Miért tűrjük a szeretetlenséget?

19:54

"Ha JT vagy akkor értem a logikádat, csak a biblia olvasás és értelmezést nem. Ha nem vagy fanatikus hívő akkor meg egy kicsit mélyebben kellene értelmezned a Bibliában leírtakat."

Hithű katolikus vagyok, és én tisztában vagyok mit vallok.

"Az én bibliámban a Paradicsomban két fa volt és Isten megtiltotta azok gyümölcsének fogyasztását - miért? Gondolj bele, ha Ádám és Éva betartja a tiltást, akkor a mai napig nincs tudásunk. Ha meg az Isten előre tudta és direkt csinálta, hogy megbüntethessen bennünket, akkor ez egy kegyetlen Isten!"

Na-na, azért álljunk a hagyományos thomista értelmezésnél. A jó és rossz tudásának a fájának eféle értelmezése éppen azért butaság, mert a jó az alapprincípium, a rossz az nem ennek ellentéte. Tehát nincsen anti-jó. Az alaptézis pedig az, hogy minden Istentől való kreatúra önmagában teljes, és jó.

Az arisztotelészi metafizikában a metafizikai forma (az actusnak az alanya, az exsistensnek az esszentiája) és a metafizikai (szenvedő alany, potentialis exsistens) anyag kettős elválaszthatatlan természete jelentős szerepet kap. Létezik egy gondolkodó mozgató forma, amely a materiális természetben teheti nyilvánvalóan az aktuális (változást lehetővé tevő), és esszenciális (tehát a létező nem fordulhat át nem - létezővé) természetét a világnak. Az ember egy hylemorphe, mely szerint anyaga és formája (forma substantialis = lélek) van.

A materiális természetben noha a nem-létezés lehetőségét Isten, mint legelső forma megakadályozza, azonban egy bizonyos szintig Isten megengedi azt (de nem kényszeríti!), hogy a lét hiányt szenvedjen (de nem abszolút módon), hogy ezzel az ember ebből okuljon;

Tehát Isten csak a lehetőséget adta meg, hogy próbára tegye, hiszen az angyalokat is próbára tette. Az ok, ami miatt bűn-beestek egy hazugság volt, amely egy hazugtól származik.

"Számolj utána, már 12 ezer esztendeje büntet! Ez Isteni szeretet?"

???

a, Szerinted pl. a bérgyilkosok ne nyerjék el büntetésüket?

"Lehet, hogy szeretetből büntet, és ez a tökéletes jó tulajdonság?"

Mit büntet? A kérdés értelmezhetetlen.

Megcserélem most a válaszodat, mert így megtalálod a választ.

"No ebből gondolom, hogy JT vagy. Ugyanis a többi vallás szerint csak fia volt, hiszen feláldozta a bűneink megváltásáért! Amikor feltámadt, akkor felment a mennyekbe és ül az atyaisten jobbján... Hogyan tud ülni saját maga jobbján? Szerinted ez normális?"

Tessék??????? 1785 évvel ezelőtt Nikaiában hirdették ki azt, hogy az Atya, a Fiú, és a Szentlélek egylényegű isteni személyek. Az összes keresztény ezt gondolja. A JT pont azt gondolja, hogy Jézus csak egy magasabb rendű teremtmény volt. Ez a Szentháromság tana.

Én: "- soha, senkinek nem akarta magát szemtől szembe megmutatni, sőt állandóan fenyegette az embert, hogy még a közelébe se menjen...

Erre nincs válaszod? Vagy nem tudod? Milyen szeretet az hogy a Teremtőt még csak ne is láthassam?"

"Erre Fülöp kérte: "Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, s az elég lesz nekünk." "Már oly régóta veletek vagyok - felelte Jézus -, és nem ismersz, Fülöp? Aki engem látott, az Atyát is látta. Hogy mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát?" (Jn, 14, 9)

Szia!

"Bizonyos lények életének célja azon alapszik, hogy más lényeket halálba küld, amelyeknek ugyancsak ez a célja. Hol van itt az isteni szeretet, amiről Krisztus beszél? Isten az az erő, mely fenntartja az Univerzumot. De miért van az, hogy Isten egyszerre az az erő, mely építi az életet, és ugyanez az erő, önmagának ellentmondva, lerombolja?" (Alfred Kastler - Nobel-díjas fizikus - Az a különös anyag)

Nos valóban ellentmondásos az, hogy magukat keresztényeknek - Krisztus követőknek - valló emberek képmutató módon élnek. Csakhogy ez nam a kereszténység hibája, hanem azoké, akik visszaélnek ezzel a névvel.

Talán egyetértünk abban, hogy ez a világ nagyon rossz felé halad, és az emberek nem csak hogy tűrik, de cselekszik a szeretetlenséget a mindennapokban, és egyre inkább gyilkoljuk egymást még ha nem is tetlegesen de szavakkal, és gondolati síkon mindenképpen.

Selye János: Életünk és a stressz című könyvében úgy szemlélteti a fenti állítást, hogy leírja, mi történik például az emberi testben, ha annak valamely része egyszer csak az "önzés törvénye" szerint kezd működni: "Ki-kitörhet egy forradalom valamely részlegben, amely elfeledkezik a kollektív önzetlenségről. Ez az, amit ráknak nevezünk. És ebbe nemcsak az egész szervezet pusztul bele, hanem vele együtt a lázadó rész is saját törekvésének áldozatává válik." Majd hozzáteszi mindezekhez: "A racionális értelem korában szinte megörvendeztet, hogy az emberi magatartást nevelő vallási és bölcseleti tantételeknek tudományosan feltárható biológiai igazság az alapjuk."

Van min elgondolkoznunk: Lehetséges, hogy minden rossznak tényleg az önzés a gyökere? De hiszen nekünk az önérdek és önös vágyak, kívánságok követése tűnik az élet és a boldogság útjának! Nem bűnösnek, hanem természetesnek érezzük, hogy a magunk javát keressük mindenben. Ugyan mi mást tehetnénk, hiszen mindenkinek ez a kézenfekvő? – mondaná sok ember. Lehetséges, hogy valami megcsalja, megrontja tiszta látásunkat? És talán ez a ferde látás maga is a bűn következménye? "Van olyan út, amely igaz az ember szeme előtt, de a vége a halálnak útja" – mondja a Biblia (Példabeszédek 16:25).

Egy ember gyűjthet magának mindent, amit csak tud, élhet, gondolkodhat és tervezhet mindig csak a maga érdeke szerint, de élete elmúlik és nincsen semmije. Az önszolgálat törvénye az ön-megsemmisítés törvénye az önfeláldozás törvénye viszont az ön-megőrzés törvénye. A gazda azzal őrzi meg a magot, hogy a földbe veti. Így van ez az emberi élettel is, az adás életet jelent. A Biblia a szeretet, a másokért élés törvényét mondja az élet és a boldogság egyetlen útjának – teljes egyértelműséggel. A bűn – az önzés – életfelfogása és életmódja követését pedig a szenvedés és a halál útjának jelenti ki minden ellenkező látszat ellenére: "A bűn teljességre jutva halált nemz" (Jakab 1:15). "A bűn zsoldja a halál" (Róma 6:23).

Jézus Krisztus az egyik felhívását, amelyet a valaha is adott, összes isteni kinyilatkoztatás summájának, azaz végső mondanivalójának jelentett ki, "aranyszabály"-nak nevezték el. Ez a nevezetes ige is a másik-középpontú gondolkodás és a következetes másokért való szolgálat nagy alapelvét tartalmazza: "Amit akartok azért, hogy az emberek veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal, mert ez a törvény és a próféták" (Máté 7:12).

A kereszténység egyedülálló sajátosságára a természettudomány útján is el lehet jutni. Az élet eme nagy törvényének a felfedezéséhez a gondos megfigyelés és az eredmények elfogulatlan, precíz kiértékelése által vezet az út, hiszen a valóság törvényéről van szó. Mégis egyedül a kereszténység, illetve a Biblia sajátossága, hogy következetesen tanítja ezeket, mint a titkok végső nyitját, mint a nagy emberi alapkérdések végső megoldását:

"Aki nem gyűlöli magában önszeretetét és azt az ösztönét, amelyik arra biztatja, hogy magát tekintse Istennek, nagyon elvakult ember. Ki nem veszi észre, hogy semmi sem ellenkezik ennyire az igazságossággal és az igazsággal? Mert nem igaz, hogy rászolgálunk; igazságtalan és egyben lehetetlenség is, hiszen mindenki ugyanezt kívánja a maga számára. Tehát velünk született nyilvánvalóan jogtalan kívánság, amelyről nem tudunk, de amelytől mégis szabadulnunk kell. Ám egyetlen más vallás sem figyelmeztetett rá, hogy ez az önszeretet bűn, sem arra, hogy ebben születtünk, hogy kötelesek vagyunk ellene szegülni, és egyiknek sem volt rá gondja, hogy megadja nekünk a gyógyítás eszközeit." (Blaise Pascal: Gondolatok, 492. sz. töredék)

Üdv. Péter

Szia!

Nos ha nem hiszel abban az Istenben aki törvényt adott az ember számára, útmutatót arra nézve hogyan éljen, akkor természetes dolog, hogy a bűnben sem hiszel, mert a bűn nem más, mint Isten törvényének az áthágása.

Érdekes istenképed lehet, számomra evidens az, hogy aki az embert megalkotta, az a kezébe adta a használati útmutatót is az élethez...

Üdv. Péter

"Tehát elöbb annak tanácsolnám,hogy fogadja meg saját tanácsát,aki másnak adja.."

Kedves Kérdező, neked is csak ugyanezt mondhatjuk. Beírtam neked Gandhi idézetét, és te megkérdezted, hogy ugyan mit ért a jóságával, ha a világ nem változott meg - hát azt, hogy egyáltalán elvárhatta a változást. Mert ő legalább - veled ellentétben - hajlandó volt teljesíteni a világ jobbításából ráeső részt.

Ha ennek a fontosságát megkérdőjelezed, akkor egyrészt nem értem, hogy miről papolsz, másrészt önmagad szavaival kerülsz ellentmondásba. Lehet választani, hogy melyiket teszed a kettő közül...

Először magad légy szeretetteljes, te közeledj mindenhez és mindenkihez szeretettel, aztán ha már így teszel, te is elvárhatod majd ugyanezt másoktól. Amíg te sem vagy erre képes, nehogy már másokat ostorozz, mert ők sem teszik.

Akkor ugyanoda jutunk vissza: majd akkor várd el, hogy az emberek megpróbálják szeretni egymást, ha te is így közelítesz hozzájuk mert a kérdésedből leszűrve igenis elvárod, akármennyire tagadod). Tessék, lehet próbálkozni.

Én így teszek, és úgy tapasztalom, hogy 95%-ban ugyanazt a jóindulatot kapom vissza, amit adok. Te is ezt látnád magad körül, ha nem panaszkodnál, hanem cselekednél.

De te is csak itt pattogsz, ahelyett, hogy kiennél a való életbe és adnál valamit, amiért cserébe szeretetet várhatsz. Mert ugye mint mondtad, nem a semmiért cserébe gondolod te sem. Valakinek el kell kezdeni az adakozást, hogy mások is folytassák, miért ne lennél te ez a szenmély a környezetedben?