Miután vallásosból ateista lettél, hogyan találtál értelmet az életedben?

De most az sem mindegy, hogy a kérdező csak a vallásos közösségéből lépett ki, vagy már Istenben sem hisz.

És ha már nem hisz Istenben akkor miért nem?

13-as: ilyen hülyeséget csak egy valláskárosult írhat le!

Nekem azóta lett jó az életem, mindent elértem, amit valaha is szerettem volna

Kérdező

Azt kéne szerintem először tisztázni hogy a depressziód mennyire komoly. Ha úgy érzed akkor fordulj segítségért.

Aztán kéne pár barátot szerezni. Munka helyen, vagy akár interneten hasonló érdeklődési körű embereket keresni (bár ha már nem érdekel semmi akkor úgy kicsit nehéz).

Megkérdezhetem hogy mi történt ami miatt nem érdekel már semmi?

Még annyit hogy ki kéne találnod hogy hogyan lennél boldog és azt kitűzni célul. Hol élnél szívesen, kivel vagy kikkel, mit csinálnál szívesen, stb.

De először kicsit az életedet kéne talán rendbe tenned mert amíg meg van az a hozzá állás hogy nem akarsz semmit addig nehéz. De ehhez nem árt az hogy ha kimozdulsz otthonról rendszeresen szórakozni.

"Mit értél el?"

Mit nem? Megszereztem a diplomámat, azt a végzettséget amit szerettem volna, nagyon boldog és működő párkapcsolatban élek, jó állásom van. Soroljam még?

"És az akadályozott addig, hogy hetente egyszer templomba mentél?"

Neked ebből áll az hogy hívő vagy? Heti egyszer beülsz a templomba és kész? Gratulálok akkor. Erre fel van ilyen nagy mellényed?

Egyébként az a heti több mint egy óra elég sokat elvett volna az időmből ahhoz hogy akadályozzon. Aztán ott voltak még a rendszeres imádságok amik szintén nem 2 percet vettek igénybe. A gyónás és akár az arra való felkészülés. A fölösleges, értelmetlen és akár káros szabályok be tartására való törekvés. Majd aztán ha nem sikerül akkor lehet menni meggyónni. Aztán ott vannak még az álszent közösségek is akik... Soroljam még?

Nem azért értem el azokat amiket mert ateista lettem. De segített benne. Ellentétben azzal hogy komoly hívő voltam. Az nem segített semmit. Sőt amikor felsőbb hatalomtól vártam a segítséget nagy problémákban akkor is többre mentem volna hogy ha magam teszek valamit. De mivel elég tehetetlennek tűntem egyes helyzetekben és ott volt az hogy Isten talán majd segít ezért nem is kerestem olyan nagy erővel hogy talán mégis tudnék tenni valamit.

"Komoly hívő sosem lesz ateista."

Bizonyíték? Elhiszem hogy jónak tűnik az a stratégia hogy a kitérők volt hitét lealacsonyítod de ez így csak rágalmazás. (csak segítek, az bűn)

Én komolyan hívő voltam. Legalább annyira biztos voltam abban hogy létezik Isten mint abban hogy most ezt itt írom. Ahogyan szerettem is és törekedtem a mennyországba kerülni (nem csak azzal hogy heti egyszer elmentem templomba).

"Meg mernél esküdni, hogy nincs Isten?"

Abban nem vagyok biztos hogy nem létezik semmilyen istenség. De teljesen fölösleges lenne a léte és logikátlan. Pont ilyen módon abban sem vagyok biztos hogy nem létezik valamelyik bolygón egy faj ami úgy néz ki mint egy egyszarvú.

De ha a Bibliában szereplő Istenről van szó akkor abban teljesen biztos vagyok hogy nem létezik.

"Komoly hívő sosem lesz ateista."

EZ NEM IGAZ.

Régebben annyira vallásos voltam, hogy be akartam lépni egy rendbe, az életem nagy része a vallás és isten körül forgott.

Aztán idövel felfedezem, hogy az egész nem lehet igaz, olyan isten nem létezhet, aki mindenkit irányít. Ebböl egyenesen következik, hogy a vallásosságom elmúlt, egyszerüen kinöttem belöle.

"Meg mernél esküdni, hogy nincs Isten?"

Nem, egyrészt, mert az esküvésnek semmi értelme, egy eskü semmivel sem komolyabb, mint egy ténymegállapítás.

Másrészt azt ugyan objektíven nem lehet bizonyitani, hogy nincs isten - ahogy semminek a nemlétét nem lehet bizonyítani -, de mivel a világot ugyanúgy meg lehet magyarázni anélkül, hogy feltételezzek egy istent, ezért fölösleges, hogy létezzen.

A biblia istene meg egy szadista valaki, akit beteg emberek találtak ki a saját képükre, az ö létezése teljesen kizárt, de ha lenne, akkor is csak negatív lény lenne, semmi pozitívat nem ad senkinek.