Katolikusok! Szerintetek mi nem visszük egy kicsit túlzásba ezt a Mária kultuszt?

„Katolikusok! Szerintetek mi nem visszük egy kicsit túlzásba ezt a Mária kultuszt?”

Nem csak kicsit, nagyon is !! Vajon mi más lenne mint bálványimádás, imádni azok személyiségét, akik a legszentebb eszményeinket, a legmagasabb ideáljainkat hozzák kifejezésre ?!

Ha nem a vallást nézzük, hanem a megszokott hétköznapi életet, kicsit gyanúsnak tűnik nekem, ugye mikkel táplálkozunk mi földön élő egyszerű hétköznapi emberek érzelmekkel, haraggal, gonoszsággal, vidámsággal, kedvességgel és még sorolhatnám milyen indulataink léteznek még nekünk embereknek és valamikor az szövődik le nekem, hogy Istent és a mennyországot és poklot, csak a papok prédikálják a templomban, holott csak azért találták ki, hogy egymástól is félnek az emberek.

Közben meg mindegy ki hogy élte le az életét, milyen sikereket ért el az életében, úgy sem fog senki kerülni sehova, se mennybe és se pokolra, hanem ez a kettő itt van a földön, hanem még rosszabb vár mindenkire a halál után, ugyanaz mint születés előtt, ugyanúgy nem lát, nem hall, nem érzi a testét az illető, se semmit nem tud magáról senki, aki meghalt.

Akkor mi van?

Mi van ha a mennyország és a pokol csak kamu álca és csak itt létezik a földön, halál után meg nem lesz semmi az még rosszabb.

Jó nem kell félni a mennyország és pokoltól, hogy ki hová kerül, mert úgysem kerül senki sehova, de ha nincs semmi a halál után, az az érzés is ijesztő.

Szóval mind két státusz ijesztő a vallási státusz is és a sima ateista ésszel felfogni a halált.

Meg az egész életet végig csinálni.

Csak megjegyzem, hogy az "Agni Parthene" eredetileg görögül van és nem csak oroszra, hanem sok más nyelvre is lefordították.

Ejinai Szent Nektáriosz írta.

Eredeti nyelven így hangzik:

[link]

[link]

Nem. A népi vallásosságban vannak túlzások, de a hivatalos liturgiában nincsenek.

Ezenfelül javasolnám az ún. “Mária-dogmák” (igazából ezek nem Máriáról szólnak, hanem az üdvtörténetben betöltött szerepéről és annak következményeiről) szövegét elolvasásra. Mert nem poénból valljuk ezeket.

#12

Javasolnám egyes fogalmak tisztázását. Cultus sanctorum/dulia (szentek tisztelete), hyperdulia (a Szeplőtlen Szűznek járó tisztelet), a latria/adoratio (Istennek járó imádat) közt. Mert az idolatria (bálványimádás) az az, ha az egyedül Istennek járó imádatot bármi másnak megadod.

De bizony EGYÉRTELMŰEN!

És itt nem a Mária-ünnepek számát kell figyelembe venni, hanem "megkülönböztetett tiszteletét", és az erre épült képtelennél képtelenebb DOGMÁKAT! Külön kínos, hogy ezek kanonizálása a tudományos forradalom közepette a 19-20. szd.-ban történt! Pont akkor, amikor a világ égető társadalmi problémákra várt választ az egyház vezetésétől!

1854. december 8. Szeplőtelen fogantatás dogmája IX. Piusz által kihirdetve! A forradalmi harcok leverése és a munkásmozgalmi megmozdulások idején. Kösz!

1950-ben a világháború után: „Szűz Mária testével és lelkével felvétetett a mennyei dicsőségbe.” dogmaként hirdette ki XII. Piusz. Hát hol éltek ezek a Piuszok!?

#17

Mi ezzel a probléma?

Amúgy egyik esetben se valami új dolgot jelentettek ki, hanem olyat dogmatizáltak, ami szinte a kereszténység kezdete óta velünk van.

#18.

Belátom, sajnos így igaz: Fényévnyire a racionalitástól és a valóságtól.

De hát: Hiszem, mert KÉPTELENSÉG! (Credo quia ABSURDUM est...) 😕

Milyen dogmákat vártál volna? Mit jelent az, hogy ennyire távol van a racionalitástól? Tényleg nem értem a problémád ezzel kapcsolatban.

Amúgy azt nem lehet mondani, hogy az Egyház távol lett volna a valóságtól, főleg a 20. században. Például a modern hírközlési eszközöket is meglepően gyorsan és hamar kezdték használni.