Kin segített már isten?

Előző: ez sajnos nem így van, mert a Bhagavad-Gíta kijelenti, hogy Jézus csak egy próféta volt, és nem egyenlő az Istennel. Az Istent Krisnának hívják, és ott van mindenütt. A megértéséhez sok türelem és munka szükségeltetik, csak akkor leszünk képesek belépni a birodalmába. Mivel én még csak kezdő bhakta vagyok, és még nem értem el a tökéletes tudást, a félistenekhez imádkoztam. Ki is gyógyultam a hüvelygombából! A Bhagavad-gíta világosan elmondta, hogy aki a félisteneknek áldozatot ajánl fel és mantrákat mond, azoknak teljesül a kívánságuk.

Kell ennél több bizonyíték??

A Bhagavad-gíta egyértelműen leírja, hogy ha Krisnának szeretettel készítünk egy szobrot, ami őt ábrázolja, vagy festünk róla egy képet, az nem számít bálványimádásnak. Az ételfelajánlás során nem a babának ajánlunk fel ételt, hanem Krisnának. Amikor Krisna meglátja az oltárt és az áldozatokat, alászáll közénk, így tehát nem a tárgyakat imádjuk, hanem azt, akit ábrázol.

Arról még nem hallottam, hogy könyvárusítás bálványimádásnak számítana.

Sajnálom, ha antikrisztusnak minősítesz, de ez csak téged minősít. Velem már történtek csodák Krisnának köszönhetően, pl. kaptam egy jó állást, építettem egy házat stb. Krisnának köszönhetek mindent.

Én meg felhívnám a figyelmedet a Bhagavad-gíta tanítására, mást erre nem tudok mondani. Amit beszélsz, figyelemreméltóan nagy hülyeség, de hát Prabhupada is megmondta... mindig lesznek ateisták, akik azt hiszik, hogy hamis isteneikben találják meg a boldogságot. Persze, az a könnyebbik út. Nem tudjátok, hogy igazából a vágyak lemondásával lehet eljutni az Örök Birodalomba... Aztán meg fognád rám? Hogy én vagyok rabja az anyagi javaknak? :) Aranyos vagy. Művelődnél egy kicsit, és nemcsak az ellentmondásos, tömeggyilkolós Bibliádat olvasnád és osztogatnád (brrr), talán közelebb jutnál a végső igazsághoz.

Nagyon sajnállak téged, mert lustaságból nem hallgatsz Krisnára, és inkább hamis vallást követsz, mert neked az könnyebb. A Végső Igazsághoz vezető út sosem könnyű. Remélem, egyszer majd te is rájössz erre.

Hare Krsna Hare Krsna Krsna Krsna Hare Hare

Hare Rama Hare Rama Rama Rama Hare Hare

Rajtam többször is segített,MEGMENTETTE AZ ÉLETEMET!

Megállított a hitelfelvételben,amit a zsidó tulajdonú bankoktól kértem,mert fizetésem akkori szemléletem szerint jelképes volt [informatikusként,2000től 2008ig dolgoztam egy mindenkit robotnak néző szfvári informatikai bérmunkabányában,ahol nem voltak/nincsenek nyitható ablakok,csak légkondicionálás nyomokban,pl télen 35fok bent,nyáron talán 25-30,néha nagy kegyesen 18-20fok végre...persze első 4évben nem cserélték félévente a szűrőket,sőt egyáltalán nem,így rengetegsokan legionella megbetegedésűek lettek..soroljam tovább?És ilyen konzerv alakú "multináci" gyárakkal engedték tele az országot 20év alatt,legtöbbön még ablak sincs..érdekes fogalmaiak vannak az összes itteni gyárra vonatkozó MUNKA TÖRVÉNYKÖNYVÉről,és az ELEGENDŐ FÉNY ÉS LEVEGŐ és ERGONÓMIKUS SZÉK,ASZTAL stb fogalmáról...lassan-gyorsan KÍNAI ÁLLAPOTOK lesznek itt is (80cms asztalok egymásnak tolva,egymás arcába ordítás telefonon,könyöklés stb)..nos 4mászakban kaptam az elején 105 000 bruttót,ami max 72e nettó volt...fél év után végre lett pótlék is,ettől 200-220 bruttóm lett ami elég vicces volt nettóban a 38-40% adó miatt,ami az összes ezelőtti qrmánynak köszönhető..szóval volt csúcsponton nettó 136om egyszer,aztán 130, sokáig 120-126,...de abból fenntartani összeomló 1974es panelgettólakást,meg gyűjteni 20on-30évesen lakásra,elég vicces...sőt m,ég venni kaját,szgépalkatrészt,mindent...2002-2004ig volt egy 595 cm3-s kocsim is...többieknek AUDI,Mercedes,AlfaRomeo..én így jártam,nem nyaltam,max a nőimet...és a 4műszakban az elején úgy volt hogy 7nap d.e. ,1-2nap szünet, 7nap d.u., 1-2nap szünet,7nap északa..5hétből 1terljes hétvégém volt csak szünet!Aztán végre megbírságolták leellenőrizték őket is...lehet hogy egyszer nem hataott a kenőpénz...meg túl kevés a munkaügyi ellenőr,és sokszor bejelentik,mikor jönnek,nem rajtatütésszerűen,és addigra előkészítik a hazug managerek a színjátékot megfélemlítéssel...szóval ott ma is 8óra képernyő előtti munka van,talán egyszeri fél óra szünettel...aki meg irodai órában dolgozik attól ellopják a 20-40p szünetet és 8tól 17ig kell lennie,hogy elvileg 1óra ebédszünetet kap...jogilag ez is elég határeset...nem tartják be a 8órűában a 6óra képernyő előtti munkát,sőt HÉTVÉGÉKEN képernyő előtti 12ÓRÁZTATÁS van,a Munka Törvénykönyvének teljes megsértésével,már minimum 4-5éve!Na de erről egy másik topic-ban írok,térjünjk vissza a témára]...

Nos a hitelekből eladósodottan,kirúgottan,munkaügyi perrel kerültem ki,sajnos egy 2008februári törvénymódosítás miatt szívtam meg csak a pert,különben 80% lett volna,hogy nyerek,kivéve ha lefizették a bírót..nem tudom...

És...de még előbb is voltak jelek...

MEGMENEKÜLTEM PÉLDÁUL

a 2006 AUG 20AI TŰZIJÁTÉKON A HALÁLTÓL,kisebb sérüléssel csak!Záporoztak ránk az Erzsébet híd budai hídfőjénél a templom támaszairól a cserepek (azóta c-k által néhol lelopott horgany-bádog van helyettük a támaszokon és a tetőn 1-2helyen lecserélték a cserepeket,de így is több milliárd kéne a műemléktemplom felújítására),volt akit fejen,háton talált,engem nyakon,háton, fejre nem emlékszem...VÍZSZINTESEN ESETT AZ ESŐ ÉS NEM KAPTUNK LEVEGŐT!a tér végére érve a lépcsőknél már úsztam a cipőmben és majdnem megfulladtam!Az épület törmelékporát vízszintesen lélegeztük be az esővel együtt.Azóta,ha durvábban tisztul néha a kis tüdőm,akkor feljön egy kevés...Nos,ott ha később indulok el,vagy úgy járok,mint a halálos stb áldozatok,akkor nem lennék itt!Nem tudnám emlékeztetni az emberkéket a fogyasztói társadalom és a szidóbanki diktatúra, "demokratúra" veszélyeire!Sőt:kb 2005-2007ben vagy mikor,voltunk Enying-Balatonbozsokon,ahol a qrmány régebben megszüntette a vasúti közlekedést és csak pótlóbusz megy stb stb..nos PÜNKÖSDkor elmentünk unokatesómmal FALUNAPra,és azt hittük,az utolsóelőtti busz jár,és hazavisz..NOS NEM JÖTT!KIMARADT!legyalogolhattunk volna délre Enyingre a vasúti pályaudvarig,ahol du 5-7között valamikor TALÁN jött volna vonat,talán nem,de mi az országút szélén kigyalogoltunk (én folyamatosan paráztam mikor ütnek el 60-90nel,volt mikor volt fű és le tudtunk menni rá árok nélkül)a keresztben menő 7es útig...és még onnan északra tovább,mert láttuk messziről,hogy ott a Balaton-part,és ott lesz a Balaton keleti széle és valamelyik vasútállomás a déli part vonalán,vagy a hajlatban.

Láttunk kísérteties erdei házakat,még nappal volt,szürkült...aztán elértük azt a helyet,amit a Siófok-Fonyód felé Szfvárról-BP felől menő vasútvonalon lehet látni,aho, a TRAUBIs tábla van,ahol erdőn keresztül el lehetne jutni a Salamon Berkowitz ZS által bitorolt állítólagos eredeti TRAUBI-gyárhoz és a mellette levő Coca-kóla (igen,COCA,mert csonttalan hajkihullott zsírdagi lesz az ember a kólától,én vagyok rá az élő példa,de végre leszoktam és elkezdtem fogyni)elosztóhoz...

Nos ott inkább nem az erdőben mentünk,hátha hirtelen sötétedik.Unokatesóm (1979es,én 1978as) ötlete volt,hogy a sínek mentén...eg ydarabig ott mentünk,de szűkültek a bokrok séa sínekre kellet lépni a vasbeton "talpfákra"!és ott csak egy sínpár van a rohadt 1945utáni antantos nyomulás-szerződés miatt,és így mind2 irányból elüthettek volna,ha nem figyelünk.Nagyon paráztunk.De pont akkor nem jöttek vonatok,ISTEN MEGMENTETTE MINKET mert küldetése van velünk.Sőt én azóta BPről hazafele menet Szfvárra találkoztam Dr.M.Dezső atyábval a vonaton,sé azóta még jobban megváltoztott az életem,mert a minimum 15éve érlelődő lustaságom,hogy majjd egyszer biztosan megkeresztelkedem,tetté érett.Ja és másnap munkából ebédszünetben kilógtam OTPbe banki ügyintézni és ott is véletlenül találkoztam vele.És akkor az már isteni jel,hogy fel kell neki készíteni engem a keresztségre...hatalmas türelme volt,mert én már 1998-1999ben az autóvezetésen is nehéz parázós eset voltam ;-)Az egykék nehéz élete...nem anyagilag kell nézni,hanem társaságilag,nevelésileg,személyiségileg...

és kb 2008húsvét környékén elkezdtük a felkészülést és 2009 pünkösdjén szombaton megkereszteltek,utána Szentáldozás,és másnap pedig Bérmál(koz)ás!tehát én felnőtten,Isten gyermekeként éltem át azt,amit a ygerekek alig párhetesen,aztán néhány (6-8?menyi) évesen,aztán 10enévesen kamaszként.Minden társadalmoban volt valami beavatás régebben is.Ami felnőtté,felelőssé teszi fokozatokban az embert,ezt ne felejtsétek.A felelősség az FELEL-ŐS-SÉG,aminek elkenésére a zs-k kitalálták a köztársaságot,és a királyság éllítaná vissza teljesen a felelősséget.A felelősség az az,hogy felelek az őseim által rámbízott örökségre és küldetésre,sőt a gyerekeimtől,unokáimtól előre kölcsönkapott FÖLDet megóvom!És a házat,kertet...panelgettóból pl vidékre költözök,hogy önellátó leygek,és ne a városban kifosszanak az energiaszolgáltatót,hitelbankok,jelzálogozva lakásrablók,maffia,sőt a bérmunkabányák is...hanem...visszataláljak őseim többezer éve működő életformájához!

Nos,most ennyit írok,de van több iylen ISTEN SEGÍT-es történetem,ha még kell,és azopkat rövidebben fogom leírni,bocsánat.

2006 telén költöztem mostani lakhelyemre. Előtte egy vidám, pozitív gondolkodású, magát kereszténynek valló nő voltam.

Kereszténynek gondoltam magam mert elfogadtam, hogy Jézus Krisztus Isten fia, és néha néha még imádkoztam is, persze főleg akkor ha valamit nagyon szerettem volna.Templomba nem jártam, házasság nélkül szültem gyermekeimet,nem olvastam a bibliát és nem érdekeltek a vallási dolgok.

Elképzelni sem tudtam mi az a depresszió. Úgy gondoltam sokakhoz hasonlóan, hogy a depressziósoknak két nagy pofon kéne, hogy észhez térjenek és összeszedjék magukat.

Szóval elköltöztem (karácsony előtt) és akkor kezdődött a kálváriám. Úgy éreztem, hogy nincs otthonom. A régi már nem volt az,az új még nem volt az, a semmiben lebegtem, üresen. Azt gondoltam, hogy ez természetes hiszen 34 évet éltem az előző lakhelyemen, majd megszokom.

Így is lett NYÁRON. Aztán jött a tél és vele együtt a lehangoltság,a számomra elképzelhetetlen depresszió Utáltam , hogy itt kell élnem.

Ez így ment egészen tavaly szeptemberig, minden télen ugyanaz, minden télen rosszabb és rosszabb.

Tél végén megszületett a kisfiam és én már a nyár elején azon agyaltam, hogy mi lesz velem télen, hogyan fogom bírni, most, hogy egész nap otthon kell lennem, egyedül a babával, mert nem ismerek senkit itt, nincsenek barátaim itt, messze lakik a családom, a barátaim, akik közül ráadásul sokan épp velem egy időben szültek.

Folyton azon rágódtam, hogy milyen jó volt otthon, amikor a kislányommal voltam gyeden, és milyen jó volna ugyanez a kisfiammal is.

Egy gyönyörű szeptemberi napon rám tört a depresszió. Rettenetesen megijedtem, mert eddig mindig csak január, februárban jött elő ilyen erősen és csak szürke, lehangoló időben.

Nem tudtam mi történik velem és nem tudtam segíteni magamon, bár mindent elkövettem, hogy összeszedjem magam.

Pszichiáterhez kerültem aki szépen elmagyarázta, hogy ezt az agyam felborult kémiája okozza és ebből csak akaraterővel nem lehet kimászni, szükség van gyógyszerre.

Dehát én szoptatok!!!!! Eszem ágában sincs abbahagyni!!!

Nem is kell, mondta a doki, nyugodtan szoptathatok a gyógyszer mellett. Nem hittem neki, irány a net, böngészés ezerrel és az elhatározás: NEM, nem kell gyógyszer.De akkor mi/ki segíthet? Pszichológusnál kétszer voltam, addig ok míg nála ültem, aztán kezdődött minden elölről.

Borzasztóak voltak a napjaim. Magamban üvöltöttem a kíntól,sírtam, bűntudatom volt amikor a kislányom ijedt arcára néztem aki az egészből semmit sem értett. Nem tudtam rájuk mosolyogni, pedig ők a mindenem.Senkinek nem kívánom ezt a földi poklot.

Egy reggel felébredtem és máris kezdődött. Olyan volt a lakásunk mintha nem is otthon lennék, hanem valami idegen hangulatú lakásban. Nem találtam a helyem. Mászkáltam és próbáltam jó dolgokra gondolni. Elkezdtem ösztönösen könyörögni az Úrhoz mindig amikor jöttek a hullámok.Uram irgalmazz... stb. A youtube-on keresztény dalokat hallgattam és hihetetlen de enyhült a kín.

Este a tv-ben 700-as klub ment,az ott hallottakból rájöttem, hogy nagyon nagyon távol vagyok Istentől, pedig úgy hittem, jó úton járok hiszen nem bántok senkit, akin tudok segítek. Akkor elhatároztam, hogy változtatok az életemen,imában átadtam az életemet Jézusnak, és kértem javítsa meg az én elrontott életemet és vezessen a helyes útra, mutassa meg nekem, hogy mit kell tennem.

Azóta ha böngészek a neten mindig olyan oldalakra bukkanok amik lelkileg építenek, újra járok templomba, olvasom a bibliát és hagyom, hogy az Úr irányítsa az életem.

A körülményeim változatlanok, még mindig nem szeretek itt lakni, de elfogadtam, hogy most ez van. Egész télen nem voltam depressziós, pedig nem nagyon tudok kimozdulni ha rossz az idő, még mindig nincsenek itt barátaim és nem is vágyom most rájuk. Kiegyensúlyozott az életem. Napi kapcsolatban vagyok Istennel.Sokat foglalkozom vele és követem Őt. Gyógyszert soha nem szedtem és más hangulatjavítót sem. Sokat nevetek a családommal, a napok csak úgy repülnek, bizakodó és boldog vagyok. Igyekszem másokkal törődni magam helyett.

És most én kérdezem tőled: szerinted, hogyan lehetséges ez, hiszen egy szakorvos állította, hogy gyógyszer nélkül nincs gyógyulás.Miért csak akkor lettem jobban amikor Istenre bíztam magam?

A legcsodálatosabb, hogy nem vagyok egyedül, nagyon sok ember tapasztalta már meg Isten jelenlétét csak ez nem népszerű hír, a média nem szereti az ilyen történeteket,miért is szeretné hiszen a média a gonosz első számú fegyvere ellenünk.

Pl: [link]

Most már tudom, hogy szükségem volt erre a betegségre, hogy tükröt tegyen elém és rádöbbenjek, hogy nem azt az életet élem amit élnem kell,

Hála a mi jóságos Istenünknek érte.

Kedves kérdező, miért zavar téged más emberek hite?

És milyen erkölcsi alapon milyen alapon gúnyolod ki azt, aki máshogy gondolkozik, mint te?