Kiábrándultam Istenből, mit tegyek?!

Gondolj arra, hogy ezek az emberek már Isten mellett vannak a mennyországban.

A szélsőséges gondolkodásmódban is lehetsz fanatikus - ahogy most is teszed.

Lehet újat mondok, de Ferenc pápa kiállt a melegek mellett:

[link]

Javaslom tájékozódj máshonnan is, ne csak a 444-ről.

"Fanatikus keresztények"

Na hiszen...

Talán rosszul közelítetted meg a dolgot. Isten mindenkitől ugyanolyan távol van. Vannak akik közelednének felé és vannak, akik távolodnának. Sajnos vannak csoportok, akik közelednének, de mégis távolodnak.

Én szabad kereszténynek tartom magam. Nem tartozom semmilyen felekezethez, igaz ugyan, hogy katolikusba kereszteltek be engem kisbabaként. Én a gyermekeimet nem kereszteltettem meg. Ez igazából nem Istennek számít, hanem az embereknek, ahogyan a nemplomba járás is.

Isten mindenhol ott van, mindenkitől ugyanolyan távolságra. Én úgy tartom, hogy Jézus az, akiben megnyilvánult az Isten. Ha nagyon magam alatt vagyok ezért az evangéliumot szoktam tanulmányozni.

Én tisztelem mindenki döntését, aki felekezethez vagy közösséghez akar tartozni. De az nem az én utam. Én szeretem az Urat és igyekszem az életemben alkalmazni a tanítását. Néha kudarcot vallok , néha legyőz a kísértés. De Jézusba mégis merek biztos, megingathatatlan pontként megbízni. Eddig mindig magtaláltam a megoldást a problémáimra a szavaiban. Mindig meglett az útmutatás.

és tudod mit Kérdező!?

Néha én is elvesztem a hitem. Órákra, napokra. Néha én is csalódom, hibázok. Néha meg egyszerűen nem tetszenek a válaszok. De végűl mindig kénytelen voltam belátni, hogy Jézus tanításai nem tévednek és elvezet általuk az Úr az én utamra.

Biztos, hogy nem én vagyok a legélesebb kés Jézus fiókjában. De ha meglátok egy ilyen kérdést, mindig azonosulok is a Kérdezővel, mert tudom, milyen érzés.

Én azt mondom, ha kefélni akarsz, akkor kefélj! De vállald is a tetteid következményét. Ennek pedig sokféle következménye lehet.

Azért Isten agyat is adott az embernek. Ha azt látom, hogy a bizonyítékok nem támasztják alá a teremtés könyvét, akkor elfogadom, hogy Isten evolúció révén nemesítette ki az embert.

Én szánom azokat, akik hagyományokkal, rituálékkal és kötött tanításokkal akarnak kizárni egyeseket Isten közelségéből. Bizony ők ki zárták saját magukat Isten társaságából.

Az élet nem könnyű. Ha kiábrándultál Istenből élj egy darabig ateistaként.

Lehet az Úr azt akarja, hogy Isten kis ateistája légy, aki segít kirostálni a kishitűeket a közösségekből. Talán az Isten terve, hogy te más szemmel tekintsd a világot, ezzel segítve azokat, akik a közeledben vannak.

Szerintem ez nem elitélendő.

Legyél agnosztikus.

Hinni nem tudsz és nem is akarsz ha jól értem mert nincs rá bizonyíték (de ha lenne akkor sem tudnál mert akkor már nem hitről lenne szó).

Agnosztikusként nem kell bele erőszakolnod magad semmilyen erkölcsi rendszerbe hanem követheted a saját erkölcsi iránytűdet.

Ezenfelül a nem hiszel sem istenségek létezésében sem pedig a nem létezésében út nem jár hittel. Nem kell elfogadnod csak úgy állításokat amikre nincs bizonyíték.

A leírásod alapján ez a megfelelő út a számodra.

"Az imádkozás fárasztó, főleg magamban beszélni egy olyan Lényhez ami akár nem is létezhet."

Nagyon egyetértek veled. Állítólag az imádkozás beszélgetés Istennel, de valójában csak én beszélek, Isten hallgat. Teljesen egyoldalú kommunikáció ez... Ráadásul, ha Isten nem is létezik, akkor tényleg csak magamba beszélek.

Ha meg Isten létezik, de nem érdekli, amit mondok, akkor meg hiába beszélek.

8

Ha Isten létezik akkor már azért is fölösleges beszélni hozzá mert úgyis tudja, hogy mit akarsz mondani.