Miért kellene elhinnem, hogy a kereszténység isteni vallás, amikor annyi szenvedést okozott, és okoz ma is az embereknek?
A középkorban a kereszténység uralma alatt nyögött a nép. A szabad vélemény meg volt tiltva, mert nem lehetett az egyházi tanításoknak ellentmondani. A keresztények gyilkoltak is, hátborzongató az 1572-es Szent Bertalan éji vérfürdő is, amikor harangszóra kezdték el a mészárlást a hívek.
A kereszténység ma már elvesztette a hatalmát, de még így is sok szenvedés okoz: molesztálások, sarlatán hitgyógyítók, bűntudatkeltés jelentéktelen dolgok iránt (pl. a Harry Potter könyvek demonizálása), rengeteg köztük a tudománytagadó is (evolúcióellenesek), családok szétszakítása.
Ha van valamilyen Isten, aki tényleg elszámoltatja majd az embereket a kereszténység feltehetően igen szigorúan lesz megítélve.
Kettős mércét alkalmazol Kérdező.
Ha valaki magát kereszténynek vallja és így bűnöket követ el, az egyből a kereszténység hibája. De ha más jót tesz, bizonyíthatóan keresztény hite vagy a kereszténység adta inspirációt, ahogy egy jó példát írt a 8-as válaszoló, akkor annak szerinted semmi köze a kereszténységhez.
Ok, így valóban nincs értelme diskurálni.
A középkori feudális (földalapú) rendszer a késő-római hierarchiának és a népvándorlásnak a következménye.
Sem az apostoli, sem az ókeresztény egyház nem olyan volt, mint a középkori.
Kettő kereszténység létezik!
Az első században Jézus által létrejött, igazi, és a negyedik századra államvallássá lett hamis!
"A nagy hitehagyás kifejlődése
„EGY az Úr, egy a hit” (Ef 4:5). Amikor Pál apostol ihletés alatt papírra vetette e szavakat (i. sz. 60-61 körül), csupán egyetlen keresztény hit létezett. Ma mégis olyan felekezetek, szekták és kultikus csoportok bőségét látjuk, amelyek kereszténynek vallják magukat, jóllehet ellentétes tantételeket tanítanak, és különféle magatartási irányelvekhez ragaszkodnak. Milyen távol áll ez attól az egyetlen egységes keresztény gyülekezettől, amely i. sz. 33 pünkösdjén jött létre! Hogyan alakultak ki ezek a különbségek? A válaszért vissza kell térnünk az időszámításunk szerinti első századhoz.
Az Ellenfél, Sátán már kezdettől fogva megpróbálta elhallgattatni Jehova keresztény tanúinak bizonyságtételét, mégpedig úgy, hogy üldözést hozott rájuk a gyülekezeten kívüliek részéről (1Pét 5:8). Először a zsidók részéről, majd a pogány Római Birodalom részéről. A korai keresztények sikeresen elviseltek mindenféle ellenállást. (Vö. Jelenések 1:9; 2:3, 19.) Az Ellenfél azonban nem adta fel. Ha nem tudta kívülállók részéről jövő nyomás által elhallgattatni őket, miért ne rontaná meg őket belülről? Bár a keresztény gyülekezet még csecsemőkorát élte, máris egy belső ellenség — a hitehagyás * — fenyegette létét.
A hitehagyás azonban nem minden előzetes figyelmeztetés nélkül lopódzott a gyülekezetbe. Krisztus mint a gyülekezet Feje, intézkedett, hogy követői előre figyelmeztetést kapjanak (Kol 1:18).
„Köztetek . . . lesznek hamis tanítók”
„Őrizkedjetek pedig — figyelmeztetett Jézus — a hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok” (Máté 7:15). Jézus tudta, hogy Sátán megpróbálja majd megosztani és megrontani az Ő követőit. Ezért már szolgálatának korai szakaszától figyelmeztette őket a hamis tanítókra.
Vajon honnan jönnek majd ezek a hamis tanítók? „Ti magatok közül” — mondta Pál apostol i. sz. 56 táján, amikor efézusi felvigyázókkal beszélt. Igen, a gyülekezeten belül „támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat magok után vonják” (Csel 20:29, 30). Az ilyen önző hitehagyottak nem elégedtek meg azzal, hogy saját tanítványokat képezzenek; arra törekedtek, hogy „a tanítványokat [vagyis Krisztus tanítványait] magok után vonják”.
Péter apostol (i. sz. 64 körül) is jövendölt belső romlásról, sőt azt is leírta, hogyan tevékenykednek majd az ilyen hitehagyók: „köztetek . . . lesznek hamis tanítók, a kik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni . . . telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt űznek belőletek” (2Pét 2:1, 3). A hamis tanítók olyanok voltak, mint a kémek vagy árulók az ellenség táborában, mert bár a gyülekezetből valók voltak, ártó eszméiket titokban vagy álcázva szivárogtatták be.
Jézus és apostolai nem hiába figyelmeztettek erre. Kezdetben ugyan a belső ellenállás kismértékű volt, de korán felbukkant a keresztény gyülekezetben.
„Működik . . . már”
Nem egészen 20 évvel Jézus halála után Pál apostol utalt rá, hogy „működik . . . már” Sátán azon próbálkozása, hogy megosztást idézzen elő, és elfordítson embereket az igaz hittől (2Thess 2:7). A vezető testület már i. sz. 49 körül ezt a megjegyzést tette egy gyülekezeteknek küldött levélben: „meghallottuk, hogy némelyek mi közülünk kimenvén, megháborítottak titeket beszédeikkel, feldúlva a ti lelketeket . . ., kiknek mi parancsot nem adtunk” (Csel 15:24). Néhányan tehát a gyülekezeten belül hangoztatták ellentétes nézőpontjukat — ebben az esetben nyilván azt a kérdést, hogy a pogányokból lett keresztényeknek körül kell-e metélkedniük, és meg kell-e tartaniuk a Mózesi Törvényt (Csel 15:1, 5).
Az idő múlásával az első században úgy terjedt a megosztó gondolkodás, mint az üszkösödés. (Vö. 2Timótheus 2:17.) I. sz. 51 táján némelyek helytelenül azt jósolták Thessalonikában, hogy küszöbön áll az Úr Jézus „jelenléte” (2Thess 2:1, 2, NW ). Korinthusban i. sz. 55 körül néhányan elvetették a halottak feltámadására vonatkozó tiszta keresztény tanítást (1Kor 15:12). I. sz. 65 körül mások azt mondták, hogy a feltámadás, lévén az szimbolikus, már megtörtént, melyet az élő keresztények tapasztalnak (2Tim 2:16–18).
Nincsenek ihletett feljegyzések arról, hogy mi történt a keresztény gyülekezetben az elkövetkező 30 év folyamán. De amikor János apostol a leveleit írta (i. sz. 98 körül), már volt „sok antikrisztus” — olyan személyek, akik tagadták, hogy „Jézus a Krisztus”, és hogy Jézus Istennek a Fia, aki „testben” jött el (1Ján 2:18, 22; 4:2, 3).
Az apostolok 60 évig visszatartó erőként működtek, arra törekedve, hogy visszatartsák a hitehagyás áradatát (2Thess 2:7; vö. 2János 9, 10). De körülbelül abban az időben, amikor a keresztény gyülekezet készült belépni a második
évszázadba, az utolsó élő apostol, János, i. sz. 100 körül meghalt. A hitehagyás, amely korábban lassan kezdett belopódzni a gyülekezetbe, immár feltartóztathatatlanul tört előre romboló hatású szervezeti és tantételbeli következményekkel."
Ha érdekel a teljes leírás, feltolom a linket.
Az apostoli és a korai ókeresztény egyház között semmilyen törés nem volt.
János apostol tanítványa volt Polikárp püspök, Polikárp tanítványa volt Iréneusz.
A püspöki tiszt meg van említve az Újszövetségben is (ApCsel 20,28; Fil 1,1; 1Tim 3,2; Tit 1,7), még ha kezdetleges formában is létezett.
"Miért kellene elhinnem, hogy a kereszténység isteni vallás, amikor annyi szenvedést okozott, és okoz ma is az embereknek?"
Mert bemesélték maguknak vagy valaki más mesélte be nekik hogy a haláluk után majd jó lesz nekik meg hogy segít nekik az Isten.
Erre pedig olyan szinten szükségük van hogy bármit megmagyaráznak csak hogy ne kelljen belátniuk azt hogy több benne a hiba mint ementáliban a lyuk.
"Vagyis most előhúztad a "nem igazi keresztények" lapot. Számítottam erre az érvre.
Itt az ellenérv:
Elolvastam. Harmatgyenge.
Nevetséges, hogy erőszakos versekre és népírtásra buzdító versekre hivatkozik Jézus kapcsán, az 1-es pontban, amikor bárki aki ismeri a teljes szöveget rögtön tudja, hogy az idézett részekben erről szó sincs. Ez olyan felületes, hogy csodálom, hogy lemerte írni. Arról nem is beszélve, hogy iszlám és a kereszténységről beszél, de szemmel láthatóan az ismeretei odáig már nem terjednek, hogy akár egy verset is tudjon idézni a Koránból. A 3-as pontban is téved, ugyanis nyilvánvalóan, ha elfogadjuk Jézus létező személynek és azt, hogy valóban tanított valamit, akkor az a viszonyítási pont. A keresztényeknek vannak közös alapjaik, amit mindenki elfogad, így ezekből kiindulva képesek a párbeszédre és a békés eszmecserére, közös nézőpontra jutásra. Ahogy az már többször meg is történt.
Az egész érvelése arra alapszik, hogy szerinte nem lehet megállapítani, hogy mi a kereszténység, ez egy képlékeny, objektívan meghatározhatatlan valami. De meglehet, ugyanis van egy kiindulópont a kereszténységben, egy példa, egy minta, ha úgy tetszik és mindenki ehhez képest keresztény vagy sem. Ez a példa Jézus, (maga az alapító, ha úgy teszik). Krisztus a Bibliában "AZ ÚT", aki keresztény Az Úton jár, az Utat követi, a kereszténység eredeti neve "AZ ÚT", kicsit később nevezték el kereszténynek őket, vagyis Krisztus követőknek. Tehát itt van egy teljesen egyértelmű viszonyítási pont. Keresztény az, aki Krisztust követi, vagyis aki nem követi, az nem keresztény. És ez annyira így van, hogy maga az Újszövetség szögezi ezt le, amit viszont egyetemes elfogad minden keresztény. Krisztus pedig térben és időben elhelyezhető valaki. A fennmaradt írásokat, egyháztörténeti dokumentumokat lehet vizsgálni és lehet egyre közelebb kerülni a tényleges krisztusi tanításhoz. Továbbá az Újszövetség eleve egy mérce, amit maguk a keresztények határoztak meg a hitük mértékének. Tehát minden egyes esetben kiindulási pont.
Mindegy. Nem akarok vitázni. Ha neked ez tetszik, úgysem tudlak lebeszélni. Gondolom alapból hajlasz a végletekben való gondolkodásra, tehát lényegtelen, hogy mit mondok.
A Kérdezőnek.
A Kérdező #16 válaszát idéztem és arra reagáltam.
#23
Akik a gyakorikerdesek.hu vallás/valláskritika rovatát ismerik régóta mint én, azoknak lényegében nem igazán mondtál újat, legalábbis nekem nem. Voltak itt előtted más Tanúk is, csak eltűntek,) Kzitust leszámítva,) szóval bemutakozott a vallásod már eléggé. Már a másik topikban is elmondtam neked, hogy valamennyire ismerem a vallásodat. Nem volt semmilyen "nagy hitehagyás", ezt csak azért találták ki a vezetőid, a Biblia csűrésével-csavarásával, hogy a magatok vallását mások fölé tegyétek. A kereszténység egy körülbelül 2000 éves, zsidó eredetű vallás, - pontosabban eleinte a zsidó vallás kis szektája volt - amit aztán a rómaiak felkaroltak, és idővel világvallás lett belőle. A 19-20. században a kereszténység elszektásodott, az egyik ezek közül a Jehova tanúi, amely köztudottan resztoránus nézeteket vall. Ezzel azonban nem vagytok egyedül.
Olvasnivaló:
#26
Lehet vitatni azokat a jézusi idézeteket, de az már eléggé egyértelműnek tűnik, hogy Jézus mire céloz a minákról való példázat végén (Luk 19,27). Ha nem tévedek, ott arról van szó, hogy akik nem fogadják el JHVH uralmát, azok keményen el lesznek ítélve, akkor is, ha csak ennyi a bűnük. Ez azért kifejezetten kirekesztő hozzáállás a másként gondolkodókkal szemben.
A másik, amin nem tudom, hogy mennyire gondolkodtál el, hogy a cikk szerzője az "igazi skót" (vagy nem igazi skót) példát hozza fel. Igen, bizony erősen benne van a pakliban, hogy kereszténység ezt használja akkor, amikor a bűneit mentegeti.
A cikk vége is kifejezetten érdekes, mert az meg arról szól, hogy a vallás miért hatékonytalan a "nem igazi" hívek tévelygéseivel kapcsolatban. Ez tényleg érdekes felvetés... Maradjunk a kereszténységnél: kb. 2000 éves vallás. Azt állítják a hívei, hogy ők az istennel vannak kapcsolatban. Erre vallási visszaélések sora van a történelmében. Ez a vallás nem tesz jobbá, ez a meggyőződésem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!