sőt, még azt is mondtam, hogy talán tudat alatt gondoltad a legózás ismeretében. hogy fiatal a kérdező. Na de nem mondom, hogy igazam van, honnét tudhatnám... :D

"viszont az is egy nagy tévedés, hogy a vallások és a hívők a tudomány ellenségei. " Ugyan nem jegyeztem meg, de a pápának jópár erősen tudományellenes kijelentése is volt már.

"lehet, hogy más eredményre jutsz, mint 15 évesen!"

Nem azt írtam, hogy 15 évesen döntöttem az ateizmus mellett, hanem 6 évesen, és azóta 15 év telt el, tehát most vagyok 21, és nem bántam meg az akkori döntésem. :)

Hát leírom én mi bántja a fnatáziám, hogy szépen fogalmazzak... :) Több családban is láttam már ezt, hogy a gyerek nem hisz, nem akar menni templomba, de a szülei vagy valamelyik szülője kényszeríti, hogy járjon, bünteti, fenyegeti, ha nem akar elmenni. És hogy a hitét a gyereke elé helyezi, sőt, hallottam már olyat, hogy ezt nyíltan ki is mondta. Sajnos nagyon sok emberrel ezt teszi a hit, és ez teljességgel elfogadhatatlan. Az ilyen embereknek nem szabadna gyereket nevelniük, mert nem elég értelmesek és talpraesettek hozzá.

Mellesleg, azt megmondani biztosra, hogy nincs valami, akár isten a mi esetünkben, nagyon nehéz, főleg kakor, ha egy ilyen dologról van szó, ami teljesen spirituális, ezer módon értelmezhető, mindenkinek másképp jelenik meg, stb. Ezért én se tudom mondani, hogy milliárd százalék, hogy nincs. De(!), nem hiszek el olyasmit, amire nincs bizonyíték. Mivel nekem soha senki nem tudta bizonyítani isten létét, nem hiszek benne. Ha hallom a TV-ben, hogy az atomok így meg úgy néznek ki pontosan, azt se veszem készpénznek. Hát kb ennyi... fáradt vagyok. :D

És mégvalami... :)

A biblia nem említi a világűrt, a napot mint abban elhelyezkedő égitestet, vagy a holdat ugyanígy, mint ahogy a többi bolygóról említést se tesz, holott bizonyított tényt, hogy ezek léteznek. Azokat is isten teremtette?

És mi a helyzet a többi vallás isteneivel? Azok nem léteznek? Hisz ők is pont ezt gondolják a keresztény istenről. Már a keresztények és keresztyének között is mekkora ellentét van... Mi alapján dönti el valaki, hogy kinek hisz? :)

Hát ha fáradt vagy, akkor tessék szépen menni aludni. Vagy ha még nincs itt az ideje, akkor pihizni vmi jól bevált módon.

Aztán majd holnap olvasd vissza az irományainkat, mert igenis tényként közölted, hogy én a legóra alapoztam a feltevésemet, és semmi tudat alattiról nem volt szó.

Na, jó, nehogy komolyan vedd, mindenki hibázik. Még én is, tényleg rosszul írtam a 15 évet, bocsi. "Errare humanum est." - Csak hogy villogjak.:-)

A pápáról és az ő tudományellenes kijelentéseiről nem tudok érdemben nyilatkozni, mert nem ismerem őket. Viszont ezen a ponton meg kell különböztetni a kereszténységet és a katolicizmust, merthogy a kettő nem ugyanaz (és akkor a többi vallásról még nem is beszéltünk). A kereszténységnek csak egy része a katolicizmus, nem az egésze. Tudomásom szerint már a kat. dogmák vagy mik közül is kikerült az, hogy ők az egyetlen, üdvözítő anyaszentegyház. Én úgy gondolom, nálam sokkal okosabb emberek kijelentéseire támaszkodva, hogy egyetlen Egyház van, amelyhez sok felekezet tartozik, de még inkább az egyes emberek. Azaz egyetlen felekezet sem garantálhatja, hogy minden tagja üdvözül, ilyen szempontból nincs tuti befutó közösség (pedig mennyien hiszik ezt magukról!)

De nem folytatom, csak próbáltalak óvni attól, hogy szögletes legyél.:-)

Egyébként a protestánsok közül is sokan vitatják a tudományok egyes eredményeit, elméleteit, legalábbis azokat, amelyek tényleg csak elméletek, és nem is bizonyíthatók. Hú, ha te tudnád, hogy még mennyit! Pl. a legnagyobb vita talán az evolucionista - kreacionista vita, amelybe pár éve beléptek az ID-sek is. Okos v. kevésbé okos tudósok vitatkoznak, érvelnek, a kisember meg kapkodja a fejét, merthogy nincs meg hozzá a kellő ismerete, szaktudása, ami alapján dönthetne, úgyhogy marad a hit meg az érzelmek.:-)

A gyerekek hitre kényszerítéséről is biztos hosszan lehetne írni, de nekem ebben a körben nincs saját tapasztalatom a közvetlen környezetemből, látatlanban meg nem akarok ítélni. Vagyis mégis, egy-két távolabbi példa van. Hosszú.

Engem annak idején nem kényszerítettek, kb. 13 éves koromig jártam templomba önként, aztán megfogadtam, hogy többet a lábamat be nem teszem oda. Betartottam.:-)

A későbbiről meg már írtam, annyit teszek hozzá, hogy a gyerekemet sem kellett sosem kényszeríteni, fenyegetni, önként és dalolva jár mindenféle keresztény közösségi programokra pici kora óta, sőt, ez irányú buzgóságában már jóval túlhaladta az édes jó anyukáját...:-)

Ha még fent vagy, akkor remélem, ez az iromány megtette esti mese helyett, és most már tényleg mehetsz a pizsidért vagy a hálóingedért.:-) Ezzel arra is akartam célozni, hogy ha tovább beszélgetünk, legalább valamivel jelezhetnéd a nemedet, mert eredetileg fiúnak gondoltalak, most meg inkább lánynak; és ha ez így megy, akkor rossz arra gondolni, hogy legközelebb minek foglak...:-) Úú, ez erős lett, bocsi; nehogy a szívedre vedd!

Üdv, Berta

Most láttam, hogy közben megint írtál... Vagy később, vagy holnap megpróbálok röviden válaszolni.

De neked sem spórolom meg az utánajárást, gondolkodást, azt tessék szépen egyedül végigjárni!

De talán kezdésnek tudok ajánlani egy honlapot:

www.ertem.hu

Sok érdekes írás van, én legutóbb az Alister McGrath: Dawkins istene c. könyvvel kapcsolatos cikket olvastam.

Üdv, Berta

Nem volt szó tudatalattiról? "A korát a legózásból szűrted le, nem abból, ahogyan ír, !!!még ha ez nem is tudatosan!!! történt." Hoppá! :D

:)

Mit számít a nemem egyébként ebben a témában? :) No hát nem lehet engem olyan könnyen megsérteni, tudom én, milyen vagyok, ki vagyok, mondjon akárki akármit. :)

Kiváncsian várom a holnapi válaszod a nyitva maradt kérdésekre, és én is szolgálok majd válaszokkal! ;)

Na, szervusz, kedves Marslakó! :-)

A legutóbbi hsz-edre csak annyit: Úgy látszik, nem azonosak a fogalmaink. Nekem a "még ha nem is tudatosan" nem egyértelműen "tudatalattit" jelent. A kommunikáció csodái, óóó.:-)

A nemed pedig elvileg nem fontos, csak érdekelt; viszont, mint láthatod a megszólításban, megoldottam a problémát. :-)

Visszatérve a kommunikációra, a szövegértelmezésre: Jó tanácsként, nem nyavalygatásként van néhány javaslatom számodra, miután már többször átolvastam az írásaidat. És ez könyvekre, egyebekre is vonatkozik. Tehát: 1. Lassan olvasunk, így talán nem siklunk át bizonyos részeken, és nem csak egy-egy dolog ragad meg bennünk. 2. Figyelmesen olvasunk egyrészt a minél pontosabb értelmezés érdekében, másrészt így jobban megmarad a dolog a fejben, pláne, ha még gondolkodunk is rajta... 3. Esetleg még egyszer - kétszer újraolvassuk szükség esetén.

(Megjegyzem, ez sem 100 %-os módszer, pl. a kettőnk eddigi beszélgetése során is mindkét fél részéről volt hiba.)

És ami még nagyon fontos, hogy nyitottnak kell lenni, azaz előítéletektől, elfogultságtól mentesnek.

Bocsi, most el kell mennem, nemsoká folytatom.