Szerinted melyikként jobb élni, ha belenevelnek egy vallásba, már gyerekkorodtól, és nem ismersz meg mást, vagy ha felnőttkorodban magad választhatod meg a vallásodat?

Engem aztán igazán nem neveltek vallásosan, még is megtértem 27 éves koromban, a család teljes kétségbeesése mellett. Ma sincs hívő rajtunk kívül se az én, se a feleségem családjában, akit szintén nem neveltek a hitre, ő 19 évesen tért meg. Isten mindenkinek ad a Biblia szerint legalább kétszer háromszor esélyt, /van akinek ennél sokkal többször/ hogy megtérhessen, és ez ép úgy igaz az ateista nevelésben részesült emberre, mint aki hívő családban született.

A Jézusba vetett hit reményt ad.

20.35-nek

A rendszerváltástól kezdődően a történelmi egyházak megkapták a jogot az általános iskolai hitoktatás folytatására. Első osztálytól kezdve hetente egyszer minden osztályban volt hittan óra. Falun van különösen jelentősége (ahol mindenki ismer mindenkit) mert a pap a vasárnapi misén kiprédikálja, hogy kinek a csemetéje jár rendszeresen és akkor már tudják, hogy ki nem jár - az meg nagy szégyen. Tehát van vallásos nevelés. Igen ám, ahogy a gyerek növekszik és elkerül a középiskolába, onnantól kezdve a többségnek megszűnik a hitélete. Ez ahhoz hasonló, mikor apáméknak oroszul kötelező volt tanulni, és azért sem tanultak. Akkor meg mit ér az egész hitoktatás (a magyar ember a kötelezőt nem szereti).

Felnőtt korban (évszámtól függetlenül) az eszem és a tapasztalatom alapján eldönthetem, hogy hova akarok tartozni. Erre példa a JT hitben a megtérés, ahol életkortól függetlenül, az előírások betartásával bárki "igazhitű" lehet. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy 1989. június 27-én törvényesen is elismert egyház lett és napjainkban kb. 22.000 taggal rendelkeznek, akik közül nagyon sokan nem a gyerekkori hitoktatásból kerültek oda) Valószínű, hogy a többi hit közösségben is így van.

Vagy másik példa a mai rendszerben, hányszor kell szakmát váltanod és kell újra tanulni, megismerni és hinni.

Jelen pillanatban én nem találtam olyan hitet magamnak, amely egy életre szólna - és csak magamról beszélek. Pedig most szabadon dönthetnék és több vallási közösségben is megfordultam, de az eszem azt mondja, hogy tiszta, érdek (pénz és tőke) nélküli egyház Magyarországon ma nem működik.

Gyerekkoromban vallásosnak neveltek, meghallgattam, megcsináltam. Az, hogy később kialakul valami 30,40 vagy 50 évesen már Istentől függ és te keresed-e vagy sem. Nem lehet senkire ráerőszakolni vallást. Tessék, higgy!

Azt sem értem, hogy kell gerjeszteni a budhizmusban való hitet, ha az igazi buddha szobor nem itt van Magyarországon és az a kultúra távol van tőlünk?

Engem egyáltalán nem neveltek vallásosnak. vagyis inkább rám bízták. Anya, Apa, és a két öcsém meg van keresztelve, de valahogy úgy esett, hogy én nem.

Nem mondom hogy nem hiszek bármilyen magasabb rendűben, de én nem korlátoznám ezt a magasabbrendűt be egy "személybe" mint Isten. (még azt is megkockáztatnám, hogy aki bekorlátozza a Magasabbrendűt, az nem követ el hibát? nem sérti meg ezzel azt a bizonyos magasabb rendűt?)

Mindenesetre a barátom katolikus, családja is az, ő így lett nevelve. mai napig jár vasárnaponként templomba, és rengetegsokat beszélgetünk a hitről. Én szkeptikusabb vagyok, reálisabb a látásmódom. Ma ott tartok, hogy nem fohászkodok senkihez, és semmihez, a saját önnön erőmből élek. Ha elrontok valamit, nem azt gondolom, hogy azért rontottam el mert Valaki úgy akarta, hanem mert béna vagyok. Ha balesetet szenvedek nem azért, mert "Isten nem bottal ver", hanem mert elszúrtam, nem figyeltem. Ezt a fajta önkritikát helyettesíti egy másik akarat. Valamint nagyon sok ember nem bírja el a saját felelősségének súlyát, így kell hogy valaki vagy valami irányítsa. És akkor olyan érzésünk van, mintha az a valami vagy valaki megosztaná velünk ennek a felelősségnek a súlyát.

Természetesen, a hit a Mindenhatóban segítség olyan szempontból is, ha valakit nagy fájdalom ér, és a feldolgozása ennek nagyon nehéz. Ekkor szintén tud segíteni a hit. Velem ilyen még nem történt, és hozzáteszem, hogy egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy valamikor a jövőben páli fordulatot vegyen a látásmódom ezen a téren.

Jelenleg magamban hiszek, a többiről meg kell győzni.

Ma 14:32-es.

Egyetértek a látásmódoddal. Szerintem jól gondolkodsz.

Egyébként én ismerek egy muszlim férfit, és megkérdeztem tőle, hogy miért nem akar megismerkedni a többi vallással.

Erre azt mondta, hogy teljesen felesleges, hiszen ő tudja, hogy csak az övé az igaz hit.

Na ez is egy érdekes hozzáállás.