Miután vallásosból ateista lettél, hogyan találtál értelmet az életedben?

Előtte csak a vallás jelentette az életed értelmét?

Nem volt semmilyen célod? Nem volt semmi amit akartál? Amit élveztél?

Az hogy a párkapcsolat nem opció az nem jelenti azt hogy később sem lesz az.

Egyébként mindent csináltam tovább. Továbbra is jártam suliba. Megmaradtak a hobbijaim, céljaim, stb.

De nekem a valláson kívül is voltak céljaim. Mit szeretnél? Kicsit csapongok úgy érzem de nehéz ebben így látatlanban segíteni.

Ha például zavar a környezet szennyezés akkor kezdjél el azzal foglalkozni. Segíts másokon. De ha a videójátékozást szereted akkor építs fel egy olyan életet ahol azt tudod csinálni. Ismerek ilyen embereket is.

Szerintem egy vallásos embernél se normális állapot az, ha a valláson kívül semmi más dolog nem ad értelmet az életének. Főleg ha ez abban nyilvánul meg, hogy az ember kizárólag arra összpontosít, hogy mi lesz a túlvilágon, miközben teljesen elhanyagolja a földi életét és/vagy a gyülekezeti nyomás hatására lemond olyan dolgokról, amiket egyébként nagyon szívesen csinálna.

Egyébként ateistaként is lehet ugyanolyan életet élni, amilyet előtte vallásosként éltél. Nem kell ahhoz hinni semmilyen vallásban, hogy jót tegyél, másoknak segíts, adományozz, önkénteskedj, építsd az életedet. Sőt, tulajdonképpen sokkal több ateistát és vallás nélküli embert ismerek, akik önkénteskednek és hátrányos helyzetű embereket támogatnak, mint vallásosat. Engem katolikusnak neveltek és huszonéves koromig többé-kevésbé vallásosnak is tartottam magam, de ahogy egyre többféle embert megismertem, úgy jöttem rá fokozatosan, hogy a vallás, amibe beleszülettem, és szinte az összes többi keresztény irányzat is mennyire visszataszítóan beszűkült és kirekesztő annak ellenére, amilyennek hirdeti magát. Amúgy nem nevezném magam ateistának, mert valamilyen istenségben hiszek valamennyire, de abban nem, hogy létezne egyetlen igaz vallás, ami felsőbbrendű a többinél és aki nem ezt követi, az rossz ember és pokolra jut, vagy ilyesmi.

Vallásosként nöttem fel, kb 18 éves korom körül rájöttem, hogy értelmetlen feltételezni egy istent, anéklkül minden ugyanúgy müködik.

Az életem nem sokat változott, vagy ha igen, pozitív irányba, értelme meg azért van, mert én adok neki. Szeretek sok mindent csinálni, tanulok (már 50 fölött is), zenélek, festek, barkácsolok, kirándulok (egyedül is lehet, söt sokszor sokkal érdekesebb), olvasok, védem a természetet, az állatokat (aktívan), sok éve egyetlen este sem éreztem, hogy értelmetlen volt a napom, illetve azt sem, hogy nincs mivel elfoglalni magam, nincs tervem másik napokra.

Igazán nem tudom, ehhez miért kellene bármiféle istenben hinnem, illetve mennyivel lenne több az életemben, ha vallásos lennék vagy maradtam volna.

Ha senkid nincs a világon, ha nem vagy vallásos, akkor elég nagy szrban vagy. Fel kell az életed építeni egy új világban. Szerezz barátokat, ne gondolkodj vallásban, azaz anélkül próbálj létezni, gondolkodni. De ne tagadásban, csak nem foglalkozva vele. A vallási trollkodást (biblia, ima, mise, rendezvények, szentbeszéd) kerüld, főleg kezdetben.

Az életed újraépítése nagyon fontos. Sokan azért nem tudnak kilépni, mert valóban nincs más életük, csak a vallásos. Gondolom nem rómkat vagy, mert ott nem várnak ilyen elkötelezettséget.

"Ha senkid nincs a világon, ha nem vagy vallásos, akkor elég nagy szrban vagy. "

Dehogy van sz..ban.

Nekem sincs senkim.

Eljárok dolgozni, szabad időmben videó játékokkal játszom, filmeket nézek.

Vígan el lehet lenni barátok, és család nélkül.

Én most pl: azt tervezem, hogy faragok egy ahhoz hasonló ágyat mint amilyen a Szulejmán c. TV sorozatban volt a szultánnak.

Valami jót mindig lehet kitalálni.

Sőt, igazából még jobb nekem egyedül, hisz így teljesen szabadnak érzem magam.

Ma is, csak úgy gondoltam egyet aztán sétáltam egy jót a közeli erdőben.

Mind ezt úgy, hogy nem kellett senkinek sem magyarázkodni, hogy hová megyek, mikor érek vissza, vagy minek megyek az erdőbe.

És ez a szabadság tök cool, már már megfizethetetlen érték.