Ha a férfiak is teherbe esnének egy-egy nemi aktus után, mi lenne az egyház véleménye az abortuszról?

Aki annyira naív, hogy azt képzeli, hogy egy ilyen helyzetben azt csinál amit akar és oda mászkál a városban, ahova éppen kedve szottyan, az soha életében nem került még csak hasonló helyzetbe. Aki valaha is járt a szülészeten komolyabb terhességi komplikációval, ahol az anyuka élete is pillanatokon belül veszélybe kerülhet, az pontosan tudja, miről beszélek.

A nyakfájásos, több napon át városban sétálgató, nagy tudású és tapasztalatú hozzászóló lehet még el van ájulva, mekkora hőstettet hajtott végre és milyen emberfeletti teljesítményt nyújtott. De amikor fizikailag nem vagy képes mozogni és az orvosok sem engednek el, akkor a hősiességed nem segít. Olyankor az ember alázatot tanul. A fotelből könnyű megmondani, ki mit tegyen a mijével.

Akárhogyis legyen, még ha a fotelhuszároknak igaza is lenne, hogy egy ilyen nehéz helyzetben az orvosoknál okosabbnak kellene hidd magad, hogy tényleg magadnak kellene kiharcolnod, hogy egy a törvényeknek nem engedelmeskedő orvos elvégezze az életmentő beavatkozást, minden opció esetén is egy kegyetlen, inhumánus rendszert sikerült elérnie a keresztény egyháznak. Az emberek szégyene, hogy még ilyen esetben is az áldozatban keresi a hibát!

"A férjem, biztos, hogy nem fogja tétlenül végig nézni, ahogy szenvedek."

Biztos lehetsz benne, hogy az ő férje és a szülei is minden követ megmozgattak, hogy meg tudják menteni a szerettük életét.

"Vagy olyan szervezetektől is segítséget kérhetek, akik ilyesmivel foglalkoznak"

Azoktól a szervezetektől, amelyek a törvény ellenében dolgoznak, talán illegalitásban? Te ismersz ilyet? Nem szégyen az egyházra nézve, hogy te is ilyen szervezetek felkeresését javaslod?

Annyival zárnám soraim, hogy továbbra él az a statisztika, ami szerint az abortuszt végző nők legnagyobb százalékban hívők. Mert amíg a másik ember önrendelkezését kell korlátozni, addig mindenki nagyon szereti megmondani, ki mit tehessen és ne tehessen a testével. De amikor a hívő saját testéről van szó, akkor az rá már ne vonatkozzon. Hipokrácia level 999.

"A nyakfájásos, több napon át városban sétálgató, nagy tudású és tapasztalatú hozzászóló lehet még el van ájulva, mekkora hőstettet hajtott végre és milyen emberfeletti teljesítményt nyújtott. De amikor fizikailag nem vagy képes mozogni és az orvosok sem engednek el, akkor a hősiességed nem segít. Olyankor az ember alázatot tanul. A fotelből könnyű megmondani, ki mit tegyen a mijével."

Milyen több nap? Egy nap történt mindez. És nem csak egy nyakfájásról volt szó, hanem konkrétan annyira fel volt dagadva az egész nyakam, hogy alig kaptam levegőt. Valóban nem egy hőstett, de csoda volt, hogy pár nap szenvedés után még állni tudtam a lábamon. Nem autóval kényelmesen furikáztak engem ide, oda, hanem mentem én magamnak, és abban sem voltam biztos, hogy aznap egyáltalán meg műtenek. Hálistennek így történt, mert egy pár nap múlva maradandó károsodásai lettek volna az egésznek. Talán még a halál is jobb lett volna annál. Egyébként meg leírtam azt is, mit tennék, ha terhesen lennék komoly helyzetben. Abban nem volt városban szaladgálás. Különben is szarhatok az orvosok fejére, ha ők hagynak engem meghalni. Vagy miben reménykednek? Hogy csak úgy vérzéssel kijön belőlem az elhalt magzat, felírnak valamit, aztán mindenki mehet boldogan tovább az útjára? Miért, te mit tennél, ha tudnád, hogy az vár rád, mint arra a nőre?

"Azoktól a szervezetektől, amelyek a törvény ellenében dolgoznak, talán illegalitásban?"

Nem. Rengeteg olyan szervezet van, akik pont azokkal az emberekkel foglalkoznak, akiket diszkriminálnak mások. Csak szinte senki nem mer tőlük segítséget kérni, mert jó nekik a fájdalmas életük. Olyan szervezetek, akiket bármikor hívhatsz vészhelyzet esetén, és nyilvános az elérhetőségük. Ha nem is tudnak az ügy érdekében tenni semmit, legalább mellettem állnak, tisztázzák a jogaimat, és segítenek bármiben. Már ez önmagában sokat jelenthet.

"Nem szégyen az egyházra nézve, hogy te is ilyen szervezetek felkeresését javaslod?"

Majd ha az egyházat érdekli az én boldog életem, akkor én is jobban megbecsülöm őket. Addig kicsit sem érdekel, hogy számukra mi a szent, és mi nem. Én csak azt nem értem, hogy ti sem értetek egyet ezzel a törvénnyel, mégis alárendelitek magatokat neki. Miért?

A dolog vallásos része nekünk azért fontos, mert ez a kérdés kifejezetten erről szól, ráadásul a valláskritika kategóriában vagyunk.

"a nő élete veszélyben volt, és az orvosok nem tettek semmit ennek érdekében"

Ide vezet, amikor az egyház markolássza a törvényhozók kezét írosgatás közben. Hogy az amit te normálisnak látsz, az többé nem a törvényes és helyesnek tartott cselekedet.