Emberek miért hisznek, azaz miért biztosak olyan dolgokban, ami abszolút nem bizonyított?

Ez szubjektív megértés.

Nem egy darab kavics, amit meg tudok mutatni neked, hanem évtizednyi szellemi gyakorlás, több ezer meditációval, és egyéb gyakorlatokkal töltött óra, saját magamon belül megszületett megértés.

Át sem tudom adni amit most érteni-tudni vélek a világról, mert olyan messzire van attól, amit én magam 20 éve több diplomás ateista mérnökként el tudnék hinni-fogadni, hogy teljesen felesleges.....szóval teljesen megértem azokat akik "nem hisznek", de nem is látom hogy ezen tudnék szavakkal változtatni.

Szia,

Mert az élet jelentős része nem fekete-fehér, és mint kiderült a “tudomány” sem állandó, ahogyan megismerünk dolgokat egyre inkább kiderül, hogy szinte semmit nem tudunk, és a bizonyított dolgok is csak “modellek” amelyekkel megpróbáljuk leírni a leírhatatlant. Egyszóval az életben minden hit kérdése, és ahogyan múlik az idő egyre inkább rájövünk, hogy a régiek sok dolgot sokkal pontosabban láttak mint mi.

Nagyon érdekes, hogy ennek az igazságnak a felfedezéséig természettudományos megfigyelés útján is el lehet jutni.

Hadd hozzak egy példát, az önzés-önzetlenség kérdését! A 20. századi neves, külföldön élő magyar tudóstól, a stresszkutatás atyjától Selye Jánostól idézem a következőket: „Bizonyos tekintetben úgy is vehetjük, hogy az önzés az eredendő bűn, nemcsak az ember, hanem minden élőlény számára.” (Életünk és a stressz, 1973, 310. l.) Ezután úgy szemlélteti állítását, hogy leírja, mi történik például az emberi testben, ha annak valamely része egyszer csak az „önzés törvénye” szerint kezd működni: „Ki-kitörhet egy forradalom valamely részlegben, amely elfeledkezik a kollektív önzetlenségről. Ez az, amit ráknak nevezünk. És ebbe nemcsak az egész szervezet pusztul bele, hanem vele együtt a lázadó rész is saját törekvésének áldozatává válik.” Majd hozzáteszi mindezekhez: „A racionális értelem korában szinte megörvendeztet, hogy az emberi magatartást nevelő vallási és bölcseleti tantételeknek tudományosan feltárható biológiai igazság az alapjuk.” Van min elgondolkoznunk ezen a ponton: Lehetséges, hogy minden rossznak tényleg az önzés a gyökere? De hiszen nekünk az önérdek és önös vágyak, kívánságok követése tűnik az élet és a boldogság útjának! Nem bűnösnek, hanem természetesnek érezzük, hogy a magunk javát keressük mindenben. Ugyan mi mást tehetnénk, hiszen mindenkinek ez a kézenfekvő? – mondaná sok ember. Lehetséges, hogy valami megcsalja, megrontja tiszta látásunkat? És talán ez a ferde látás maga is a bűn következménye? „Van olyan út, amely igaz az ember szeme előtt, de a vége a halálnak útja” – mondja a Biblia (Példabeszédek 16:25). Egy ember gyűjthet magának mindent, amit csak tud, élhet, gondolkodhat és tervezhet mindig csak a maga érdeke szerint, de élete elmúlik és nincsen semmije. Az önszolgálat törvénye az ön-megsemmisítés törvénye. Az önfeláldozás törvénye viszont az ön-megőrzés törvénye. A gazda azzal őrzi meg a magot, hogy a földbe veti. Így van ez az emberi élettel is. Az adás életet jelent. A Biblia a szeretet, a másokért élés törvényét mondja az élet és a boldogság egyetlen útjának – teljes egyértelműséggel. A bűn – az önzés – életfelfogása és életmódja követését pedig a szenvedés és a halál útjának jelenti ki minden ellenkező látszat ellenére.

Üdv. Péter

1#

"amit én magam 20 éve több diplomás ateista mérnökként"

Haha...haha...ha.

Ha a vallás témakörre hegyezzük ki a kérdést, akkor (talán) azért, mert az ember alapvetően hajlamos a vallásra.

De miért hajlamos rá?

Két vallási felekezetnek is a tagja voltam, - a Római Katolikus Egyháznak, és a Hetednapi Adventista Egyháznak - (vagy talán még vagyok is tag papíron, de nem érdekel...) így van (valamennyi) rálátásom a témára.

Az ember mikor öntudatára ébredt, akkor tudatosult benne, hogy meg fog halni. Ezt talán így lehetne helyesen megfogalmazni, hogy: ember az egyetlen olyan faj, akinek nemcsak halálfélelme, hanem haláltudata is van. Ezzel együtt élni pedig nehéz. A vallás viszont egy olyan illúziót kínál, amely ezt a haláltudatot enyhíti, és mivel nincs 100%-ra cáfolva, így akár valóság is lehetne. Különösen igaz ez az illúziókeltés az adventistákra, ahol folyamatosan sulykolják az emberekbe Jézus visszatérését, aki majd elhozza a jó világot, miután lezárta a történelmet.

Másrészt a vallásnak van közösségformáló hatása is. Talán a zsidó vallás is emiatt alakult ki, ugyanis a Tóra nem tanít az örök életről, vagy mennyei boldogságről.

Most nézzük meg a szociológiai/pszichológiai magyarázatokat.

Elsőként a nevelést kell megemlítenem. Gyerekkoromban annyira belém lett sulykolva a vallás, hogy ha jól emlékszem, már akkor eldöntöttem, hogy pap leszek. Emlékszem arra, hogy ministráltam is a templomban, mikor gyerek voltam. A vallás tehát emiatt is tud fent maradni, hogy gyerekkorban belenevelik az emberbe. Érdekes lenne belegondolni, hogy mi lenne akkor, ha egy gyerek 20 éves koráig csak a természettudományos adatokat kapná. És az adventisták utána jönnének elő a beszélő kígyóval... Érdekelné azt a srácot/csajt egyáltalán ez az egész!?

De a legfontosabb érv, ami miatt a vallás létezik, az az élet bizonytalansága miatt van. Az emberek egyszerűen bizonytalanok az életben, kell valami, amire tudnak támaszkodni. Ez a magyarázata annak, hogy a hívő emberek többsége egy gondviselő istenben hisz. Racionális szemszögből egy deista istenben való hit reálisabb lenne, viszont az nem olyan vonzó. Itt tehát látjuk, hogy a vallás erősen érzelmi alapú. Semmi realitás nincs benne, hiába próbálják észszerűen bemutatni, mert nem az.

Üdvözlettel,

egy ateista

"Mert az élet jelentős része nem fekete-fehér, és mint kiderült a “tudomány” sem állandó, ahogyan megismerünk dolgokat egyre inkább kiderül, hogy szinte semmit nem tudunk, és a bizonyított dolgok is csak “modellek” amelyekkel megpróbáljuk leírni a leírhatatlant. Egyszóval az életben minden hit kérdése, és ahogyan múlik az idő egyre inkább rájövünk, hogy a régiek sok dolgot sokkal pontosabban láttak mint mi."

Nem.

De lássuk kicsit részletesebben, pontokba szedve, hogy mi a baj ezzel a szöveggel:

1. A tudomány nem állítja azt, hogy az élet-fekete fehér lenne. Ezért mondjuk azt, hogy "a tudomány jelenlegi állsa szerint.". A fekete-fehér hozzáállás éppenséggel a vallásra jellemző, akik a dogmákat megkérdőjelezhetlennek hiszik.

2. Egy modell nem feltétlenül van bizonyítva. Sőt, ha a kísérletek, megfigyelések ellent mondanak neki, akkor a modellt vagy módosítják, vagy elvetik. Ha azonban a modell bizonyítást nyer, akkor onnantól a tudományos elmélet szintjére emelkedik. Megjegyzem, hogy a természettudományos terminológiában az "elmélet" szó nem azt jelenti, mint a hétköznapi életben.

A vallás lényegében szintén modelleket állít fel a maga módján, de ezeket a modelleket soha nem bizonyítja, hanem ténynek veszi. Hát itt a különbség a tudományos és a vallásos hozzáállás között.

3. "Egyszóval az életben minden hit kérdése..."

Nem, ezt csak a vallás mondja. Valójában a tudomány számtalan dolgot bizonyított már, amit nyugodtan vehetünk egzaktnak. Pl. a Világegyetem keletkezésére vonatkozóan a 60-as évekig két modell versengett: a statikus és a táguló Világegyetem modell (Ősrobbanás). Mivel Penzias és Wilson - véletlenül - felfedezte a Kozmikus Mikrohullámú Háttérsugárzást, (amiért ki is osztották nekik a Nobel-díjat) utóbbi modellt ténynek vehetjük, nem kell hinni benne.

#4 voltam.

A szkepticizmus radikálisabb képviselői azt mondják, hogy egy dolog van, ami bizonyított az egyén számára: az, hogy ő maga létezik. Minden mást meg lehet cáfolni logikai úton. A látás, a hallás, érzékelés: minden más lehet nem valós tapasztalat. Így fölösleges a tapasztalati úton való bizonyítás is. Ha semmi sem bizonyított számunkra (a saját létezésünkön kívül), akkor egyáltalán miért hiszünk bármiben?

A válasz szerintem inkább az emberi természetben rejlik, nem pusztán a filozófiai logikában.

Az se bizonyított, hogy nem igazak a vallások, szóval hit az is, ha biztosan tagadja valaki Isten, a karma, a halál utáni élet stb. létezését...

A valódi agnosztikusokra lehet talán azt mondani, hogy nem hívők semmilyen irányban. Vagyis azokra, akik semmilyen vallást nem tagadnak, de nem is hisznek. Ugyanúgy gondol a görög panteonra, mint az ábrahámi, illetve keleti vallásokra. Lehet hogy van, de lehet hogy nincs. De már ez is egy fajta hit lehet, ha mélyebben belegondolunk.

8. vagyok.

Tudja... Pontosabban biztosan állítja. Tudni senki nem tudja objektíven, még akkor sem, ha azt hiszi, hogy tudja.

"Mert az élet jelentős része nem fekete-fehér, és mint kiderült a “tudomány” sem állandó, ahogyan megismerünk dolgokat egyre inkább kiderül, hogy szinte semmit nem tudunk, és a bizonyított dolgok is csak “modellek” amelyekkel megpróbáljuk leírni a leírhatatlant."

Nem ez derül ki. Te valamit NAGYON félre néztél!!!!

" hogy a régiek sok dolgot sokkal pontosabban láttak mint mi."

Néhány (!) technológia esetében ez való igaz ahol az idők során feledésbe merültek szakmai fogások (kovácsolás pl.), ám általánosságban a mai kor tudása messze felülmúlja a múlt korok tudását.

" Egyszóval az életben minden hit kérdése... "

Egyrészről ez nem egy szó, más szóval ez marhaság! A például a tudomány tényeken alapul, és mindent bizonyítani kell benne, így köze sincs a hithez.

A hit nem bizonyított, tehát lehet benne oltári nagyot tévedni éppúgy mint ráhibázni a valóságra.

"Nagyon érdekes, hogy ennek az igazságnak a felfedezéséig természettudományos megfigyelés útján is el lehet jutni."

Na erről mesélj kicsit még konkrétabban, mert amit írsz annak elég kevés köze van ehhez!