Miért van az, hogy a keresztények a Biblia felét szimbólumnak veszik, ha az nem illik bele az általuk kreált világképbe?

Igazad van.

Azt az eredeti értelmezést kell megtalálni a szövegben ,amit a biblia írók gondoltak,vagy közöltek benne,a szinbólumok is megéthetők a szövegösszefüggsés által.

[link]

Mert mindenki okosabb a másiknál! Én is - meg a hit.

Például, ha Illésnek tüzes szekere van, akkor az az - de a fejlődés közbeszól és értelmezhetem:

- valóban szekér, ami éghet,

- lehet repülő, ami húzza a "csíkot",

- lehet űrhajó, ami éppen felszáll.

Vagy Ezékiel repülő szerkezete - hasonló az előzőhöz.

Azok, akik másképp magyarázzák (szimbólikus, nem úgy kell értelmezni) saját maguknak akarnak megfelelni és megnyugodni abban, ahogy nekik magyarázza a pap.

Pedig, ha nem elfogultsággal (vak hittel) olvasom a Bibliát, főleg az ó-testamentumot, nagyon sok érdekes dolog van benne.

Ne bízd magad másra a bibliai értelmezésben, hanem legyen saját elképzelésed, hited és azt kell terjesztened.

Vegyél egy könyvet:Bibliai szinbólumok.

Evangéliumi kiadó,Budapest, Ó utca,

Szerintem ne vegyél mindenkit egy kalap alá.

Vannak, akik tényleg bármire kapásból rávágják, hogy szimbólum. De az az igazság, hogy egy része _tényleg_ az. Tényleg nem tisztességes dolog "ahogy nekem kedvezőbb" alapon szelektálni, de azért viszonylag sok támpont van.

A Biblia nem egy egységes "észosztó jellegű" szöveg, amit egy ember egy huzamban egy "céllal" írt, hanem egy nagyon heterogén gyűjtemény, aminek a darabjait nagyon eltérő korokban, környezetben, eltérő műveltségű és hátterű emberek írták le. Az nagyon hasznos, ha valaki veszi a fáradtságot, és utánajár ezeknek a dolgoknak, de maguknak a bibliai iratoknak a szövege is nagyon sokat elárul ezekről a dolgokról.

És amikor azt olvasod egy bibliai könyv elején, hogy a nemtommelyik év nemtomhanyadik havában elragadtatásba estem és ezt és ezt láttam (harmadik személyben, xy-nal történt ugyanez), akkor ami utána következik, azt nem igazán érdemes szó szerint értelmezni, mert senki soha sehol nem mondta, hogy szó szerint igaz...

Ellenben mondjuk egy Királyok második könyvét, amit afféle "krónikaként" írtak le, valóban nem túl okos dolog "jelképesen értelmezni", persze egyfajta szellemi sportként meg lehet azt is tenni, de az eredménynek már nem valószínű, hogy sok köze lesz az eredeti szöveg tartalmához.

Nem úgy van, ahogy te gondolod, de a Bibliát természetesen értelemzni kell. A jogszabályokat is értellmezik a bíróságok, az alkotmányt az Alkotmánybíróság stb. A Bibliával is így van. Hogy hogyan kell értelmezni? Itt egy útmutatás:

[link] Pápai Biblikus Bizottság: Szentírásmagyarázat az Egyházban

Szia!

Nos én őszintén szólva mindig csodálkozom, mikor például a Biblia első tíz fejezetét egy keresztény szimbolikusan érti. Ugyanis pontosan Jézus Krisztus hitelesíti ezeket az eseményeket, amikor valós történésekként hivatkozik rájuk.

Aztán itt van Izrael történelme. Komoly teológusok kérdőjelezik meg a Bibliai kronológiát, noha elismerik, ha behelyezzük a Biblia által megadott helyére, akkor szépen egyezik minden. Érdekes, hogy világi régészek pedig elismeréssel adóznak a Biblia pontosságáért! Persze az idő igazolja a Bibliát!

Aztán itt vannak a próféciák. Newton, Pascal a leghíresebb próféciamagyarázók, többet írtak erről mint a fizikáról, csak éppen nem igazán kapott nyilvánosságot!

Nos én azt mondom a Bibliát a maga természetes jelentésében kell érteni, és ott kell szimbólumokat keresni, ahol azt a szöveg indokolja! Logikus, hogy a próféciák, vagy a példabeszédek jelképeket használnak, de a Bibliában minden esetben megtaláljuk ezek azonosítását így nem kell találgatnunk!

Üdv. Péter

Egy másik kérdés kapcsán írtam:

"Van egy adott nyelven, adott jelek segítségével leírt gondolathalmaz egy műben. Az, hogy nincs benne hiba, vagy ellentmondás, csak feltételezés. Ha valamikor a jövőben kiderül, hogy akár egy mondata is hamis, csak akkor lehet a teljes mű újra igaz, ha meg lehet változtatni. Sőt. Amikor különböző értelmezések látnak napvilágot az sem más, mint megváltoztatás, akár gémkapoccsal hozzá is lehetne tűzni, vagy beleírni. Az csak játék a szavakkal, hogy az eredeti mű, a megfelelő értelmezéssel változatlan. Attól, hogy az értelmezést nem írom bele az eredeti könyvbe, az attól még akkor is hozzá tartozik, így ÚJ egységet képezve. Tehát valójában így-is, úgy-is igazam van: az értelmezések információs szempontból nem mások, mint átírások, csak nem a szöveget, hanem a szöveg által leírt fogalomrendszert változtatják meg. De onnantól kezdve nem az eredeti mű egyedül tartalmazza az információt."