A Szentírás új világ fordítása megbízható bibliafordítás?

Robert M. McCoy (1963)

A Társulat őt idézte az Andover Newton Quarterly című magazinból (1963 január). A cikk lábjegyzete szerint „Mr. McKoy 1955-ben végzett a Bostoni Teológiai Egytemen B.D. [Bachelor of Divinity] fokozattal, és 1962-ben az Andover Newton-on S.T.M [Sacred Theology Master] fokozattal." Bár ez alapján McKoy képzettségének elegendőnek kellett lennie egy fordítás szakmai megítéléséhez, mint tudós ismeretlen. Érdemes azonban a tőle vett idézet teljes bekezdését is elolvasni:

„Az Újszövetség lefordítása azt bizonyítja, hogy megjelent egy olyan tudóscsoport a mozgalmon belül, akiknek képzettsége lehetővé teszi, hogy intelligensen kezeljék a bibliafordítás sok problémáját. J. Carter Swain megjegyzi, hogy a fordításnak megvannak a maga furcsaságai és kiemelkedő oldalai is. Mindent egybevetve úgy tűnik, hogy itt az ideje annak, hogy felülvizsgáljuk azzal kapcsolatos nézeteinket, hogy ez a mozgalom mennyiben jelent új kihívást a történelmi egyházak számára."'

McCoy meglehetősen kedvezően értékeli a fordítást és Jehova Tanúi szervezetét is, ennek ellenére nem ad nekik mindenben igazat. Ami a fordítók azon állítását illeti, hogy megpróbálták elkerülni a szerintük más fordításokban megtalálható doktrinális részrehajlást, McCoy így ír ugyanebben a cikkben (29. oldal)

„Az Új Világ fordítás nem kevés olyan szövegrészt tartalmaz, amelyeket 'teológiai fordításnak' kell tekintenünk. Ez a tény különösen szembetűnő olyan szövegrészeknél, amelyek Jézus Krisztus Isten voltát jelzik, vagy arra utalnak."

Példaként említi a János 8:58-at, ahol a „voltam"-ot nyelvtani szempontból megindokolhatatlannak tartja. Arra is rámutat, hogy szövegkörnyezet nem engedi meg azt a fajta értelmezést, amely az isteni mivoltot tagadja.

-----

"The translation of the New Testament is evidence of the presence in the movement of scholars qualified to deal intelligently with the many problems of Biblical translation. This translation, as J. Carter Swain observes, has its peculiarities and its excellences. All in all, it would seem that a reconsideration of the challenge of this movement to the historical churches is in order (Andover Newton Quarterly, January, 1963).

McCoy, though generally well-disposed towards the NWT, is not above offering some criticism, which is not generally included when Jehovah's Witnesses cite McCoy as an endorsement.

For example, he chides the NWT for rendering Matthew 5:9 as "Happy are the peaceable" rather than "the peacemakers:" "One could question why the translators have not stayed closer to the original meaning, as do most translators" (IBID).

McCoy continues with a more general assessment of the presence of theological bias in the NWT: "In not a few instances the New World Translation contains passages which must be considered as `theological translations.' This fact is particularly evident in those passages which express or imply the deity of Jesus Christ." (IBID).

Mr. McCoy was a graduate of Andover Newton Seminary. He held degrees of Bachelor of Divinity (1955) from the Boston University School of Theology, and Master of Sacred Theology from Andover Newton. Though well-educated, he does not have the academic or professional credentials of a Biblical scholar, nor is he recognized as one by those who are. His opinion, of course, is worth hearing, particularly when all of it is heard.

MacLean Gilmour (1966)

A Társulat következő idézete is az Andover Newton Quarterly magazinból származik (1966 szeptember), a cikk címe: „A Jelenések könyvének használata és a vele való visszaélés" volt, a szerzője McLean Gimour. A cikk lábjegyzete szerint „Dr. Gilmour az Andover Newton [Theological School-ban] az Újszövetség Norris professzora, és az iskola negyedévenkénti magazinjának a szerkesztője." A cikkből vett Őrtorony- idézet szövegkörnyezete a következő:

„1950-ben Jehova Tanúi kiadták az Újszövetség Új világ fordítását, és az Ószövetség Új Világ fordításának előkészületei is meglehetősen előrehaladtak. Az Újszövetség fordítását egy bizottság végezte, melynek összetétele soha nem került nyilvánosságra, és amely a görög nyelv terén különleges képességekkel rendelkezett. Ez a bizottság a Westcott és Hort görög szövegre alapozta a fordítást. Egyértelműen látszik, hogy sok kifejezésre hatással volt a tanbeli meggyőződés, de a munka nem használhatatlan..."

Gilmour talán a cím szokatlansága miatt nem vette észre, hogy a Tanúk nem az Ószövetség és az Újszövetség, hanem a „Héber Iratok" és a „Keresztény Görög Iratok" Új Világ fordítását adták ki.

Komoly tévedés viszont a következő állítása: „Az Ószövetség Új Világ fordításának előkészületei meglehetősen előrehaladt." A cikket 1966-ban írta. A Héber Iratok Új Világ fordítását viszont 1953 és 1960 között már kiadták öt kötetben! Hat évvel Gilmour kijelentése előtt már teljes volt az Új Világ fordítás, sőt 1961-ben egykötetes kiadásban is megjelent. Kérdés ezek után, hogy Gilmour látott-e egyáltalán Új Világ fordítású Bibliát?

Cikkének lábjegyzete azt mutatja, hogy az Új Világ fordítással kapcsolatos információját a már említett McCoy korábbi cikkéből merítette. Gilmour cikke sehol sem idézi az Új Világ fordítást, még a bibliográfiájában sem tesz róla említést. Az egyetlen Jehova Tanúival (is) kapcsolatos könyv, amely ott szerepel, Horton Davies The Chal- lenge of the Sects [A szekták kihívása] című könyve, amellyel kapcsolatban Gilmour a következőt mondja: „Túlságosan hevesen támadja a szekták hitét."

Amint azt Ian Croft minden tisztelet mellett megállapította, Gilmour az Új Világ fordítás sajátos címére nem figyelt fel, nem tudta, hogy már hat évvel azelőtt a teljes Bibliát kiadták, tartalmáról csak másodkézből értesült, nem hoz fel saját maga nyelvészeti vagy teológiai érveket, tehát nincs abban a helyzetben, hogy az ÚVF-t értékelje.

----

Here are Gilmour's comments in full:

"In 1950 the Jehovah's Witnesses published their New World Translation Of The New Testament, and the preparation of the New World Old Testament translation is now far advanced. The New Testament translation was made by a committee whose membership has never been revealed -a committee that possessed an unusual competence in Greek and that made the Westcott and Hort Greek text basic to their translation. It is clear that doctrinal considerations influenced many turns of phrase, but the work is no crack-pot or pseudo-historical fraud" ("The Use and Abuse of the Book of Revelation," Andover Newton Quarterly, September 1966).

Aside from the negative portrayal of "doctrinal considerations," Mr. Gilmour made several factual errors in his comments about the NWT, indicating that he may not have been particularly familiar with the work he was reviewing (for more information, see Ian Croft's "The New World Translation and its Critics").

Thomas N. Winter (1970)

A Classical Journal, amelyből a Társulat Thomas N. Wintert idézi, az ógörög és latin nyelvészet egyik közismert tudományos folyóirata. Winter pedig valóban a klasszikus nyelvek professzora. A Társulat (kivételesen) nem is idéz a szövegkörnyezetből kiragadva. Winter a KIT-ről irt, és a saját szempontjai alapján dicséri. Mik voltak az ő szempontjai? Amikor Kürt Goedelman kutató erre rákérdezett, Winter ezt írta a válaszlevelében (1980. október 3):

„A klasszikus görög elsőéves hallgatói közül többen erősen érdeklődnek az Újszövetség iránt. Az egyetlen célom az volt, hogy felhívjam a többi klaszikus nyelvet tanító professzor figyelmét arra, hogy van elérhető olyasmi, ami fokozhatja a diákjaik ezen csoportjának a szándékait vagy a lelkesedését. Amint azt bizonyára el tudja képzelni, nem vagyok boldog attól, hogy valaki most, a megjelenése után hat évvel felhasználja a [KIT-röl írt] szemlét, amit mellesleg tíz évvel ezelőtt írtam.”

Winter professzor valóban a klasszikus nyelvek (a latin és az ógörög) tudósa, de nem a koiné-nak. Amint azt maga az Őrtorony is tanítja:

„K.e. 300 és i.u. 500 között volt a koiné vagy köznyelvi görög kora, amely görög dialektusok keveréke volt, mind közül a legbefolyásosabb az attikai volt. A koiné lett a nemzetközi nyelv. (...) A Keresztény Görög Iratok ihletett írói azon voltak, hogy az üzenetüket minden emberhez érthetően juttassák el, nem a klasszikus görögöt használták, hanem a koinét. Maguk az írók mind zsidók voltak.”

A KIT Winter professzor számára „nem szokványos sorközi fordítás" volt, mert „megőrizte a szöveget sértetlenül, az angol szöveg alatt pedig egyszerűen a görög szó alapjelentését adja vissza." Ez valóban nagyszerű dolog (a NWT hibáit is a KIT-ből a legkönnyebb felfedezni), főleg ha egy tanár a diákjait a folyamatos olvasásra akarja motiválni, de a KIT ezzel a tulajdonságával nem áll egyedül.

A legtöbb klasszikus és bibliai szöveg szokványos sorközi fordítása csak annyiban volt sorközi, hogy a latin vagy görög sorok közé betett egy meglevő fordítást, de így nem sokat segített a latin vagy görög szavak azonosításában. A KIT pontosan ezt teszi: a görög szavak alatt (általában) azok alapjelentését adja meg, így viszont a mondatszerkezetre nem lehet tekintettel, tehát csak amolyan „gyorsszótár", és nem fordítás. A modern sorközi fordítások (Marshall, Dietzfelbinger stb.) viszont sikeresen kombinálják a fenti két alapelvet. Ha Winter az újszövetségi görög szövegggel is olyan behatóan foglalkozott volna, mint a klasszikus szövegekkel, akkor ezeket, és ezek előnyeit is ismerte volna, a KIT-et pedig ezekkel hasonlíthatta volna össze.

----

Mr. Winter's positive comments are almost all directed towards the literal translation in the KIT - very little is said of the NWT. The literal translation in the KIT is generally very good and often may be used to demonstrate problems with the NWT translation. Mr. Winter also liked the layout of the KIT, with the English word appearing below the Greek word, rather than in a side column - which is how the classical Greek interlinears to which Mr. Winter compares the KIT are laid out. The fact that Mr. Winter seems unaware of identically laid out Interlinear Bibles, such as those published by Zondervan featuring the literal translation of Alfred Marshall, would seem to indicate that he was more familiar with classical Greek resources than those for Biblical Greek.

Indeed, Mr. Winter was trained in and taught classical Greek. His familiarity with Biblical Greek is unknown, and he is not recognized as an authority on the subject by Biblical Greek scholars.

Mr. Winter later wrote, "I am not happy with the use now being made of the review," and he went on to note a few problems, such as Jesus' words in John 8:58 (which NWT translates as "I have been"). Winter commented, "No way to go here but 'I am'" (Thomas N. Winter, in a letter to M. Kurt Goedelman of Personal Freedom Outreach, dated 3 October 1980).

Η. H. Rowley

Rowley professzor a második világháború utáni Anglia egyik legismertebb és legnagyobb hatású hébertudósa volt. Az Új Világ fordítás ószövetségi részének („Héber Iratok") egymás után megjelenő köteteiről nemcsak szakmai lapokban írt, hanem magával a Társulattal is levelezett. Elemzései a nagy tekintélyű szakmai folyóiratban, az Expository Times-ban jelentek meg. íme néhány részlet az első cikkéből:

"A fordítóknak megvannak a saját meglátásaik a héber igemódokról de azokat inkább a képzetlen olvasók elé tárják, mielőtt engednék, hogy [ezeket a meglátásokat] a tudósok tüzetes vizsgálata igazolja. Ez valószínűleg bölcs döntés. Azt vallják, hogy modern angol fordítást nyújtanak, amely annyira hü [az eredetihez], amennyire csak lehet. Az általuk használt zsargon valójában aligha nevezhető angolnak, és nem emlékeztet másra, mint arra a fájdalmas kezdetre, ahogy egy iskolás fiú latinból angolra fordít. A fordítást olyan merev betüszerintiség jellemzi, amely bármelyik intelligens olvasót - ha ilyenre talál - csak feldühíti, és ahelyett, hogy a Biblia iránti tiszteletet mutatná, amelyet a fordítók vallanak, az Isten igéje elleni sértés. Ezek kemény szavaknak tűnhetnek, de néhány 1 Mózesből vett példa is elég lesz az igazolásukra. (...) Ez a kötet az eleiétől a végéig ragyogó példája annak, hogy hogyan nem szabad Bibliát fordítani, és jó emlékeztető arra, hogy a Biblia nagyszerű irodalom, amely megérdemli, hogy olyanok fordítsák, akiknek van stílusérzékük, akik értik az eredetit, és elegánsan ki tudják fejezni az értelmét."

(H.H. Rowley: How Not To Translate The Bible (Hogyan ne fordítsuk a Bibliái) In: The Expository Times 65, 1953 (p. 41-42))

Pár évvel később újra írt a témában:

"Az első kötet ismertetése az ismertető íróját [Rowleyt] a Brooklvnnal folytatott hosszú levelezésbe vitte bele, amely ugyan eredményét tekintve nem volt nagyon gyümölcsöző, de amelyet meleg barátságosság jellemzett - annak ellenére, hogy egyik levelét „őszintének, de hitetlennek" tartották. így most, amikor azt mondja, hogy a második kötet ugyanazokat a hibákat mutatja, mint az első, azt a kelletlenséget érzi, amellyel az ember a barátait szokta kritizálni. (...) Néhány esetben az elegancia hiánya zavarossággal párosul. (...) A fordítók általában azt mutatják, hogy értik a hébert, akkor is. ha anak a jelentését nem tudják elegáns angolsággal visszaadni, de esetenként a tudásuk is hiányos. (...) Az ismertető írója nem ellenzi az isteni név használatát, sőt rendszerint ő maga is használja, de nem tulajdonít neki olyan fontosságot, mint Jehova Tanúi. Ha Urunk elutasította volna a Név kiejtésétől való húzódozást, amint az korának zsidói között általános volt, akkor elvárható lett volna, hogy a tanítványai ezt megjegyezzék, és ebben is kövessék."

(H.H. Rowley: Jehovah's Witnesses' Translatíon of the Bible (Jehova Tanúi bibliafordítása)·, In: The Expository Times 67, 1956 (p. 107-108))

A Tanúk is elismerik, hogy nem mindenben értenek együtt a ÚV-fordítást méltatók sem azzal, amit vizsgáltak. Ez nem újdonság, pedig a rengeteg másolgatásod erről szól. Hiteltelenné tenni embereket, vagy ha ez nem megy, akkor "bizonyítani", hogy ők sem értettek egyet mindenben Jehova Tanúival. Csodálatos megállapítás, annál is inkább, mert ez le is van írva, de amúgy pedig logikus, mert ha mindenben egyetértenének, akik kivannak emelve, mint szaktekintélyek, akkor ők is Tanúk lettek volna, vagy lennének.

De pont arról van szó, hogy nem Tanúként vannak ilyen véleménnyel az ÚV-fordításról. Hogy általában vannak kritikák? Na és? A valódi keresztényi élet legegyértelműbb mintáját is meghamisítják a saját tekintélyük és hatalmuk érdekében, hogyne érné a legkíméletlenebb kritika pont az ÚV-fordítást?! Mert akinél el tudjátok érni, hogy elhiggye, hiteltelen ez a munka, azzal már végeztetek is, nem kell félni, hogy egyhamar átáll a másik oldalra.

Erre csak a Cselekedetek könyvében leírt figyelmeztetéssel tudok válaszolni: „ha emberektől van ez az elgondolás vagy ez a munka, meg fog bukni, de ha Istentől van, nem lesztek képesek megbuktatni őket.” Majd Gamáliel jelentőségteljesen még hozzátette: „különben még esetleg olyanoknak találtattok, akik a valóságban Isten ellen harcolnak” (Cselekedetek 5:34, 38, 39).

Te hiszel az Írásoknak, akkor ezzel bizton egyetértesz, igaz? Rövidesen minden egyértelmű lesz.

Jehova Tanúi Bibliája, az Új Világ fordítás

Nagy Róbert írása

A Szent Iratok Új Világ Fordítása (UVF) a hivatalos neve annak a Bibliának, amit világszerte használnak Jehova Tanúi. Több magyarországi Jehova Tanúja állította azt, hogy ez a fordítás közvetlenül a héber, arám és görög szövegekből készült és ez a sajátos jellege ad különleges hitelt ennek a fordításnak. Egészen pontosan az angol fordításra igaz ez, mert legtöbb esetben az angol verziót fordítja le az Őrtorony Társulat a nemzeti nyelvekre, akárcsak a magyar nyelven 2000-ben kiadott Keresztény Görög Iratok Új Világ Fordítást (azaz: Jehova Tanúi Újszövetsége). Ha az angol változatra mégis helytálló lenne az az állítás, hogy a legrégibb és leghitelesebb eredeti nyelveken fennmaradt iratok alapján készült, akkor ez egy nagyon érdekes fordítás lenne. Az Őrtorony Társulat irodalmaiban való hosszas és alapos kutatás után azonban rá kellett jönnöm, hogy sehol sem állít ilyet Jehova Tanúi vezetése, ez csupán a tagok jóindulatú lelkesedése a fordítás iránt.

Ez a fordítás mégis rendelkezik egy sajátossággal ami különlegessé teszi. Nem ismerhetők meg a valódi fordítói! A Társulat irodalmai folyamatosan csak annyit közölnek, hogy mind az angol, mind a nemzeti nyelvekre való fordítás egy Jehova Tanúiból álló bizottság munkája, akik névtelenséget kérnek maguknak. Ennek oka, hogy a dicsőséget szeretnék Istennek hagyni, nem pedig maguknak. Ha nem ismerném Jehova Tanúi történelmét és tanításait, akkor egy ilyen kijelentést olvasva nagy érdeklődéssel venném kezembe ezt a Bibliát, hogy vajon mit tartalmaz, ami ennyire minőségibbé teszi a többi fordításhoz képest.

Ennek a fordításnak az elkészítése 1947-ben kezdődött el, az első kötetét 1950-ben adták ki. 1961-ben jelentették be a teljes Biblia lefordítását, amit egy kötetben ki is adtak abban az évben. A magyar változat készítése valamikor a kilencvenes években vette kezdetét, de csak 2000-ben jelent meg az újszövetségi része.

Kik a fordítók?

Ahogy azt jeleztem is, az Őrtorony Társulat titokban tartja kik a fordítók. Ezt úgy tálalja a kiadványokban, hogy ez a fordítók saját kívánsága, amit a kiadó (WTBS) tiszteletben tart. Amikor ezt a mondatot olvasom, kicsit mosolygok, mert eszembe jut a másik kijelentésük: „Úgy véljük, hogy nem a fordító személye dönti el, milyen a fordítás, hanem a fordítás minősít önmagát." Ha rosszindulatú lennék, akkor azt mondanám, hogy ilyen minőségű fordítás készítőjeként én is névtelen kívánnák maradni...

Azonban a fordítók kilétét nem lehetett teljesen titokban tartani. Amikor egyre többen a felsőbb vezetők közül elhagyták a szervezetet, akkor ők elég sokat beszéltek a fordításról és a fordítók kilétéről. Többek közt Raymond V. Franz is nagyon sokat ír a könyveiben.

A fordítás elkészítésének kitalálója és elsőszámú készítője Frederick W. Franz volt, aki akkor az Őrtorony Társulat alelnöke volt, majd 1992-ig az elnöke is. Az általa létrehozott bizottságban (Új Világ Bibliafordító Bizottság) Nathan H. Knorr (akkori elnök), Albert Schroeder, George Gangas és Milton Henschel volt benne. Ez az 5 személy készítette el 1947 és 1961 között a teljes Új Világ fordítást.

Frederick W. Franz mielőtt az Őrtorony Társulathoz csatlakozott volna, lelkésznek készült és az egyetemi évei alatt magánszorgalomból tanulta a bibliai nyelveket. Forognak közkézen olyan iratok, mely szerint bíróság előtt nem volt képes egy angol szöveget héberre fordítani, de tudni kell, hogy akkoriban ezt nem tanították az egyetemeken, legalábbis az USA-ban nem. Frederick W. Franz úgy tűnik fel Raymond Franz írásaiban, aki legalábbis alapfokon tisztában volt a bibliai nyelvekkel, így a göröggel is, de a tudását nem igazság kutatására, hanem arra használta, hogy Jehova Tanúi tanítását támassza alá.

George Gangas görög születésű volt, de gyermekkorától az USA-ban élt. Angolról nagyon sokat fordított görögre, éppen ezért is vették be a Bizottságba. Azt azonban tudni kell, hogy a bibliai görög és a mai modern görög nyelv nagyon eltér egymástól. A klasszikus ógörög nyelv helyett a bibliai kéziratok a köznyelven, koiné nyelvjárásban íródtak. Aligha valószínű, hogy Gangas érdemi nyelvtani javaslatokkal állhatott elő a Bizottság ülésein.

Albert Schroeder helyzete hasonló. Ő is nagyon sok fordítást végzett. Valószínűleg szintén csak fordítástechnikai javaslatai lehettek, a nyelvtani részéhez nem sokat értett.

Milton Henschel és Nathan H. Knorr tagsága ebben a bizottságban leginkább szervezeti megfontolások miatt volt, semmilyen módon sem tudtak szakemberként viselkedni. Henschel Knorr elnök személyi titkára és bizalmasa volt, ezért nem lehetett nélkülözni fontosabb eseményekről. A Jehova Tanúi történelmét jól ismerők tudhatják, hogy sem Knorr, sem Henschel nem rendelkezik írói tehetséggel, amit mind a ketten el is ismertek. Számomra ezért a jelenlétük a Bizottságban arról tanúskodik, hogy ez egy Jehova Tanúinak belső célra készített fordítása, ami a tanításaik alátámasztását szolgálja (ún. teológiai fordítás).

Ezek a tények a legtöbb angolul valamit is tudó internetező személy előtt ismeretesek. Az én fantáziámat sokkal inkább az izgatta, hogy a magyar fordítást kik készítették el. Hosszas utánjárás után ki tudtam deríteni, hogy az akkori Fiókbizottság (Szanyi Endre ésVölgyes Sándor kiemelkedő szerepvállalásával) öt tagja hagyta jóvá a fordítást. Az akkori vezetők névsorán végigtekintve meg kell, hogy állapítsam, hogy egyetlen „szakember" lelhető fel közöttük. Szanyi Endre nemcsak sok fordítást végzett, hanem mielőtt Jehova Tanúja lett, jezsuita szerzetes volt. Talán akkor szerezhetett annyi szükséges elméleti ismeretet, hogy egy ilyen fordítás lektorálására alkalmas lehessen. A feltételes mód azért is indokolt, mert a magyarra fordítás műveletében a fordítók nem kaptak önállóságot.

A nemzeti nyelvekre, így magyarra fordítás művelete nagyon „egyszerű". Az angol UVF-t fordítják, amihez egy CD-ROM-on lévő szótár ad segítséget. Az így elkészített szövegváltozatot helyesírási lektorok nézik át, majd a Fiókbizottság tagjainak kell jóváhagyni. A budapesti Bételben ma is nagy titok, hogy a tulajdonképpeni fordítók megegyeznek-e az akkori Fiókbizottság tagjaival, vagy mások végzik.

Jehova Tanúi fordítását semelyik más vallás nem használja. Ezzel szemben a Magyarországon elterjedt fordítások mindegyikét használják Jehova Tanúi, nem egy alkalommal még most is, hogy rendelkezésükre áll ez a „tökéletes" fordítás. Nem tudok nem gondolni arra, hogy a sok éves munkával készült Újfordítású Revideált Bibliát, ami tényleg visszanyúlik az eredeti nyelvek világába és korába, mennyire sok vallás használja (a legtöbb kisebb protestáns közösség is!). Ma már 2 éve elérhető a Jehova Tanúi Újszövetsége magyar nyelven és a Magyar Bibliatanács meg is fogalmazta tiltakozását. A szokásos örömujjongás el is maradt a szervezeten belül, hogy mennyire szívesen fogadta a magyar tudományos közvélemény...

Jehova Tanúi vezetőinek az volt a nagy szerencséje, hogy 2000-ben Albániában is kiadták az UVF újszövetségi részét, így az Évkönyvben azt dicsérhették. A magyar kiadás csak nagyon szűkszavúan lett bejelentve az olvasók számára.

Milyen ez a fordítás?

Végeredményben azt is meg kell fogalmaznom, hogy miért vagyok ilyen rossz véleménnyel a fordításról. Sajnos nincsen nehéz dolgom. A kicsit olvasottabb (saját kiadványaikat olvasottabb) Jehova Tanúi tudják, hogy a fordítás - mint minden más fordítás elkészítésénél is - egy alapszöveggel kezdődik. Ma és a XX. század derekáig visszamenően a hagyományos alapszöveg, a Nestlé által készített alapszöveg (most csak az Újszövetségről írok), ami közben már pontosítva is lett. Ezt az alapszöveget szokás a nemzeti nyelvekre fordítani. Jehova Tanúi a Wescott-Hort féle alapszöveget használták fel. Ennek a szövegnek a sorközi változatát 1985-ben Kingdom Interlinear Translation of the Greek Scriptures néven (Görög Iratok Királyság Sorközi Fordítása) az Őrtorony Társulat meg is jelentette. Pontosan itt kezdődnek az én problémáim.

Amikor Wescott és Hort szövege ismertté vált, akkor olyan címmel jelentek meg kritikák, hogy „Wescott és Hort szövege: a modern perverzitás" , meg hasonlók. Szakmailag sok kritika érte a szöveget, de később magukat a készítőket is. Nem is olyan véletlen, hogy az alapszövegük nem lett annyira elterjedt és az Őrtorony Társulat meg tudta vásárolni.

A másik gondom pontosan az, hogy ismerem a szóban forgó szöveget. Nekem különösen nincs problémám vele, de Jehova Tanúinak nem felelt meg. Például Wescott és Hort szövege egyes helyeken a többi alapszöveghez hasonlóan élesen megcáfolja Jehova Tanúi tanítását. Csak néhány közismert bibliai vers:

„Szenteld meg a te nevedet" - nem pedig az emberek szenteljék meg

„Miatyánk ki vagy az égben" - nem pedig Jehova; Wescott és Hort szövege ugyanis sehol nem használja a Jehova, JHVH és hasonló elnevezéseket; viszont használja a Küriosz (Úr), a Teosz (Isten), és a Páter (Atya) szavakat

„Bizony mondom neked, ma velem leszel a Paradicsomban" - nem pedig aznap mondja Krisztus a jobb latornak, hogy majd vele lesz a távoli jövőben

Ezeket a helyeket Jehova Tanúi Bizottságának tagjai mind átírták a saját értelmezésük szerint. Amikor valaki ilyen könnyelműen bánik az alapszöveggel abban már igen kevés bizalmam van. Amikor valaki Isten Szavát fordítja, egyszerűen nem másíthatja meg nyomós ok nélkül a szöveget. A nyomós ok például tudományosan értékelhető bizonyíték, hogy az eredeti szövegben és nyelvben, gondolatvilágban az adott kifejezés nem az alapszövegnek megfelelően, hanem másképpen volt. Jehova Tanúi kiadványai egyetlen ilyet sem voltak képesek felhozni 1961 óta, amióta létezik a teljes fordításuk egy kötetben. Ez nem jelenti azt, hogy soha nem is próbálkoztak, csak minden érvük csúfosan elbukott.

Nekem fájó lenne, ha Isten csak kedves lenne, nem pedig irgalmas - holott az UVF ezt tanítja. A Jehova névvel való szembenállás oka nem Isten nevével szembeni ellenérzés, hanem az, hogy a kezünkben lévő kéziratok közül egyikben sincsen benne ez a név. Egyszerűen nem lehet még a leghalványabb nyomára sem bukkanni annak, hogy ha benne volt a JHVH a görög kéziratokban akkor kik és mikor tüntették azt el az akkori világ minden keresztények lakta vidékéről. Az tény, hogy isz. 150-ben már nem volt használatos (ha egyáltalán használatos volt) és az is tény, hogy maga Isten nem gondoskodott arról, hogy ezt a nevet megőrizze a kiejtésével együtt. Az érveket pedig szépen lehetne hozni sorba, de ahogy utaltam is rá, ezt már ezen a honlapon korábban megtettük.

Miért?

Összefoglalva: ez a fordítás teljesen Jehova Tanúi sajátja és megoldásait egyetlen más, szakszerű fordítás sem követi. Az is megesett, hogy spiritiszta fordítást használtak fel a saját megoldásaik alátámasztására, ami megint elvesz az értékéből. Amin nagyon sokat gondolkodtam az az volt, hogy vajon mi az oka ezeknek a súlyos tévedéseknek vagy megtévesztéseknek?

Mint hívő ember úgy érzem és gondolom, hogy a Bizottság tagjai, akik megalkották ezt a fordítást, nem ismerték meg igazából Isten természetét. Nem érintette meg talán a szívüket Isten kegyelme és szeretete ami miatt Istenképüket rávetítették a művükre is. Ezenfelül 1947-1961 között az akkori vezetők a mainál sokkal jobban annak az adventista-millerista kultúrkörnyezet befolyása alatt álltak, amiből Russell mozgalma elindult, és az így hozott háttér megmutatkozott felfogásaikban.

Az egyik akkor divatos felfogás szerint az egyszerű ember is képes mindenféle papi segítség nélkül megérteni és magyarázni a Bibliát. Ezzel az elképzeléssel nem vitatkozom (bár nem teljesen fogadom el ezt az álláspontot Jehova Tanúi értelmezése szerint), de a Biblia fordítása nem mehet így. Mégha valaki rendelkezik is fordítói tapasztalattal, a különböző nyelvekre való fordítás önmagában egy külön szakma, főképpen, ha modern és ó nyelvek között történik. Adott egy átadó és egy átvevő nyelv és mind a kettőnek jól kell ismerni a világát.

Konkrét példa: Gangas testvér görög családban nevelkedett az USA-ban. Neki nem okozott problémát az, hogy angol szólásokat vagy csak az angolra jellemző kifejezéseket görögbe ültessen át, a megfelelő szavakat használva. Amikor görög testvérek esetleg panaszos levelet írtak és Gangas testvér fordította angolra, akkor a görög panaszos mondásokat is azonnal angolra tudta fordítani, esetleg egy másik angol mondással helyettesítve ami ugyanazt fejezi ki, vagy egyszerűen csak körülírta amit ők gondoltak. Miért volt erre képes? Mert ismerte a görögök nyelvét, gondolatvilágát, kultúrájukat és szokásaikat és ugyanígy az amerikaiakéit is. Ugyanilyen otthon kell érezze magát (ez is egy a magyar nyelvre jellemző kifejezés) valaki az ógörög, az arám és a héber nyelvekben ha teljes Bibliát fordít! Az UVF-t 14 évig készítő Bizottság 5 tagja közül egyedül Frederick Franz az, akiről ez elmondható.

Ez a fajta szakértelem akkor is szükséges, ha valaki egy szószerinti nyers szöveget dolgoz át a köznapi nyelvre. Klasszikus Őrtorony-fordítói példa a „harapd meg a nyelved" kifejezés. Egyes nyelveken ez a szólás azzal a jelentéssel bír, hogy „légyszíves maradj csöndbe" (így, udvariasan), máshol „hallgass" (erélyes, kicsit durva utasítás), és több nyelven is - pl.: magyarban - ez semmi elvont értelemmel nem rendelkezik. Éppen ezért kell ismerni mind a kettő nyelvet, nehogy a szó szerinti fordítás komoly félreértésekhez vezessen. És ítt jön a Bizottság lelepleződése! Azzal méltatják az UVF-t a kiadványokban, hogy a „legszószerintibb" fordítás! Ezzel azt üzenik a szakembereknek, hogy ez egy gyülekezeti célú felhasználásra alkalmatlan fordítás...

Vagyis ez a fordítás egy nem hozzáértők által készített és elfogult, pont emiatt helytelen fordítás. Nem vonom kétségbe az UVF-t készítő Bizottság tagjainak jóindulatát, mert lehetséges, hogy az általam leírt tényekkel képzettségük hiányában soha nem szembesültek.

Akkor miért dicsérik a tudósok?

Ezt a kérdést számos olyan Jehova Tanúja tette fel nekem, akikkel sikerült beszélgetnem a fordításukról. Bevallom őszintén, hogy megrázó volt azzal szembesülnöm, hogy az Őrtorony Társulat vezetése a tagság közötti elfogadás érdekében, még neves szakembereket is maga mellé volt képes állítani - látszólag.

Azt még a magyar UVF újszövetségi részének kiadása előtt megtudtam, hogy a fordítás héber alapszövege sokkal inkább elfogadhatóbb, mint Westcott és Hort szövege. A héber alapszöveg a múltban egy széles körben használatos szöveg volt, amit valóban több fordító is felhasznált. Emiatt az UVF ószövetségi részéről a szakemberek könnyedén nyilatkoznak pozitívan. Ehhez azonban azt is tudni kell, hogy a Társulat sok esetben a saját levelezéséből hozza ezeket az idézeteket, amikor ezeket a szakembereket megkereste valamilyen kérdéssel. A választ adó személy udvariasságból könnyen adhatott értékelő szavakat az ajándékba küldött irodalomhoz (netán UVF) amit utólag csak a kiadványokba bele kellett írni, elhallgatva azt, hogy az elismerés vagy méltatás, mire is vonatkozott pontosan. Sokszor a méltatás a nagyobb hibákat nem tartalmazó ószövetségi résznek szól, amivel senkinek nincs különösebb problémája, de úgy van beállítva, mintha a teljes UVF-re lett volna kijelentve.

Mások valóban az újszövetségi részt dícsérték, de közöttük egy olyant sem találni aki a fordításnak lenne a szakértője. Az, hogy egy tudós, kutató vagy akár professzor megdícsér valamit, nem jelent semmilyen valódi elismerést addig, amíg az illető nem azon a területen szakember. Jehova Tanúi kiadványait nagyon sok régész dicsérte meg amit annak idején az Őrtorony le is közölt. Ezek a régészek azonban nem voltak teológusok, így a dicséretük ugyanannyit ér, mint bármelyik más nem teológus emberé. Sok esetben ezek a méltatások úgy vannak beállítva, mintha az UVF nyelvi részére vonatkozna, holott csak egyszerűen egy szövegrészre, esetleg úgy általában az Őrtorony Társulat munkájára, nyomdai és kiadói tevékenyéségére szólt. Nagyon fáj a szívem amiatt, hogy arra is volt példa az ilyen esetekben, hogy maga a Társulat hamisította meg a nyilatkozatokat, amit szakemberek tettek.

Az UVF már több, mint 100 millió példányban lett kiadva. Nem tudom felbecsülni sem, hogy ebből mennyi van nyomdai raktáron, vagy az irodalomszolga szekrényében és Jehova Tanúi könyvespolcain vagy terjesztésre szánt könyveik között. Nagyon bízok abban, hogy ennek a fordításnak a hibái, újabb Tanú-ezrek szemét nyitja majd fel félrevezetőikkel kapcsolatosan.

- - - -

Jehova Tanúi Bibliája, az Új Világ fordítás 2. rész

gondolatok az előző részhez

Amikor papírra vetettem Jehova Tanúi saját fordításáról a véleményemet, volt amit szándékosan kifelejtettem. Úgy éreztem, nem illene be azok közé a gondolatok közé. Ezek a gondolatok azzal foglalkoznak, hogy miért kell tartani a magyarországi hívőknek ettől a fordítástól.

Ma Magyarországon a legtöbb ember nagyon le van foglalva. Idejüket a munka vagy a megélhetés költséginek előteremtése köti le. Ismerek embereket akik lelkükben nagyon vágyakoznak Isten iránt, de a sok gond nagyon elrabolja a szabadidejüket. Nincs idő felkeresni egy számára távolinak tűnő lelkészt akivel elbeszélgethetne gondjairól és az életéről. Amikor az ilyen emberekhez becsenget két megnyerő modorú, kellemes stílusú Jehova Tanúja, a világ legtermészetesebb dolga, hogy szóba fog velük állni. Ha a két Tanú éppenséggel jól ráérez az Isten iránti éhségre, akkor ott hamar tanulmányozás kezdődhet. Nem is gondolná a kívülálló, hány ilyen eset van. Egy szolgálatát rendesen végző általános úttörő legalább 2-3 óra alatt egy ilyen személyt fog találni. Ezek közül az emberek közül a legtöbb nem lesz Jehova Tanúja 6 vagy 12 hónapon belül, de a vallási éhségére Jehova Tanúi házhoz jövő hírnökei fognak táplálékot adni. Belőlük lesznek a rendszeres „emlékünnepi érdeklődők", a folyóiratkörút szokásos állomásai, és: az Új Világ fordítás használói.

Ők lesznek azok, akik el fogják hinni, hogy az Új Világ fordítás jobb fordítás, mert a nyelvezete más, könnyebben áttekinthető. Ha már ide eljutnak és a házhoz járó Jehova Tanúi jól végzik a dolgukat, akkor csak nagyon kevés idő, az illető már Jehova Tanúja szemmel fogja szemlélni az egész hitvilágot. Szándékosan nem írtam erről, mármint az Új Világ fordítás nyelvezetéről. Annyira idegen a megélt hittől, annyira hivatalos és mesterkélt, hogy még az újprotestáns fordításon nevelkedett ember is meglepődik rajta. Nagyon szomorú lennék, ha a magányos vagy éppen szenvedő emberek ezrei ezen a fordításon keresztül közlednének a hithez.

Azt hiszem a hívő kereszt(y)én(y)ek nem szeretnék, hogyha a magyarországi elkeseredett, magukra hagyatott, szenvedő, vívódó emberek ilyen helyzetbe kerülnének. Akikkel beszélgettem erről, azok erre nem látnak esélyt. Én azonban igen. Mert amíg Jehova Tanúi házhoz mennek, amíg ők a saját szabadidejükből adóznak azért, hogy valakinek választ adjanak a kérdéseire és sokat bírált kiadványaikat és BIBLIAFORDÍTÁSUKAT ingyenesen adják kézbe; ezalatt a magukat hívőnek nevező egyházak és szolgálatok sajnálatos módon 1000 forint felett árulják a Bibliákat (jobb esetben) és az egyéb könyvek is olyan összegekbe kerülnek, hogy a szegényebb emberek nem is akarják már megvenni őket.

Az Új világ fordítás sajátos Őrtorony szókincsén túl teológiailag teljesen elfogult fordítás. Amikor az ihletett szöveg ellentmond a tanainak, akkor a Társulat a nyelvtant és a szóhasználatot figyelmen kívül hagyva elferdíti a szöveget (pl. a Jézus Isten és a Lélek személy voltáról, a hívők közös reménységéről és a halál utáni tudatos létformáról szóló kijelentéseknél). Az Előszó ígérete ellenére a sok beszúrás nincs zárójelve téve, így a gyanútlan olvasó nem tudhatja, melyik Isten szava, és melyik a Társulaté. A jogos nemzetközi szakmai kritikára a Társulat sosem tudott érdemben felelni. Ezért még a hasonló tanokat valló vallási közösségek sem használják.

Ezt az Őrtorony Társulat azzal a céllal adta ki, hogy Jehova Tanúinak és a velük beszélgető érdeklődőknek egy olyan “Bibliát” adhasson a kezébe, mely alátámasztja saját teológiáját. Legjellemzőbb vonása, hogy a Jézus és a Szentlélek személyéről ismert bibliai képet az egyes szakaszokban átfogalmazza, és ezzel az eredeti üzenetet megmásítja. A szóhasználata is teljes mértékben a Tanúk ‘szaknyelvét’ tükrözi: kegyelem helyett ‘ki nem érdemelt kedvesség’, Isten megismerése helyett ‘az istenről szerezhető pontos ismeret’, az evangélium hirdetése ill. bizonyságtétel helyett ‘tanúskodó- és prédikáló munka’, a kereszt helyett pedig ‘kínoszlop’ szerepel benne stb.

A NWT kritikus részleteit magánszemélyek alig ismert, hibás fordításaival, közismert fordítások közismert „bakijaival”, a szakmailag elfogadott görög nyelvkönyvek szelektív idézgetésével, semmit sem bizonyító „példák” meg­tévesztő sorával, és olyan liberális katolikus és protestáns szerzők műveivel akarják igazolni, akik a Bibliát nem tekintik Isten megbízható szavának. A nagyszámú és terjedelmes „bizonyíték” természetesen igen meggyőzően hat a nem szakemberre, a Társulat pedig hallgat arról, hogy a hivatkozott nyelvkönyvek írói nyílt levelekben már hangot adtak tiltakozásuknak, hogy az ő műveikre hivatkozva ne hamisítsák meg a Bibliát. A fordítói közül kettőnek volt köze a görög nyelvhez: az egyikük görög származású volt (újgörög!), a másik pedig kb. 2 évig tanulta az ógörögöt.

[link]

[link]

Jehova Tanúi saját Biblia fordításukkal kapcsolatban egyedül két személyt ismernek csak el, egy titokzatos Wescott és Hort nevezetű embereket. A magyarországi Tanú-társadalom szinte semmit nem tud erről a két emberről és munkájáról. Az ezen a lapon található információ ezen a helyzeten kíván változtatni, megtéve az első lépést.

Brooke Foss Westcott 1825-ben született Birminghamban, Nagy-Britanniában. 1851-ben, 26 évesen lett felszentelve anglikán lelkésszé. Fenton John Anthony Hort 1828-ban született és 1856-ban lett lelkész, szintén anglikán. Hort 1853-ban Wescottal közösen készített egy tanulmányt az Újszövetség görög szövegéről. Ez a tanulmány csak egy szokványos értekezés volt, semmilyen újdonságot nem tartalmazott, legfeljebb annyiban, hogy a szerzőknek volt néhány radikális újítási javaslatuk, amiért egyházuk figyelmeztette őket. Wescott és Hort ennek ellenére tovább dolgozott, mígnem 1881-ben közre nem adták nagy életművüket: "Az Újszövetség eredeti görögben" címmel, amit Jehova Tanúi kiadványai Wescott-Hort alapszövegként emlegetnek. Ezt a művet a keresztény egyházak felháborodással fogadták a szövegben található pontatlanságok, alap nélküli változtatások miatt. Tudománytalansággal, vagy éppenséggel tudományos perverzitással vádolták a két szerzőt. Olyan helyeken iktattak be ugyanis változtatást a szövegben az addigi alapszöveghez képest, melyre semmi tudományos bizonyíték nem volt. Ők próbáltak a véleményük szerint kellemes szöveget formálni, de ez eléggé balul sült el. Azt érdemes megjegyezni, hogy Jehova Tanúi szövegváltoztatásai nagyon távol álltak Wescottól és Horttól, mert nem használták ők sem a Jehova nevet, Krisztust Istenként írták le, valamint a szövegükben a jobb lator még aznap a Paradicsomba jutott - akárcsak a többi más fordításban. Azt is meg kell jegyezni, hogy Wescott és Hort is nagy tudású szakemberek voltak, akiknek hibáik teljesen más forrásból eredt, mint az Őrtorony-féle fordítás készítőié. Míg utóbbiaknál a megfelelő szakértelem hiányzott, addig Wescott és Hort a hitében, felfogásában szereplő elképzeléseiket, ideáikat vitték bele a szövegbe.

A kiadott művük hamar elfogyott és még 1881-ben sor került a második kiadásra. A mű népszerűsége miatt nem érte a szerzőket semmilyen egyházi szankció. Wescott 1890-ben Durham püspöke lett. Hort 1892-ben, 64 évesen, Wescott 1901-ben, 76 évesen hunyt el.

Wescott és Hort munkássága mögött ahogy említve volt, nagy befolyást gyakorolt a sajátos hitük. Ők azt vallották, hogy a Biblia nem tökéletes. Hittek abban is, hogy az elhunytakkal kapcsolatba lehet lépni, lehet hozzájuk imádkozni, látogatták is olyan társaságok összejöveteleit, mely ezzel a témával foglalkozott. Hort többször kifejtette, hogy nem áll tőle távol Darwin elképzelése (mely szerint Isten az első élőlényt teremtette, a többi abból fejlődött ki).

Ilyen előzmények után már érthető miért nem jelennek meg cikkek a Tanú-kiadványokban Wescottról és Hortról.

Elnézést hogy pár közbevetést hozzáfűzök.

Elösszőr is.

Ha elkezdi valaki alázatos szellemben olvasni akármelyik Bibliafordítást csupán a szöveg értelmére hagyatkozva. Akkor ettől teljesen távoli hogy Isten akármilyen értelemben töblényegű lenne (A zsidók vajon mért nem hisznek a szentháromságban?, avagy az újszövetségben hirtelen hogy lett több lényegű Isten amikor az ószövetségben erről egy árva utalás sincs még burkoltan sem?).

A másik érv hogy a szentírás egyszerű embereknek íródott tehát a megértéséhez nem kell teológusnak lenni, felesleges nagy teológusok véleményére hagyatkozni a megítélésében. Belemehetünk ebbe is de az egyházi oktatási rendszerben manapság több filozófiát tanulnak a hallgatók mit amit a keresztény tanokba a katolikus egyház az évszázadok során belevegyített, neki ahhoz hogy volt joga.

(az egyház reformáció mind ezekből a már eleve filozófiákkal vegyített tanokból indult ki, de azt se feledjük hogy a legtöbb hítújító a saját bibliatanulmányozása nyomán döbbent rá szeretett egyháza tévedéseire, és hozta összhangba hitét a lelkiismeretével az írásokra alapozva)

Ha nagyon bele akar valaki ebbe mélyedni hajrá anyag van bőven és sajnos ez minden történelmi és reform és kis egyházra igaz.

Még is, ha saját értelmünkre hagyatkozva olvasott írásszövegek szempontjából indulunk ki e vallás és bibliafordítása ügyében akkor Jehova Tanúi még mindig közelebb vannak az igazsághoz mint akármelyik más keresztény egyház. Ez minden őszinte (Istent és nem az egyházak elismerését kereső) alázatos bibliaolvasónak feltűnik aki nem akarja belemagyarázni az elsőre nehezen érthetőnek vagy kétértelműnek tűnő bibliai részekbe a saját felfogását, hogy xy résznél itt Isten biztos erre vagy arra gondol.

Inkább elismeri hogy ez még nem egyértelmű de keresi rá a választ továbbra is a szentírásban, vagy több bibliafordítást vet össze.

Jehova Tanúi egyházában ez a nagyszerű - mindenkit a biblia tanulmányozására ösztönöznek, és ez így helyes mindenki érezze magát szabadnak ahhoz hogy maga nézzen utána annak amit nem ért. Közöttük rendkívül jó hítbéli beszélgetéseket lehet lefolytatni és ami más egyházakban szent titok vagy kerülik a témát azt velük meg lehet beszélni.

Azok akik támadják őket, el kellene gondolkodniuk hogy vajon az ő vallásuk minden tekintetben elfogadható-e Isten előtt? Erre a kérdésre csak a szentírásban találnak választ mert feketén fehéren le van írva hogy Istennek mi elfogadható és mi nem az. Sajnos ilyen kérdésekben nincs arany közép út.