A katolikusok miért hagyták ki a tízparancsolatból azt, hogy ne készíts faragott képet, szobrot és ne imádd azt?

Íme a katolikus válasz:

[link]

Igen hasznos oldal.

(Rockerboy 800 - tegnap 23:46)

Teljesen igazad van.

Én magam is katolikus háttérből származom. De otthagytam, mert túl sok volt az eltérés a SzentÍrás és az úgynevezett "szenthagyomány" között. Sőt, a tanításaik nagyon gyakran a SzentÍrással is ütköztek - ilyen pl. az, amit a kérdező is felvetett.

/Ozmium 42 által mellékelt linkre vűlaszolva/

Meg van magyarázva, ez kétségtelen.

Valóban voltak esetek, amikor Isten bizonyos tárgyak elkészítésére hívta az embereket. De ezek mind az Ószövetség idején történtek - vagyis Jézus földre jövetele előtt.

Most viszont Isten Szelleme kitöltetett.

Isten Szelleme az, aki elmondja, mi történt ott, azon a kereszten. Hogy mi történt Jézus feltámadásakor.

Ezeket mind-mind Isten Szelleme jeleníti ki, de csak azoknak, akik Őt (mármint Isten Szent Szellemét) keresik.

És sokkal szebben, sokkal közvetlenebbül és tökéletesebben jeleníti meg mindezt, mint akár a legszebb festmény is teszi.

(nekem egyszer azt mondta egy katolikus pap /aki mellesleg főiskolán tanít/, hogy az Isteni kinyilatkoztatás kétféleképpen áll: SzentÍrás és szenthagyomány. Hát ez érdekes volt számomra. Ugyanis a Szent Szellemet kihagyta és arról sem beszélt, hogy miért szent egy olyan hagyomány, ami ellentmond a SzentÍrásnak...)

Mindezt nem érti meg a társadalmi értelemben létező egyház, ahol a szentséget fizikálisan keresik.

Ezt csak a Bibliai Egyház érti. Az az Egyház, amit Pál apostol alapított. Ahol még hallottak, nem tanítottak védőszentekről, se Mária-tanokról, se halottakért történő imáról, hanem mindent Jézusnak, a Krisztusnak adtak.

Kedves ksz!

Ilyen, hogy "Hagyomány" nincs, ugyanis nincsen tartalma, csak a Szentlélek szellemi stigmái, amelyeket az apostolok szívébe véstek mindmáig. És ezeknek a stigmákból származik a Biblia is, így a Biblia csak ide vezethet, csak eszköz lehet ennek eléréséhez, abszolút elv nem. Ez bálványimádás. Egyetlen haszna a II. Vatikáni zsinatnak, hogy a kettős igazság hamis értelmezését kivették. Az emberi értelem mindig viszonya van az új dolgokhoz, a Bibliának nincsen, ugyanis írott. Lehet személyes üzenete, a hit magva, de ha nem vezet el az Egyházhoz, akkor hiábavaló. Nem véletlen az, hogy a Bibliának semmiféle abszolút szerepe sincsen a Szentírásban levő könyveknek, csak az alapot biztosítják. Tehát a protestantizmus egy tökéletes paradox.

1, Jézus a magvető és a Szentlélek által értik meg azt, amit mondott, tehát eleve nem a Bibliában kell a teljes értelmet keresni.

2, Nincsen példa vagy utalás a Bibliában, hogy annak abszolút szerepe van, ha így lenne, az Úrnak csak bibliaesőt kell árasztania a Földre és elfogadnia a leírtakat és kész.

3, Nem lehet az Egyház gondolkodása nélkül az ószövetségi és az újszövetségi könyvek közti helyes kapcsolatot megtalálni.

4, A korai egyház életében a tekercsek éppolyan segédeszköz volt a misztériumok elmélyedésében, mint ma. Az első apostoli zsinaton, amelyet említ az Apcsel a 15. fejezet első részében, még az ószövetségi könyveket sem furikászták végig (pedig a későbbi zsinatokon volt helye a Bibliának), hogy eldöntsék, kell-e körülmetéltség, ószövetségi törvény vagy sem , mert a Szentlélek az értelmüket dogmatikus szintre felemelte, és megértették, hogy a törvény egyedi vonatkoztatású és a körülmetéltség utóképe a keresztség, ahogyan sok más szentség.

5, Protestáns alapú közösség nem létezett az ókorban. Még a legeldugottabb ortodox közösségekben, pl. Etiópiában, ahol még körülmetélik az embereket, ott is megvan a szentségek fogalma. Vagy Örményországban, az egyik legrégibb egyházközösségben is megvan Máriának ugyanaz a tisztelete, mint a katolikusoknál. Milyen érdekes... A szakadár ortodoxoknak is csak mélyebb, bölcseleti vonatkoztatásban vannak eltérések.

A "Hagyomány" egy elv, ami alapján működik az Egyház, mint ÉLŐ, ORGANIKUS, ÍRATLAN Isten által alapított közösség. Aki a Szentlélek által Krisztusba beleoltja magát, a végtelen igazságnak, bölcseletnek része lesz, a lelkek megkülönböztetésének képessége. És ehhez, ahogyan az első apostoli egyház fel kell venni az újban a jót, és meghagyni régit.

"Erre így folytatta: "Minden írástudó, aki jártas a mennyek országának tanításában, hasonlít a házigazdához, aki kincseiből újat és régit hoz elő." (Mt., 13, 52)

Amiért ezt is:

[link]

Talán azért, mert a legelső parancsukban benne is van.

Uradat Istenedet imádd, és CSAK neki szolgálj.

Tehát szoborimádat tilva.

Ennyi.

Igazából az az ő álláspontjuk, hogy nem magát a szobrot vagy a képet imádják, hanem azon keresztül próbálnak Istenhez közelíteni.

De akkor ezen az elven mi a különbség a kivándorlás idején készített aranyborjúról? Ott sem magát a borjat imádták, hanem - emberi alkotást remekelve - így próbáltak Istenhez közeledni. És ezt a Biblia bálványimádásnak értelmezi.

Akkor mi a helyzet a képekkel és a szobrokkal? Ezek miért nem bálványok?

Talán érdemes lenne elgondolkodni a 2.Mózes 20/4-en: "NE CSINÁLJ MAGADNAK..." - vagyis még a készítése is tilos, nemhogy annak tisztelete.

Tehát - a SzentÍrás függvényében - már ezeknek az elkészítése is bűn!

"De akkor ezen az elven mi a különbség a kivándorlás idején készített aranyborjúról?"

Ott magát a szobrot tették meg istennek, és azt imádták, nem Istenhez akartak vele közelíteni, hanem egy másik istent imádni.

"A nép látta, hogy Mózes késik lejönni a hegyről, azért összegyűlt Áron körül és követelőzött: "Készíts nekünk egy istent, amely előttünk jár.

(...)

Ő átvette a kezükből, összeolvasztotta és aranyborjút öntött belőle. Azok így kiáltoztak: Izrael, ez a te istened, aki kihozott Egyiptomból."

Mellesleg a zsidók s készítettek szobrokat, például a szövetség ládáját is kerubok szobrai díszítették.