Van valamilyen bizonyiték vagy ellen érv isten létezésére?

Mit tanít a természet?

„Kérdezd csak meg a háziállatokat, majd oktatnak téged; és az egek szárnyas teremtményeit, majd megjelentik neked. Vagy fordítsd figyelmedet a földre, majd oktat téged; a tenger halai is hirdetni fogják neked” (JÓB 12:7, 8)

A TUDÓSOK és a mérnökök néhány éve a szó szoros értelmében engedik, hogy a növények és az állatok oktassák őket. A biomimetikaként ismert tudományágon belül különféle növények és állatok felépítését és tulajdonságait kutatják és másolják le azzal a céllal, hogy új termékeket tervezhessenek, illetve hogy tökéletesítsék a már létező gépek teljesítményét. Amint az itt közölt példákról olvasol, kérdezd meg magadtól: „Kinek jár valójában az elismerés az eredeti elgondolásért?”

Amit a bálna uszonya tanít

Mit tanulhatnak a repülőgép-tervezők a hosszúszárnyú bálnától? Úgy tűnik, nagyon is sokat. Egy kifejlett hosszúszárnyú bálnának körülbelül 30 tonna a súlya, annyi, mint egy megrakott teherautónak. Ezenkívül viszonylag merev a teste, és nagy, szárnyszerű uszonyai vannak. Ez a 12 méter hosszú állat szenzációs ügyességgel mozog a vízben. Például táplálékszerzéskor spirálisan körözve úszik felfelé a kiszemelt zsákmány — rákfélék vagy halak — alatt, s közben egyfolytában buborékokat fúj. Az így képződő buborékháló, amely mindössze 1,5 méter átmérőjű, összegyűjti a felszínen lévő állatokat, és a bálna egy falásra el is nyeli pompásan tálalt fogását.

A kutatók kíváncsiságát az keltette fel leginkább, hogy hogyan képes ez a merev testű állat ilyen lehetetlenül kis köröket leírni. Rájöttek, hogy a titok nyitja a bálna uszonyának az alakjában rejlik. Melluszonyának elülső része nem sima, mint a repülőgép szárnya, hanem egy sor szemölcsszerű képződmény található rajta.

Amint a bálna a vizet hasítja, ezek a csomók növelik a felhajtóerőt és csökkentik a közegellenállást. Hogyan? A Natural History című folyóirat megmagyarázza: a csomóknak köszönhetően a víz felgyorsul és egyenletesen áramlik az uszonyok körül, még akkor is, amikor a bálna meredeken úszik felfelé. Ha az uszonynak egyenletes lenne az elülső része, akkor a bálna nem tudna ennyire kis körökben úszni felfelé, mivel a víz az uszonyok mögött kavarogna meg örvénylene, és nem hozna létre felhajtóerőt.

Milyen lehetőségeket rejt magában ez a felfedezés a gyakorlati alkalmazás terén? Ha a bálnauszony mintájára terveznék a repülőgépszárnyakat, akkor bizonyára kevesebb féklapra vagy más légáramlás-szabályzó mechanikai szerkezetre lenne szükség. Az ilyen szárnyak biztonságosabb repülést biztosítanának, és könnyebb is lenne őket karbantartani. John Long biomechanikai szakember úgy hiszi, valószínű, hogy nem is olyan soká „minden utasszállító repülőgépen olyan csomók lesznek, mint a hosszúszárnyú bálna uszonyán”.

A sirály szárnyának mintájára

Természetesen a repülőgépszárnyak eleve a madarak szárnyának alakját utánozzák. Ám a kutatók nemrég újabb magaslatot hódítottak meg a mimikriben. „A Floridai Egyetem kutatói építettek egy távvezérlésű repülőgép-prototípust, amely sirály módjára lebeg, végez zuhanórepülést, és emelkedik nagy sebességgel” — jelenti a New Scientist.

A sirályok úgy hajtják végre műrepülő bravúrjaikat, hogy a könyök- és a vállízületüknél behajlítják a szárnyukat. Ezt a rugalmas szárnytípust utánozva „ez a 61 centiméteres, távirányítású prototípus egy kis motor segítségével vezérli a szárnyakat mozgató fémrudakat” — írja a folyóirat. Ezek az elmésen megszerkesztett szárnyak lehetővé teszik, hogy a kis repülőgép lebegjen és zuhanórepülést végezzen a magas házak között. Az USA légiereje élénken érdeklődik egy ilyen kiválóan irányítható repülőgép kifejlesztése iránt, hogy a nagyvárosokban vegyi és biológiai fegyverek után kutathassanak vele.

Akárcsak a gekkó lába

Azoktól az állatoktól is sokat tanulhatunk, amelyek a földön élnek. Például a gekkó, egy apró gyíkfajta képes felmászni a falon és fejjel lefelé kapaszkodni a mennyezeten. Már a bibliai időkben is erről a hihetetlen adottságáról ismerték (Példabeszédek 30:28). Mi a gekkó titka? Hogyan képes dacolni a gravitációval?

A gekkó a lábát borító parányi, szőrszerű képződményeknek, a sörtéknek köszönheti, hogy még tükörsima felületekhez is hozzá tud tapadni. Nem azért, mert a lába ragasztóanyagot választ ki, hanem mert egy nagyon gyenge molekuláris erő lép fel. A két felület molekulái a Van der Waals-erőknek nevezett vonzó kölcsönhatások következtében egymáshoz tapadnak. Normál esetben a gravitáció könnyedén legyőzi ezeket a molekuláris erőket, ezért nem tudsz felmászni a falon puszta kézzel, tenyeredet a falhoz simítva. A gekkó apró sörtéi azonban megnövelik a fallal érintkező felületet. Amikor a Van der Waals-erők a lábán található többezernyi sörtén keresztül megsokszorozódnak, elég vonzerőt fejtenek ki ahhoz, hogy elbírják a parányi gyík súlyát.

Mire lehet hasznos ez a felfedezés? A gekkó lábának mintájára szintetikus anyagokat lehetne előállítani a tépőzár alternatívájaként, melyhez szintén a természet adta az ötletet. A The Economist című lap idéz egy kutatót, aki azt mondta, hogy egy „gekkótapaszból” készült anyag főleg „orvosi használatra” lenne kiváló, „ahol vegyszeres ragasztóanyagokkal nem lehet dolgozni”.

Kinek jár az elismerés?

Közben a Nemzeti Repülési és Űrkutatási Hatóság egy soklábú robot kifejlesztésén dolgozik, amely a skorpió mozgását utánozza, Finnországban pedig a mérnökök már el is készültek egy hatlábú traktorral, amely úgy mászik keresztül az akadályokon, mint egy hatalmas rovar. Más kutatók kis fülecskékkel ellátott textíliát terveztek, amelyek fenyőtoboz módjára kinyílnak és bezáródnak. Egy gépjárműgyártó cég olyan autót tervez, amely a bőröndhal meglepően csekély közegellenállású felépítését utánozza. Megint mások pedig a tengeri fülcsiga lengéscsillapító tulajdonságait kutatják, azzal a szándékkal, hogy könnyebb és erősebb páncélzatot készíthessenek a felsőtest védelmére.

Olyan sok jó ötletet adott a természet, hogy a kutatók létrehoztak egy adatbázist, amelyben máris több ezer biológiai rendszer szerepel. A The Economist azt írja, hogy ha a tudósoknak „a tervezési problémáikhoz természet adta megoldásra van szükségük”, ebben az adatbázisban kutathatnak. Az adatbázisban tárolt biológiai rendszereket „biológiai szabadalmaknak” nevezik. Normál esetben a szabadalom tulajdonosa az a személy vagy vállalat, amely törvényesen bejegyeztet egy új ötletet vagy szerkezetet. A biológiai szabadalmakat tároló adatbázisról szólva a The Economist kijelenti: „Azzal, hogy a kutatók »biológiai szabadalmaknak« nevezik a biomimetikai csodákat, csak nyomatékosítják, hogy a szabadalmak tulajdonosa valójában a természet.”

Hogyan állt elő a természet ezzel a számtalan briliáns ötlettel? Sok kutató egy több millió éves, próbálkozások és kudarcok sorozatából álló evolúciónak tulajdonítja ezeket a szemmel láthatóan zseniális tervezésű eredeti példányokat. Azonban vannak más véleményen lévő kutatók is. Michael Behe mikrobiológus így írt 2005-ben a The New York Timesban: „[A természetben] oly egyértelműen kivehető a tervezettség, hogy egy lehengerlően egyszerű érvelés megállja a helyét: ha valami pont úgy néz ki, pont úgy jár, és pont úgy hápog, mint egy kacsa, akkor meggyőző ellenérvek hiányában alapos okunk van arra következtetni, hogy kacsával van dolgunk.” Tehát a következtetése? „Nem szabadna átsiklani valaminek a tervezettségén, csak mert annyira kézenfekvő.”

Nem kérdéses, hogy annak a mérnöknek, aki biztonságosabb, hatékonyabb repülőgépszárnyat tervez, elismerés jár a találmányáért. És annak a feltalálónak is elismerés jár, aki egy sokoldalúbb ragtapaszt tervez — vagy kényelmesebb ruhaanyagot, vagy nagyobb teljesítményű gépjárművet. Sőt, ha egy gyártó lemásolja valaki más találmányát, és nem ismeri el a tervezőt, bűncselekménnyel vádolhatják.

Akkor neked logikusnak tűnik az, hogy rendkívül képzett kutatók, akiknek sikerül felületesen lemásolniuk a természet biológiai rendszereit bonyolult technológiai problémák megoldására, egy minden értelemtől mentes evolúciónak tulajdonítsák azt a zsenialitást, amellyel az eredeti mintapéldányok készültek? Ha a másolathoz intelligens tervező kell, akkor az eredetihez vajon nem? Kinek jár nagyobb elismerés tulajdonképpen, a művésznek vagy a növendéknek, aki utánozza a technikáját?

Logikus végkövetkeztetés

Sok gondolkodó ember, miután számba veszi a természetben megnyilvánuló tervezettség bizonyítékait, a zsoltáríró véleményével azonosul, aki ezt írta: „Mily számosak a te műveid, ó, Jehova! Mindet bölcsen alkottad. Betöltik a földet alkotásaid” (Zsoltárok 104:24). Pál, egy másik bibliaíró hasonló következtetésre jutott. Ő ezt írta: „Mert [Isten] láthatatlan tulajdonságai világosan látszanak a világ teremtésétől fogva, mivel az alkotott dolgokból érzékelhetők, igen, az ő örök hatalma és istensége” (Róma 1:19, 20).

Az evolúció tanítása nemcsak egy tudományos elmélet, hanem egy emberi filozófia, mely a megszületése után évtizedekig népszerű volt. Az utóbbi időben azonban a hagyományos darwini evolúciós tanítás maga is evolúción esett át — mi több, mutációs változatok alakultak ki —, amint megpróbálták kimagyarázni a természetben egyre többször felbukkanó TERVEZETTSÉGET. A tervezettség pedig tervezőt igényel.

Tudósok is hangot adnak ennek: "28 éve genetikai mutációval kapcsolatos tudományos munkát végzek növényeken, az utóbbi 21 évben a kölni Max Planck Növénynemesítés-kutató Intézet alkalmazásában. Csaknem három évtizede vénként szolgálok Jehova Tanúi egyik gyülekezetében.

Empirikus genetikai kutatásaim és biológiai témájú tanulmányaim során — például a fiziológia és a morfológia területén — szembekerülök az élet hihetetlenül bonyolult és sokszor felfoghatatlan összetettségével. Ezek a tanulmányaim megerősítik azt a meggyőződésemet, hogy az életnek — még a legalapvetőbb szinten is — intelligens forrásból kell származnia.

A tudóstársadalom nagyon is tudatában van annak, hogy mennyire összetett az élet. De ezekről a bámulatos tényekről általában erősen evolucionista szövegkörnyezetben beszélnek. Véleményem szerint azonban a Biblia teremtési beszámolója elleni érvek megdőlnek, ha tüzetes, tudományos vizsgálatnak vetjük alá őket, és én ezt megtettem az évtizedek során. Az élőlények alapos tanulmányozása után, és miután megfigyeltem, hogy a világegyetemet irányító törvények mennyire tökéletesen szabályozottak ahhoz, hogy a földünkön létezhessen az élet, belső kényszert érzek arra, hogy higgyek abban, hogy van Teremtő."

"Interjú egy biokémikussal

MICHAEL J. BEHE, aki jelenleg a pennsylvaniai (USA) Lehigh Egyetemen biokémia-professzor, 1996-ban kiadta a Darwin fekete doboza — Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása című könyvét. Az Ébredjetek! 1997. május 8-i száma utalt Behe könyvére a „Hogyan jöttünk létre? Véletlenül vagy megformálás által?” című cikksorozatában. Az evolucionista tudósok azóta, hogy a Darwin fekete doboza egy évtizede megjelent, erejüket megfeszítve próbálják megcáfolni a professzor érveit. A kritikusok azzal vádolják, hogy engedi, hogy vallásos meggyőződése — római katolikus — elhomályosítsa ítélőképességét a tudományban. Mások azt állítják, hogy az okfejtése nem tudományos. Az Ébredjetek! interjút készített a professzorral, hogy megtudja, miért kavartak ekkora port az elgondolásai.

ÉBREDJETEK!: MIÉRT GONDOLJA ÚGY, HOGY AZ ÉLŐVILÁGBAN TALÁLNI BIZONYÍTÉKOT AZ ÉRTELMES TERVEZÉSRE?

BEHE PROFESSZOR: Ha bármilyen, bonyolult működésű szerkezetet látunk, arra következtetünk, hogy tervezve lett. Ott vannak például az egészen hétköznapi gépek — a fűnyíró, az autó vagy az egyszerűbb szerkezetek. Én az egérfogót szeretem használni példaként. Az ember mindjárt tervezésre gondol, mert különböző alkatrészeket lát, melyek úgy vannak összeállítva, hogy megfogják az egeret.

A tudomány mára akkorát fejlődött, hogy az élet már elemi szinten is leplezetlenné vált előtte. És nagy meglepetésünkre az élet molekuláris szintjén a tudósok működőképes, bonyolult szerkezetekre bukkantak. Például az élő sejtben kis molekuláris „teherautók” jönnek-mennek rakományukkal a sejt egyik végéből a másikba. Parányi molekuláris „jelzőtáblák” mutatják a „teherautóknak”, hogy jobbra vagy balra kanyarodjanak. Néhány sejtnek molekuláris „farmotorja” is van, amellyel folyadékokban mozog. Amikor ilyen nyilvánvaló komplexitás figyelhető meg egy működőképes szerkezetben, az emberek bármely más összefüggésben arra a következtetésre jutnának, hogy a szerkezet tervezés eredménye. Nincs más magyarázatunk erre a komplexitásra, még akkor sem, ha a darwini evolúció mást mond. Mivel az az egyöntetű tapasztalat, hogy az ilyen komplex szerkezetek tervezettségről árulkodnak, indokolt arra gondolni, hogy ezek a molekuláris rendszerek is értelmes tervezés eredményei.

ÉBREDJETEK!: VÉLEMÉNYE SZERINT MIÉRT NEM ÉRT EGYET ÖNNEL A LEGTÖBB KOLLÉGÁJA AZ ÉRTELMES TERVEZÉS KÉRDÉSÉBEN?

BEHE PROFESSZOR: Sok tudós azért nem ért egyet a megállapításaimmal, mert felismerik, hogy az értelmes tervezés túlmutat a tudományon — hogy határozottan valami olyanról van szó, ami felette áll a természetnek. Ez a következtetés sok embert feszélyez. De nekem mindig azt tanították, hogy a tudománynak követnie kell a bizonyítékokat, bárhová vezessenek is. Az a véleményem, hogy aki meghátrál attól, amit ilyen erőteljesen sugallnak a bizonyítékok, csak mert úgy gondolja, hogy a végeredménynek nemkívánatos filozófiai jelentősége van, azt cserbenhagyta a bátorsága.

ÉBREDJETEK!: HOGYAN VÁLASZOL A KRITIKUSOKNAK, AKIK AZT ÁLLÍTJÁK, HOGY AZ ÉRTELMES TERVEZÉS ELISMERÉSE A TUDATLANSÁGOT SZOLGÁLJA?

BEHE PROFESSZOR: A tervezettség elfogadása nem tudatlanságot tükröz. Nem annak tulajdonítható, amit nem ismerünk, hanem annak, amit már nagyon is megismertünk. Amikor Darwin 150 évvel ezelőtt kiadta A fajok eredete című könyvét, az élővilág egyszerűnek tűnt. A tudósok azt hitték, hogy a sejt olyan egyszerű, hogy akár csak úgy spontán is felbugyoghatott a tenger iszapjából. De azóta a tudomány felfedezte, hogy a sejtek roppant összetettek, sokkal összetettebbek, mint a XXI. századi világunk gépezetei. Ez a működőképes komplexitás céltudatos tervezésről tanúskodik.

ÉBREDJETEK!: ELŐÁLLT A TUDOMÁNY BÁRMILYEN BIZONYÍTÉKKAL IS ARRA, HOGY TERMÉSZETES KIVÁLASZTÓDÁS ÚTJÁN AZ EVOLÚCIÓ LÉTREHOZHATTA AZOKAT A BONYOLULT MOLEKULÁRIS GÉPEZETEKET, AMELYEKRŐL ÖN BESZÉL?

BEHE PROFESSZOR: Ha tudományos kiadványokat olvas, látni fogja, hogy soha senkinek nem sikerült komolyabb próbálkozást tennie arra, hogy akár egy kísérlettel, akár egy részletes tudományos modellel magyarázatot adjon arra, hogyan jöttek létre ezek a molekuláris gépezetek a darwini folyamatok eredményeként. Pedig azóta, hogy tíz évvel ezelőtt megjelent a könyvem, sok tudományos szervezet — köztük az Amerikai Tudományos Akadémia és az Amerikai Társaság a Tudomány Fejlődéséért is — sürgős felszólítást intézett a tagjaihoz, hogy tegyenek meg mindent, hogy elhárítsák azt a nézetet, mely szerint az élővilág értelmes tervezésről tanúskodik.

ÉBREDJETEK!: HOGYAN VÁLASZOL AZOKNAK, AKIK OLYAN NÖVÉNYEKRE VAGY ÁLLATOKRA HIVATKOZNAK, MELYEKNEK EGY-EGY SAJÁTOSSÁGA VÉLEMÉNYÜK SZERINT ROSSZ TERVEZÉSRŐL ÁRULKODIK?

BEHE PROFESSZOR: Csak mert nem tudjuk, mi a szerepe valaminek egy élő szervezetben, az még nem jelenti azt, hogy nem tölt be fontos szerepet. Korábban például úgy gondolták, hogy az úgynevezett csökevényes szervek az emberi test és más élő szervezetek hibás tervezéséről árulkodnak. A vakbelet és a mandulákat is csökevényes szervnek tartották korábban, és rutinszerűen eltávolították őket. De később kiderült, hogy ezek a szervek részt vesznek az immunrendszer munkájában, és többé nem tekintették őket csökevényesnek.

Egy másik fontos dolog, amiről nem szabad megfeledkezni: a biológiában egyes események úgy tűnik, csakugyan véletlenszerűen mennek végbe. De az, hogy a kocsim be van horpadva vagy lapos a gumija, nem jelenti azt, hogy akár a kocsinak, akár az autóguminak nem volt tervezője. Ugyanígy az a tény, hogy néhány dolog véletlenszerűen történik a biológiában, nem jelenti azt, hogy az élet rendkívül magas szintű, bonyolult molekuláris gépezete véletlenül jött létre. Ez az érvelés egyszerűen nem logikus."

S mégegyszer a professzor véleménye:

„Az a véleményem, hogy aki meghátrál attól, amit ilyen erőteljesen sugallnak a bizonyítékok, csak mert úgy gondolja, hogy a végeredménynek nemkívánatos filozófiai jelentősége van, azt cserbenhagyta a bátorsága”

Ha bizonyítani lehetne Isten létezését vagy nem létezését, véget érne a Nagy Vita amely a mai napig szellemi csatába hajszolja az emberiség jókora részét.

A természet racionalitása meg rendezettsége sajnos nem azt mondja ki, hogy a kereszténység által elismert Isten létezik, csupán lehetőséget biztosít a tervszerűség elismerésére. Az hogy e tervszerűség mögött lila idegeneket, Istent, vagy éppen az egyiptomi istenvilágot jelenti, semmi nem tudja bebizonyítani.

Rengeteg filozófiai támadás és védekezés állt már a történelem során mindkét fél (hívők és hitetlenek) pártjára, bizonyságot természetesen semelyik nem hozott. A tökéletesnek teremtett emberről kiderült, hogy nagyon is tökéletlen (betegségek, felesleges szervek, stb...). A minden ok végső okáról nem lehet bebizonyítani hogy mi a csuda lenne, azt meg főleg nem hogy Isten-e vagy sem.

A világban előforduló tömérdek rosszra Isten általi szabad akarat biztosítása mint válasz pedig nem alkalmazható a természeti rosszra amely katasztrófák során ártatlanok ezrei halnak meg. Illetve az emberek által elkövetett bűntettekkel kapcsolatban is feltehető a kérdés: egy végtelenül jóságos Isten hogy nézhet el ennyi szörnyűséget csupán a szabad akarat biztosításának céljából. A világban ugyanis sajnos sokkal intenzívebb és több rossz történik mint jó, a kettő nincs egyensúlyban. A lényeg: ha neki áll mindenki szépen összeadni meg kivonni, egy nagy nullát kap végeredményül. A kérdésedre valószínűleg soha nem lesz válasz amíg világ a világ.

Látjátok, amikor a bizonyítékok sokaságát feltárjuk, és kiderül, hogy azok tulajdonképpen nagyon is egyfelé mutatnak, vagyis a tervezettség szinte kiált felénk, akkor mindig előjöttök azzal a kérdéssel, miszerint: "miért van az a sok szenvedés, ha van Isten?"

Persze ez a kérdés jogos! De ne gondolja senki, hogy erre nincs megnyugtató, hihető, és értelmes válasz. Ez most már nem a kiírt kérdés tárgya, de a választ a Biblia tartalmazza. Az előttem szólók és én is tudunk ebben segíteni annak, akit érdekel. Ennek hiányában pedig nincs miről beszélni!

Örök vádaskodások, filozofálás születik csak helyette.

Úgy gondolom, ha Darwin idejében a mai információk a molekuláris világunkról rendelkezésre álltak volna, teljesen másként alakult volna a történelem. Talán még a fajelméleti rendszerek sem tudtak volna úgy érvényesűlni!!!

De a sötétség sokkal nagyobb emberi katasztrófákhoz vezetett, mint azt bárki hitte volna.

"A tökéletesnek teremtett emberről kiderült, hogy nagyon is tökéletlen (betegségek, felesleges szervek, stb...). A minden ok végső okáról nem lehet bebizonyítani hogy mi a csuda lenne, azt meg főleg nem hogy Isten-e vagy sem."

Na látod, ez a fenti szöveged már csak hangulatkeltés, hisz az előtted szólók pont írtak a problémádról!

Michael Behe az ID (magyarul: Értelmes Tervezés Mozgalom) egyik tagja. Ebben a minőségben csak azt kutatják, hogy kellett-e intelligencia a földi élet létrejöttéhez.

A tervező kilétével nem foglalkozhatnak, hiszen az már kívül esik a tudományos kutatás hatáskörén.

II.Nagy Frigyes porosz király megkérdezte udvari káplánját, tud valamilyen bizonyitékot mondani Isten létezésére?

"De Felség - válaszolta a káplán - a zsidók!""(Az Ő vére mirajtunk és a mi gyermekeinken"

No comment.