Miért szeretnek az ateisták hit letéríteni?

"hanem a vezetők terelték ebbe az írányba a vallást"

Ez kölcsönös.

"Ha meg a vallás nem lett volna csináltak volna ilyesmit más eszmére hívatkozva"

CSAK sokkal nehezebben!

Ez azért nem mindegy!

TEHÁT igenis a vallás tette lehetővé, hogy ez KÖNNYEDÉN menjen!

Ez még inkább igaz az iszlámra, ahol aztán a vallással szemben még nézni se lehet.

"az, hogy a vallás KEMÉNYEN beleszól az életebe"

Az biztos. Megosztok veletek néhány személyes élményt mégis.

Emlékszem arra a keresztény (adventista) korszakomból, amikor a barátnőmmel feküdtünk egymás mellett az ágyban, mert a szex tilos volt, ha pedig később volt köztünk petting, akkor bűntudatom volt, mintha valami gonoszságot tettem volna.

De akadnak vicces (és egyben szomorú) jelenetek is:

Azt tudni kell, hogy az adventizmus szombatünneplő felekezet, a Szombatot pedig az Òszövetségre alapozva Péntek estétől Szombat estig tartja. Nos, volt úgy, hogy szerettem volna főzni még sötétedés előtt, és rohantam fel a boltból, hogy megcsináljam az ennivalót. El is kezdtem főzni, de rámesteledett, így csalódottan abbahagytam a főzést. Hiszen a vallási tanítás szerint Szombaton tilos főzni.

Később az is kiderült, hogy már sötétedés előtt ilyen tevékenységet el sem lehet kezdeni.

Hát hiányzott az nekem, hogy ilyen komolytalan szabályok szerint éljen az életem? Nem! A vallás tehát igen szeret beleszólni a hívei életébe.

Ha van Isten, nem hinném, hogy olyan dolgokon akad ki, hogy én Pénteken sötétedés után kezdek hozzá kaját csinálni. A vallás viszont ilyen törvényeket is hoz.

#6, #9 voltam

A vallások folyamatosan alakulnak, formálódnak. Hétköznapi ember számára teljesen közömbös milyen okok vezettek arra, hogy a kereszténység ma hogyan áll a világhoz. A lényeg, hogy most hogyan avatkozik be az életünkbe. A nem hívők életébe is.

Nem lenne semmi baj, ha a hívők a 4 fal között gyakorolnák a vallásukat. De ők soha nem elégszenek meg, nekik az kell, hogy ne csak ők, hanem mindenki más is az ő hitük szerint éljen. A szabályaikat mindenki másra is ki akarják terjeszteni. Ez érvényes az iszlámra és a kereszténységre is. Miért lenne bűn fékezni ezt az agresszív folyamatot?

Christopher Hitchens nagyon szépen megfogalmazta, miért nem lehet elvenni a hívőktől a vallásukat. Parafrázis: ezt a dolgot nem lehet elvenni az emberektől, ez az ő kedvenc játékuk és az is marad. Ahogy Freud mondta, ez így lesz, amíg félünk a haláltól. Ami várhatóan sokáig így lesz. Teljesen rendben vagyok ezzel, hogy ezeknek az embereknek meglegyen a játékuk és játsszanak vele az otthonukban, magukhoz ölelgessék és megosszák azok közt, akik odamennek és játszanak ezekkel a játékokkal. Én nem fogok játszani a játékkal. És ne hozzák a játékukat a házamba. Ne mondják a gyerekeimnek, hogy játszaniuk kell ezekkel a játékokkal. Ne mondják, hogy az én játékaim nem engedélyezettek az ő játékaik által. Nekem nem kellenek soha az ő játékaik.

22-es

", ha pedig később volt köztünk petting, akkor bűntudatom volt,"

Férfiként ez csak ennyi. De ha belegondolsz. Egy vallásosnak nevelt nőnek lehet bűntudata a szex miatt akkor is ha ő már nem vallásos. Szex közben pedig nehéz lehet úgy ellazulni hogy közben bűntudatod van. Egy férfi tudja így is élvezni a dolgot de egy nő már jóval nehezebben.

#23

Teljes mértékben egyetértek veled. A vallással az a legnagyobb probléma, hogy az, ateistáktól is elvárják, hogy tiszteljék ezeket a vallásokat, hiába próbálják úgy beállítani, hogy ők saját maguknak akarnak tiszteletet. A hívőt sérti, ha az ateista cenzúrázatlanul elmondja a véleményét, de az senkit sem érdekel, hogy engem ateistaként meg az sért, hogy szentírásként akarnak elfogadtatni velem egy olyan könyvet, ahol JHVH megöli az elsőszülött egyiptomi gyerekeket.

Másrészt a vallásokban azért bőven akad felsőbbrendűség, ez különösen igaz lehet az olyasmi neoprotestáns felekezetekre, ahol én voltam. Már akkor is zavart, hogy a kívülállókra azt mondják, hogy "világi", ők meg az Isten népének hiszik magukat, akiknek küldetésük van.

Amúgy azt kell mondjam, hogy a vallás egyáltalán nem vigasz a halálra. Hiba mondják egyesek az elhunytakra, hogy "fentről néz minket". Túl azon, hogy ez vágyálom, simán lehet, hogy az illető a pokolba került, de úgy tűnik, ezt a gondolatot igyekszenek a gyászolók elvetni. A halál/Túlvilág csak akkor vigasz, ha olyan formában létezik, ahogy ők gondolják.

Ezzel együtt pedig a földi élet leértékelése is megtörténik, holott ez az, ami BIZTOS. Most élünk, hogy mi van a halál után, az full bizonytalan. A halál közelsége az, ami igazán motiváló, mert az ébreszti rá az embert arra, hogy élni kell, nem pedig vallásos szabályok közé szorítani magunkat, egy olyan túlvilági létért, ami valószínűleg csak mese.

#24

Igazad lehet. Egy nőnek a vallás feltehetően nagyobb frusztrációt tud okozni.

"CSAK sokkal nehezebben!

Ez azért nem mindegy!"

Ugyan olyan nehézségű eszközöket használtak.

Drakula!

Ennél neked több eszed van.

Most úgy veszem, hogy ezt nem írtad.

Én egyszerűen őrülteknek tartom a hívőket, doxazmában, tévképzetben szenvedőknek és néha kedvem támad szembesíteni őket a valósággal, bár sejtem ,hogy nem biztosan teszek velük jót.

Teszem azt, ha egy rusnya vén öregasszony szépséges királylánynak képzeli magát, akkor semmit nem nyer azzal, ha őrültsége elmúlik, de valahogy mégis a valóság elfogadása lenne szerintem jó, abban meglátni, megtalálni a szépet, a jót, elfogadni esendő létünket és nem képzeletbeli lényekkel tömni a fejünket, hanem a valóságot kitevő ismeretek gyarapítását lenne jó szorgalmazni.

Minden hit kártékony, eleve esztelenség olyan valamit tényként elfogadni, amire semmi valóságos bizonyíték nincs.

Én az égvilágon semmi különbséget nem látok a vallások, a babonák, a konteók között és ha ebből csak a vallásokat nézzük, látható, hogy az eddigi hívők, akik a történelemben istenek rabjai voltak, mind teljesen potyára hittek, hiszen ma már senki nem gondolja, hogy léteznének ezek az istenek, bár akkoriban akár élve befalazták, elásták, vagy máglyán elégették a kritikusokat, a szentségtörőket, a sok bolond annyira sértve érezte magát, ha őrültségüket valaki szóvá tette.

Tessék pár isten, akikben régen rengetegen hittek, az idióták, az agyalágyultak és mindenfélét beképzeltek maguknak, megtagadva a valóságot:

[link]

A te istened sem különb ezeknél, ugyanúgy fantázia terméke, ami beette magát a beteg agyadba és semmi különbség nincs az örültek házába zárt dilinyós - aki mondjuk Napóleonnak képzeli magát - és a vallásosak között, akik szerintem jó lenne, ha meggyógyulhatnának.

"Nagyszerű", amikor az ateisták a saját tudatukat a vallásosok tudata fölé "emelik".

Az ateisták tudata a létezés végső kérdéseit teljesen átfogja, a vallásosok pedig hát csak fantáziálnak.

Csak az a hit elfogadható, aminek nem tulajdonít a hívő érvényességet.