A legerősebb ateista érv a rossz és a szenvedés létezése, valamint a földön lévő igazságtalanság?

Ez nem lehet az, hiszen a bűnöket szabad akaratból az emberek okozzák.

Ateista vagyok, de őszintén szólva ezt sosem gondoltam olyan erős érvnek. Lehet a kreativitásom hiányáról árulkodik, de én nem tudok elképzelni egy funkcionális világot szenvedés nélkül. Mégis milyen lenne az? Mint valami folyamatos eufória, mintha be lennénk drogozva? Hogyan értelmeznénk a pozitív dolgokat, ha nincs viszonyítási alap? Lehet értékelni az egészséged, ha a betegségeknek a létezéséről se tudunk? Ha nincs szenvedés, akkor hogyan lennénk képesek a jellemfejlődésre?

Az emberek bűnei miatt van szenvedés, amit szabad akaratból tették. Csak nem ők szenvednek, hanem az áldozataik.

Nem, a legerősebb ateista érv az a bizonyítékok teljes hiánya az isten/istenek létezésére.

Számomra a mennyország egy értelmezhetetlen fogalom, amiben nem hiszek. Szerintem megszűnnénk önmagunk lenni szenvedés nélkül. Ettől függetlenül nem tartom jó dolognak a szenvedést, szimplán szükségesnek. De szívesen veszem, ha valaki meggyőz az ellenkezőjéről.

Pompej lakosai is bűnösök, mint mindannyian.