Miért tűrjük a szeretetlenséget?

Besz.optad mert nem vagyok vallásos. Sőt ebbe a rovatba sem szoktam írni. Csak egyszerűen tudom miért,milyen körülmények között jöttek létre vallások,tudom mik a mondanívalójuk. Sőt ha valaki én aztán tudom milyen a keresztény egyház most és milyen volt régen a középkorban. És azt is tudom, hogy te biztos nem foglalkozhattál ilyenekkel,mert akkor érettebb,kiforrottab véleményed lenne és amit te "megállapítottál" az finoman szólva is egyszerű gondolkodásra vall.

"Minen vallás is arról szól,hogy valakinek a "seggét nyaljuk",hogy jobban járjunk,pl.Jézusnak"

Na ez például egy tipikus naív és tanulatlan hozzáállás. Tanulj történelmet, bár rajtad már lehet az sem segítene.

Nem Jézus "seggét kell nyalni", hanem mindenkiben Jézust kell meglátni.

Sokan az a baj, hogy a maguk ateizmusát fennen hirdetők közül is rácsodálokznak, hogy a vallás a szeretetről szól.

Olvasd el mit ír a korinthusi levél a szeretetről. Ez a kerszténység. Ha nem ezt tapasztalod, akkor az illető kereszténynek még van mit fejlődnie. De neked is, ha csak ítélkezni tudsz. Gandhi nem volt keresztény, de csak a jót látta meg mindenkiben, még az elnyomó Britekben is.

Abban igazad van, hogy a vallás megvalósított formája nagyon sokszor ellenkezik az eszmeivel, de attól még a vallás eszmei értéke ugyanolyan magas.

Elmondhatom a saját véleményemet a szeretetről? Az a baj a szeretettel, hogy mi emberek csak egyféleképpen ismerhetjük meg igazán: úgy, hogy mi magunk szeretünk. És ez nehéz. Mert háttérbe kell szorítanunk önmagunkat, másokért kell élnünk, és önmagunkkal szemben is következetesenek kell lennünk. Nincs favorizálás, nincs kegyes csalás. Ez a szeretet. Tehát nem hiányolni kell, hanem megélni. Hiányzik a szeretet az életedből? Akkor szeress te először!

Amikor Jézust ostorozták azt mondta Istennek: bocsáss meg nekik uram, mert nem tudják, mit cselekszenek. Na, ez a szeretet! Nem azt mondta: Istenem, hát hol van a szeretet a mai világból? Hanem ő szeretett minket, mindenkit, még az ellene állókat is. Azt hiszem, még mindannyiunknak van mit tanulnunk. Üres szólamok helyett pedig cselekednünk kell.

Freya

"A másoktól való idézgetés nem vall sok bölcsességre!"

Minek nekem a bölcsesség, ha égi királyom szolgája vagyok? :)

Ha a valláskritikában tetted fel a kérdésedet, akkor ne csodálkozz, hogy sok bibliai idézetet fogsz olvasni. Másrészt értelmezni kellene a szeretet fogalmát, mert itt és most mindenki Istenre és Jézusra hivatkozik.

Pedig ha a Bibliát ésszel olvasod, szó szerinti értelmezéssel (akár a biblia kutatók által leírt szövegekkel), akkor látnod kellene, hogy a szeretetlenség is Istentől ered. Csak a hívők ezt nem merik saját maguknak sem beismerni.

Néhány kiragadott példa az Ó-testamentumból, amely nekem nagyon visszatetsző:

- Isten megalkotta az embert, saját képmására és tudás, valamint örök élet nélkül akarta "tartani" a Paradicsomban,

- mikor az ember az isteni parancsot megszegte, kegyetlenül megbüntette, amelyet azóta is viselnünk kell (a hívőknek - de az is lehet, hogy ezt csak a papok szítják),

- több helyen is le van írva, hogy el akarta az embert törölni a Föld színéről, mert megharagudott rá,

- soha, senkinek nem akarta magát szemtől szembe megmutatni, sőt állandóan fenyegette az embert, hogy még a közelébe se menjen - és végül

- feláldozta egy szülött fiát, hogy megváltsa az emberiség bűnét! (valószínűleg ez egyáltalán nem sikerült neki mert manapság is hirdetik, hogy bűnös vagyok!)

Ha ez a szeretet, akkor inkább szeretetlenségben éljek.

(Találtam egy közmondást - akinek nem inge ne vegye magára -:

Akiben a Biblia tanai bűntudatot ébresztenek, az élete végéig lelki nyomorék.)

Emberek, emberek, nem feledkezzünk meg arról, hogy a kérdező

jelenleg egy beszívott ember szintjén filozofálgat...

Ajánlom figyelmedbe a jövő kezdete c. filmet.

Szerintem tetszeni fog:

[link]