Miután vallásosból ateista lettél, hogyan találtál értelmet az életedben?

Gyermekkoromban katolikusnak kereszteltek, nagyapám nagy hatással volt rám. Még ministráltam is a templomban. Annyira vallásos voltan, hogy már akkor papnak készültem.

Később egy neoprotestáns felekezetbe, hetednapi adventista egyházba kerültem. Ahová nem csak aktívan jártam, hanem szolgáltam is. Részt vettem a rászorulók megsegítésében, vezettem bibliakört, tartottam istentiszteletet.

Ennyit a vallásos pályafutásomról.

Jelenleg ateista vagyok. Hogy miért döntöttem az ateizmus mellett, abba most nem mennék bele, már máshol leírtam, meg nem is ez a fő kérdés.

Az eredeti kérdésre válaszolva:

Az élet értelmére akkor jöttem rá, amikor kiderült, hogy az adventizmus egy illúzió, amely elfedi előlem a valóságot. A valóság ugyanis az, hogy mindannyian meg fogunk halni, így az adventizmus által mutatott illúzió, miszerint mi csak átmegyünk ezen a földi életen, és a mi hazánk máshol van (az újjáteremtett Föld, örök élet Jézussal) - hamis. Ez csak arra jó, hogy az ember az egész életét ennek a vallásnak a szolgáltára szentelje.

Az életnek egyébként önmagában nincs értelme. Az élet csak úgy van. Közel 500 000 000 éve volt az életnek arra, hogy megjelenjen, hiszen ennyi idő telt el a Föld keletkezése és az élet létrejötte között. Természetesen beszélhetnénk arról, hogy evolúciós értelemben mi az értelme az életnek, de az sem kielégítő.

A legjobb ha azt mondom, hogy az életnek értelmet maga az ember ad (vagyis adhat, ha akar...). Meg kell találni azt, amiért érdemes élni, és azt szívvel-lélekkel kell csinálni.

"Mit értél el? Semmit? És az akadályozott addig, hogy hetente egyszer templomba mentél?"

Nem vagyok vallásos, de elég szomorúnak tartom, ha egy vallásos ember számára a vallásosság annyiban nyilvánul meg, hogy hetente egyszer elmegyünk a templomba.