Mitől váltotta meg a világot Jézus, ha a teremtés történet csupán szimbolikus és nem megtörtént események leírása (azaz nem történt meg az eredendő bűn)?

A bibliai teremtéstörténet megtörtént események jelképes leírása, ez azt jelenti, hogy valóban történt valami, de nem szorosan szó szerint az, és úgy ami/ahogy az elbeszélésben olvasható. Nem, az eredendő bűn nem történt meg, de ez nem jelenti azt, hogy semmi sem történt.

„Kiűzetés a paradicsomból”

A kiűzetés a paradicsomból az ember tudáshoz jutását ábrázolja, mikor tudatába jutott saját személyes esendősége, halandosága felől.

Jézus, aki az emberek, a népek (ön-)tudatának felemelését látta feladatának, valóban megváltotta azokat akik tanítását komolyan veszik, de nem az eredendő, se másféle bűnöktől, sem azok következményeitől, hanem (ön-)tudat szánalmas állapotából.

Nem nehéz elképzelni tanítványai lelkiállapotát, mikor az első alkalommal találkoztak vele azon emlékezetes nap után, mikor a kereszten látták meghalni. (Ön-)tudatuk akkor a magaba szökkent, egy embertársuk lehetőségeinek láttára, aki isteni kilétére ébredve a Krisztust hozta kifejezésre.

„ … mi értelme volt Jézus kereszthalálának?”

Kereszthalálára azért volt szükség hogy tanítását feltámadásával kellőképpen alátámaszthassa, tanítása és csodatettei nem voltak elegendő ahhoz, hogy tanítványai hite elég szilárd legyen. Ellenségei bízhatták volna ezt véres a munkát bérgyilkosokra valahol Jeruzsálem sötét zugában, de akkor ma nem beszélnénk róla. Nyilvánosságra volt szükség.

„ … semmi köze Isten kiengeszteléséhez.”

Nagyon helytelen magyarázat az, hogy az Atya küldte volna saját egyszülött fiát véres martalékul, méghozzá csak azért, hogy Ő maga kiengesztelődhessen.

„"Szimbolikus, *tehát* nem pontosan így történt."

Hanem hogyan?”

Az eredendő bűn és az, amit keleten Karmának neveznek, szerintem valójában egy és ugyanaz. Míg a Biblia szerzője, a szenvedés, a sors kérdését a korabeli emberek számára érthetővé és elfogadhatóvá tegye, egy jelképes elbeszéléshez folyamodott, keleten mélyen belemerültek a sors, a szenvedés eredetének kutatásába.

Mindkét irányzat ugyanazzal a problémájával foglalkozik, és eredetét a rég multban, a tudat hajnalán keresi, a fejlődésnek abban a szakaszában mikor az ember személyes öntudatra ébredt. De míg a kereszténység a bűntudatot szorgalmazza, a keleti misztikusok logikus érvelésekre alapozzák magyarázataikat.

Szerintem az eredendő bűn nem létezik, de létezik olyasmi amit Keleten a Karma törvényének neveznek, miszerint minden cselekedet, minden gondolat, minden érzelem egy lenyomatot hagy a tudattalanban. Minél nagyobb jelentőségű egy cselekedet, vagy minél gyakrabban hajtunk végre valamely cselekedetet, mondunk vagy gondolunk ugyanarra a dologra, éljük át ugyanazt az érzelmet, annál mélyebb lesz a lenyomat, míg végül a tudattalanban „önáló életre” kel és alkalomadtán jelentkezik mint a szokás hatalma, saját tudatos közbenjárásunk nélkül. Ez így megy addig míg ki nem merítjük a lenyomatok tárházát, ami a megfelelő ismeret hiányában szinte lehetetlen, mert minden ujabb cselekedet ujabb lenyomatot alkot. – Egy ördögi kör.

A sors nem büntetés vagy jutalom, hanem következmény, tetteinknek gondolatainknak, érzelmeinknek következménye, és ez az, ami az (ön-)tudatot (lelket) ujabb és ujabb tettekre, majd végül inkarnacióra készteti.

Életünk folyamán rengeteg lenyomatot alkotunk, és nem tudhatjuk, hogy mikor kezdtük el. E lenyomatok száma tehát végeláthatatlan.

Keresztelő Szent János helyesen látta, hogy jó lenne megszabadúlni a szenvedés forrásától az „eredendő bűntől” és kezdeményezte a keresztelést azon szándék jeléül, hogy új életet kezdjenek, hogy továbbá csak azt tegyék ami helyes, ami Istennek tetsző. Jézus kétség kivűl nagy érdeklődéssel és lelkesedéssel követte János tevékenységét és felkereste, hogy ő is megkeresztelkedjen.

A keresztények tehát egy szilárd elhatározással igyekeztek elérni azt amit keleten a jóga évekig tartó gyakorlásával próbáltak, hogy kiszabaduljanak a Karma törvénye alól.

Mitől váltotta meg a világot Jézus, ha a teremtés történet csupán szimbolikus?

Attól, amit a szimbólumok leírnak, azaz a jó és rossz tudásából következő haláltól. Aki bővebben kíváncsi, az írhat nekem.

Semmitől.

2000 év távlatából mit gondolunk? Jézus létezett egyáltalán, vagy csak a Katolikus egyház szüleménye? Egy cikket sem írtak róla a zsidók...

Közel 1700 éve döntöttek arról Egyházi, Világi személyek, mi legyen az egyetemes Bibliában! Pár nemzedék, és az emberek végre rájönnek, hogy nem egy "Kitalált istenség", hanem önmaguk irányítják az életük...

„OK, akkor feketén-fehéren:

Mi a valóságos a teremtéstörténetben?

A világ teremtése?

Jelenlegi tudásunk szerint az nem a Biblia szerint zajlott le... (ősrobbanás)

Az élőlények teremtése?

Jelenlegi tudásunk szerint az nem a Biblia szerint zajlott le... (evolúció)

Az ember teremtése?

Jelenlegi tudásunk szerint az nem a Biblia szerint zajlott le... (még mindig az evolúció)

Az eredendő bűn megtörténte?

Jelenlegi tudásunk szerint az nem, mivel Ádám és Éva nem valós személyek... (melyik ősember volt Ádám?)

Kiűzetés a paradicsomból?

Jelenlegi tudásunk szerint az sem, mert nem volt Paradicsom... (csak lemászás a fáról, de a paradicsom nem fán nő)

Kifelejtettem valamit?

Helytelenül gondolom valamelyik kérdésre a választ?”

Helyénvaló válaszokat adtál a jelenségek szintjén. Csakhogy a teremtéstörténet nem a jelenségek szintjét mutatja be.

Hadd mutassak egy példát: vegyünk mondjuk egy hegyet. Ha azt a kérdést tesszük fel, hogy miért van a hegy, akkor az általad elővezetett megközelítésben beszélhetünk geológiai okokról, hogyan ütköznek a lemezek, hogyan jelentkeznek törésvonalak, vetődések, milyen kőzetekből áll stb. De egy dolgot soha nem fogsz tudni így megválaszolni: miért beszélünk egyáltalán a hegyről? Miért létezik ez a kategória, miért releváns számunkra egyáltalán, hogy saját identitást kölcsönözzünk neki, holott valójában a földfelszín egy folytonos régiója? Ebben az értelemben nem különbözik az udvaromban lévő törmelékkupactól, mégis önálló mintázatként imerjük fel. Erre a kérdésre tudományosan képtelenség magyarázatot adni, mivel egyetlen tudományos állítás sem képes elszámolni az általa használt kategóriák eredetével. A kategóriákat mindig intuitívan ismerjük fel, még a tudósok is.

Tehát arra a kérdésre, hogy miért létezik a hegy, adhatsz egy tudományos magyarázatot, ami a hegy kialakulását leírja, de azt nem fogod megragadni vele, hogy miért létezik a hegy, mint identitás, miért tulajdonítunk neki jelentőséget.

A teremtéstörténet éppen ezt az utóbbi szempontot tárja fel. Például annak a kérdésnek, hogy hogyan jött létre az égbolt, tudományosan még csak értelme sincs, mert abból a szempontból égbolt még csak nem is egy létező dolog, hanem pusztán a légkört alkotó gázok és a környező égitestek által ideérkező fény különös optikai játéka.

De attól még az égbolt elég nyilvánvalóan létezik, bármely ember képes leírni a tulajdonságait, egy teljesen működőképes kategória, tudjuk hogyan ismerjük fel, miképp néz ki, hogyan viselkedik, milyen kauzális viszonyban van a körülöttünk vagy bennünk zajló dolgokra. Tehát hiába állítja a tudomány, hogy az égbolt tulajdonképp nem egy dolog (nincs tömege, hőmérséklete, impulzusa, nem lehet vele fizikailag kölcsönhatni), a mi életünkre nézvést ebből ugyan mi következik? Ellenben ha a fenomenologikus megfogalmazását nézzük az égboltnak, mint identitásnak, azt fogjuk látni, hogy iszonyatosan erős kauzális viszonyban van szinte az emberi lét összes elemével. Embermilliárdok napi ritmusát, a komplett világgazdaságot, háborúkat, politikai döntéseket határoz meg az égbolt, mint identitás. Vagyis szinte mindent, aminek hatása lehet a létünkre.

Ugyanígy, amikor mondjuk a teremtéstörténet a földről beszél, nem a bolygóról beszél, vagy a felső talajrétegről. Az a föld, amiről a teremtéstörténet beszél, éppen ugyanúgy megragadhatatlan a tudományos eszközökkel, mint az égbolt, mert az emberi tudat által realizált identitásról van szó. Ezért amikor azt mondják, hogy a földet nem Isten teremtette, hanem egy összehúzódó por- és gázfelhőből alakult ki évmilliárdok alatt, valójában az ekvivokáció hibájába esnek, vagyis a hangsor egyezését univerzális értelemnek fogják fel.

Tehát arra a kérdésre, hogy a mi a valóságos a teremtéstörténetben, az a válasz, hogy az egész valóságos, csak a benne szereplő dolgok nem jelenségek. A teremtéstörténetben szereplő világosság nem fotonokból áll. A benne szereplő víz nem hidrogénből és oxigénből áll. Ezek mind mintázatok. De a mintázat nem kevésbé valóságos, mint a foton, vagy a hidrogén, hiszen fentebb is elmondtam, hogy milyen erőteljes kauzális viszonyt képes létesíteni a valósággal, tehát maga is valóság.

Na, ezt jelenti igazából a szimbolika.

Titus Pullo

A "Keresztény egyház" sorvad. Tetszik, vagy sem... Szimbolikusan vége van, és az Iszlam veszi át a helyét. Ezt már nem fogom megélni, de így látom...

Történeti aetiológia a teremtéstörténet műfaja egész pontosan. A görög aition szó van ebben, ami okot jelent. Ez a műfaj keresi az okokat és ez nagyon gyakori az ókori irodalomban. A teremtéstörténet egészen pontosan azt, hogy miért van bűn a világban? A történet szimbolikus képekkel dolgozik (érthető módon, hiszen a szerző nem volt ott a teremtéskor), de valójában amire választ keres, az nagyon is valós és a bűnbeesés oka is az.

De a bűn kérdéséhez még a teremtéstörténet sem kell, hiszen mindenki tapasztalja a bűn létét az életében. Nagyon naíivnak vagy butának kell lenni ahhoz, hogy ezt ne vegyük észre. Ha pedig létezik bűn, akkor az emberiség megváltásra szorul.

"3, A bűnbeesés teremtéstörténeti magyarázata morálisan is problémás sok szempontból, mivel a történet szerint egyértelműen Isten a bűnös a bűnbeesésért, nem az ember."

Na ebbe azért már én is beleszólnék.

"- Isten állítja fel a színpadot (Édenkert a tiltott fával)"

Igen.

"- belehelyezi a kísértőt. aki a bűnre csábítja az embert"

Igen.

"- olyanra alkotja az ember természetét, hogy engedjen a csábításnak"

Igen.

"- előre tudja a végeredményt, mégsem segít, hanem hagyja megtörténni a bűnbeesést"

Nem.

A. Isten szándékosan nem használta azt a képességét amivel előre látta volna, hogy az ember bűnbe fog esni.

Ahogyan mi is előre tekerhetnénk egy fimet, de mégsem tesszük.

B. Most fogadjuk el, mégis tudta előre hogy az ember bűnbe fog esni.

Viszont ha ennyire tud mindent akkor valószínű, hogy gondolatban előre megteremtett mindenkit, nagyjából felvázolta mi vár rá az életben, és azt követően, majd meg kérdezte.

Így is akarsz élni/létezni?

Akik igent mondtak azok most élnek, vagy már éltek, vagy még ezután fognak.

Akik nemet mondtak, azok meg sem születnek.

"A Biblia Jézus személyében előszed egy megváltót, aki "megváltja" a világot bűneitől, ám valójában semmi sem változik, a BŰN marad továbbra is a világ része, csak egy csupán HITT jövőben majd változik az elbírálás bizonyos emberek számára."

Azt senki nem ígérte, hogy nem lesz bűn, csak attól vált meg Jézus.

"Valójában a világban létező bűnnel szemben nem isteni megváltásra van szükség, hanem jobb életkörülményekre, magasabb színvonalú oktatásra, hatékony bűnmegelőzésre és felderítésre, végül szigorú büntetésre a bűnelkövetőkkel szemben."

Ha azt hiszed ez beválna, akkor nagyobb álmodozó vagy mint......

"Ha nincs ok a bűn elkövetésére "

Mindig lesz ok a bűn elkövetésére! Mindig!

"mert az életkörülmények nem kényszerítenek rá"

Sokakat nem kényszerítenek rá mégis bűnöz.

"ha az az emberek elég intelligensek, hogy átlássák a bűnelkövetés következményeit,"

Ted Boundynak átlagon felüli volt az IQja mégis gyilkolt.

"és a büntetés elég elrettentő,"

Diktatúra!