Kin segített már isten?

"A válaszokból kiderül, hogy mindenki, aki a kereszténységhez fordult, vagy depresszióban szenved, vagy befolyásolható, vagy nem találja a helyét. No comment."

Nem, kedvesem, a válaszokból az derül ki, hogy vannak depressziós, befolyásolható, céltalan emberek IS akik Isten által találtak önmagukra. Nem minden keresztény ember depressziós, befolyásolható, vagy olyan aki nem találja a helyét.

Igazad van, vannak olyanok is, akik már ebbe születtek bele és kiskoruktól hallgatják ezt a sok badarságot.

Elnézést, én tévedtem.

Neked ez a badarság, mi meg azt nem értjük, hogy nektek miért jobb hit nélkül élni mint hittel.

Sajnos az ateisták és a hívők között sose lesz egyetértés.

Sok ateista gyűlöli a hívőket, de remélem a hívők többsége nem gyűlöli az ateistákat.

Először is nem vagyok gyenge ember,hiszen ahhoz, hogy nemet tudj mondani a kísértésre erősebb jellemre van szükség mint az ellenkezőjére.

Másodszor, nem azért hiszek Istenben, mert félek, hanem mert végtelenül szeretem Őt azért, hogy vagyok, és mert úgy szeret minket ahogy csak Isten képes szeretni.

Nem akarok mögé bújni sem, elé állok ha kell, és vállalom a tetteim következményeit.

Harmadszor: Isten nem küld senkit sem a pokolba. A tetteid következményeként kerülhetsz a pokolba de nem azért mert Ő oda küld.

Én ezzel a véleménnyel értek egyet:

"Igen, van örök kárhozat, de örökké kárhozott nincs! Az egyház is csak örök kárhozatot tanít, de azt nem, hogy Isten bármilyen gonoszságért is, bárkit is, a kínok kínjában, örök kárhozottként tartana létben! Ha ezt tenné, ha így lenne, akkor az Isten valóban nem volna Jó Isten, de még jó embernek sem volna mondható!

Legfeljebb arról lehet szó, azon lehet vitázni, hogy valaki, a maga által joggal felvállalt szenvedést, megtisztulást, a földön, vagy másutt éli meg.

Van örök kárhozat, mert ha van olyan szabadság, amelynek következtében örökké lehet igent-t mondani, akkor elvileg kell, hogy legyen olyan is örökké, hogy nem-et is lehessen mondani (Márk 9:48). De azt állítani, hogy valaki örökké nem-et akarjon mondani arra, amiről tudja, hogy természete ellen van, tehát arra, hogy boldogtalan maradjon, mindenkor iszonyatos kínok kínját szenvedő legyen olyasmiért, amit „tükör által, homályban látva” egy rövid ideig elkövetett, ez szöges ellentétben van még a legelvetemültebb emberi morállal is! Csak „időszakos” lehet tehát a szenvedést vállalni kényszerülők sorsa (Máté 18:34-35)!

Még a legkonzervatívabbak is, akik az első emberpár bűnét a világ legnagyobb szabadságban elkövetett, legnagyobb bűnének tartják, azt az emberpárt ma szentként tisztelik. Az egészséges erkölcsi érzékkel rendelkező szellemi lény, tehát az ember is, összeegyeztethetetlennek és elképzelhetetlennek tartja azt, hogy Isten bárkitől is megvonná a bűnbánattartás lehetőségét.

Ilyet csak bizonyos intézményeket minden áron fenntartó, hatalmat gyakorolni akaró, tehát félelmet keltő és fenntartó urak találhattak ki.

Istenben nincs változás! Isten, mindig szeret! Csak az értelmes szeretet igazi. Tehát az, amely reméli, hogy segíteni tud. Önmagával kerülne ellentétbe, ha értelmetlenül szeretne. Márpedig így szeretné azokat, akikről tudja, hogy rajtuk soha segíteni nem tud, sőt nemcsak nem tud, de nem is akar! Ilyesmit Róla, Jézusról feltételezni, káromkodás!"

Sok ember nem akar engedelmeskedni senkinek, úgy gondolják, hogy ők pontosan tudják, hogy mi kell nekik, senki ne mondja meg nekik, hogy mit tegyenek, vagy ne tegyenek.Viszont ha ennek ellenére elfogadnák, hogy létezik Isten, csak ők nem akarnak neki engedelmeskedni, az ugye maga után vonná tetteik következményét.

Ezért inkább tagadni kezdik Isten létét és mindenáron be akarják bizonyítani, hogy miért nem létezik és ha mégis, miért nem igazságos.

Isten igazságos és szeret minket. Már az első bűn elkövetése után elpusztíthatott volna minket örökre, de nem tette, sőt kitalálta, hogy hogyan bocsásson meg nekünk. Egyszülött fiát, aki vele egylényegű áldozta értünk.

Ismerd meg Őt és látni fogod, milyen is Ő valójában:

[link]