Elképzelhető az, hogy a Biblia és a kereszténység téved egyes kérdésekben?

Nem feltétlenül.

Mert megmagyarázzák, hogy ezek képletesek, meg nem úgy kell érteni, meg csak jogi értelemben (?) haltak meg, meg hogy Jób milyen jól is járt, hogy egész életében végig nagyon keményen dolgozhatott, hogy létrehozzon két családot, stb. stb.

"s az egészet elÍtéljük"

Az a helyzet, hogy egy tökéletes isten egyetlen pici kis részletben 𝐒𝐄𝐌 tévedhet, és ezt másnak sem engedheti meg.

A Biblián ezzel szemben látszik, hogy még a korabeli tudósok nézetei sincsenek benne, a jövő tudásából pedig végképp semmi.

Márpedig egy sugalmazott műből ezt elvárhatná az ember.

Csak egy példa: miért nincs ott a jövendölésekben, hogy majd a Föld minden pontján mindenkivel lehet beszélgetni?

"miért nincs ott a jövendölésekben, hogy majd a Föld minden pontján mindenkivel lehet beszélgetni?"

Egy kétezer évvel ezelőtti ember számára irreleváns, hogy hogyan fognak élni az emberek kétezer év múlva. A Biblia üzenetét a relevancia vezérli, és nem a tényanyag. Az, hogy kétezer év múlva hogy fognak élni az emberek, miránk nézve nem következik semmi (hacsak fel nem fedezik az időutazást). Nem ad nekünk semmilyen támpontot a világban való eligazodásra. Ugyanígy egy bronzkori civilizációnak sem lényeges tudás, hogy most vajon a Föld kering a Nap körül. Az életünk megtapasztalását nem a tudományos tényanyag vezérli. Ma is azt mondjuk, hogy felkel a Nap, meg lenyugszik, ami abszolút geocentrikus világképet tükröz. Mert így éljük meg, hacsak nem vagyunk űrhajósok.

Igazad van Titus Pullo, ez magas labda volt a #34-estől.

De írhatott volna olyat is, amire nem tudtál volna nyaktekerés nélkül válaszolni. Például a Bibliában azt sem írták meg, hogy moss kezet és elkerülheted a minden korban kiemelten fontos súlyos betegségeket és halálozásokat, járványok jelentős részét.

Nincs a Bibliában semmi olyan, amit egy igen tapasztalt, bölcs kecskepásztor ne tudott volna a világról. De több sincs az ő tudásánál, alighanem ez a probléma.

A bronzkori civilizáció, aminek legtehetségesebb tagjai közös erővel hozták össze és tökéletesítették tudásuk szerint a korabeli Bibliát, nem tudhatták, hogy egy másik birodalomban már nem csak azt tudták, hogy a Föld gömbölyű, de meg is mérték az átmérőjét. Ha tudták volna, biztos vagyok benne, hogy külön fejezet lett volna neki.

Mondhatod azt, hogy a Biblia csak arról szól, amiről akart szólni, ezért nem hiányzik belőle a nemzetközi űrállomás megjövendőlése. De a probléma az, hogy valójában igenis szól ilyen dolgokról, csak hát azokat rendre rosszul írja. Ezért van hát, hogy a bibliaolvasó ember apró fénypontoknak hitte a csillagoka, a meteorok hulló csillagokként élnek a nyelvünkben, hogy még mindíg él a kifejezés, miszerint megnyilnak az ég csatornái (mert azt hitték a Biblia leírásából, hogy víz vesz körül minket egy búra, a firmamentum mögött).

Lehet fantáziálni a Biblia mit ért szó szerint és mit kell átvitt értelemben venni. De a Biblia tudományos értéke és hitelessége jól lemérhető azon, hogy eddig valahányszor felfedeztünk valami újat a világról, soha nem a Bibliából jutottunk erre a felismerésre, hanem a tudomány által. Ahogy a tudomány egyre több kaput megnyitott a tudás felé, úgy záródtak be sorra a bibliai magyarázatok és váltak szimbólikusan értendővé.

Nézd csak meg, az keresztény istenkép is hogyan változik állandóan. Ma már nem lehet vitatkozni csak úgy egy keresztény emberrel, azzal kell kezdeni, hogy megkérdezzük, hogyan definiálja Istent, miben hisz és miben nem, melyik részét fogadja el a Bibliának és melyiket gondolja szimbólikusnak. Talán nincs is két, magát kereszténynek valló ember, aki egyet tudna érteni mindenben a vallását illetően.

A Biblia, ahogy mondod is, a korabeli embernek íródott. A korabeli emberek nyelvén és gondolataival, szavaival szólva. A lehető lehűségesebb módon visszaadva Isten üzenetét. Ennek az eredménye az lett, hogy ártatlan nőket gyilkoltak halomra, mert boszorkánynak tartották őket. Mivel annyira nem volt egyértelmű, mit hogyan kell értelmezni a könyvben, hogy ha valaki másképp gondolta, azt halálra kínozták mint eretneket. Ez lenne a tökéletes könyv?

A Biblia tévedhet valamiben? A kérdés helyett inkább azt kellene néznünk, mi az, amiben nem téved. Mi az, amit jól ír le, és mi az amit le kellett volna írni benne, de nem tették. De akkor meg már miért nem dobjuk ki az egészet és szedjük össze magunk, mit kell tennünk ahhoz, hogy erkölcsös, morális életet éljünk. Isten hozott a szekuláris humanizmusban!

„De írhatott volna olyat is, amire nem tudtál volna nyaktekerés nélkül válaszolni.”

Challenge accepted :) de ha te ennyire mélyen belemész, akkor én is kénytelen leszek, remélem ezt nem veszed nyaktekerésnek.

Ahelyett, hogy most pontról pontra venném kapásból az általad soroltakat, először elmondanám, mi az általános probléma az általad elővezetett érveléssel. Az, hogy úgy értelmezed a Bibliát, mint tényállítások gyűjteményét. Ezt valószínűleg a tudományos gondolkodásodból hozod, de megmaradsz a jelenség szintjén, és nem jelentésében vizsgálod az írást. Hozzá lehet így i állni, de abban teljesen biztos vagyok, hogy sem a szerző, sem a befogadók évezredeken keresztül nem ezzel a szándékkal mondták el vagy fogadták be ezeket a történeteket. Az hogy a hullócsillag egy csillag, hogy vannak az égnek csatornái, hogy a Nap felkel és lenyugszik, ezek nem téves vagy helytelen megfogalmazások, és ezt nem úgy mondom, hogy nem volnék tisztában vagy nem fogadnám el a kozmológia mai álláspontját az univerzum felépítéséről. De a Biblia nyelvezete se nem tudományos, se nem történetírói. Ha valamihez hasonlítani kell, akkor leginkább a költői műnemhez áll közel. A szerzők úgy szemlélték az univerzumot, mint ahogy mi azt leginkább egy költő szemén keresztül látnánk, és ő nem égitesteket, taxonómiai kategóriákat, vagy régészeti leleteket lát, hanem mintázatokat és analógiákat. És ez azért fontos, mert a tudományos vagy akadémikus nyelvhez csak a megfelelően képzett ember fér hozzá, a mintázatok és analógiák (röviden: szimbólumok) befogadásához minden olyan ember, akinek mentális képességei nem egy outliert képez (tehát mondjuk nem súlyosan autista). Nincsen előfeltétele (pontosabban némi kulturális és nyelvi előfeltétele van), mert ez az emberi gondolkodás, a kogníció legalapvetőbb megismerési mechanizmusai.

Biblia története ilyen állandóan visszatérő, felismert mintázatok gyűjteménye. És ezzel nem azt mondom, hogy amiket állít, azok nem történtek meg, hanem azt, hogy a történeteknek azon szűrlete, ami fennmaradt a kollektív tudásban. Ha mondjuk egy történetíró szemlél egy csatát, akkor ő a jelenség szintjén vizsgálja: ezen a helyszínen történt, ilyen hadmozdulatokkal, ilyen felszereléssel, ennyi halott, mi játszott közre stb. Egy költő tök ugyanazt a csatát viszont úgy vizsgálja, hogy az adott esemény milyen jelentéssel bír az emberre nézvést, mi játszódik le benne, hogyan hat egy adott nép gondolkodására, narratívájára. Egy adott esemény ezért lehet merő véletlen a jelenség szintjén, és sorsszerű a jelentésben. Lehet téves döntések aggregátuma a jelenségben, és istenek büntetése a másikban. A kettő nem üti egymást, mert nem ugyanazt a réteget vizsgálják.

Ugyanez igaz mondjuk a bibliai törvényekre is. Ezek nem hasznosság vagy jelenségi indoklás mentén értendők a Biblia narratívájában. Sőt, az adott mózesi törvények "haszna" tulajdonképp csak mellékterméke a mintázatnak. Másképp megfogalmazva, a törvény nem úgy van megfogalmazva, hogy "ne nyúlj a konnektorba, mert megráz az áram". Ha létezne ilyen mózesi törvény, akkor az úgy szerepelne, hogy "Ne nyúlj konnektorba!" Nincs ott, hogy miért ne nyúlj. Nincs ott, hogy a kóservágásra azért volna szükség, mert így tartósabb a hús és higiénikusabban tárolható. Hogy miért? Azért, mert a törvénynek a célja a valóság egy mélyebb mintázatának minél tökéletesebb megvalósítása.

Persze itt már adódik, hogy mi ez a mélyebb mintázat? Ez expliciten nincs megfogalmazva a Bibliában, de sok történet ennek a különböző mintázatnak az iterációja. Ez pedig a világ és a létezés megosztottságának, kétféle minőségének a dichotómiája. Ég és föld, levegő és por, fent, és lent, szellem és test, fény és sötétség, rend és káosz, tudat és ösztön, maszkulin és feminin, mindig ugyanabban a sorrendben. Tehát egy mintázatot takar az ég (menny), a levegő, a fent, a szellem, a fény, tudat, a maszkulin, és egy másikat a föld, a por, a lent, a test, a sötétség, a káosz, az ösztön, a feminin. És itt nagyon fontos leszögezni, hogy ennek nincs erkölcsi töltete, nincs jó és rossz felosztottság ezek között. Maga az ember pedig ezen mintázatok metszéspontjában áll. Például a teremtéstörténet azt mutatja be, hogyan épül fel a valóság ezekből a mintázatokból: "kezdetben teremtette az eget és a földet". Az ember pedig porból lett testbe lehelt szellem egysége.

Ugyanez a mintázat a lényege a mózesi törvényeknek. Vannak törvények, amik a föld túlműködését hivatottak gátolni, mások pedig a túl sok mennynek szabnak gátat. Nincs praktikus indoka annak, miért ne szőj kevert szálakból ruhát, miért ne ültess egymás mellé különböző növényeket. Ennek a törvénynek a lényege a káosz mintázatának akadályozása. Ugyanígy, miért tilos mondjuk a népszámlálás? Az pedig a rend mintázatának akadályozása, a túl sok menny elkerülése (mai leképeződése mondjuk az 1984).

Persze, ha most azt mondod, hogy nincs itt semmi, amit egy korabeli sivatagi pásztornép tetszőleges személye ne tudott volna, ez a jelenség szintjén teljes mértékben igaz. Szerintem totál megállja a helyét az a narratíva, hogy a tízparancsolat például azokat a szabályokat tartalmazza, amiket az adott pásztornép évszázadokkal korábban már adaptált és szokásjogként, praktikus okból eleve alkalmazott, és aztán jött egy ember, és felírta kőtáblákra, mondván: "srácok, eddig is ezt csináltuk, de most már le van írva". A jelentés szintjén pedig szintén ugyanígy igaz, hogy ezek a törvények a mennyből adatottak és kőbe vésettek, és ha a fentebb vázolt mintázatot megértettük, akkor azt is érteni fogjuk, hogy ez mit jelent.

Persze, hogy egy pásztornép (=harcosnép) tudása köré van felhúzva, hiszen egy pásztornép szemén keresztül vannak felfedve a világ mintázatai. Itt nincs az, hogy szó szerint, vagy szimbolikus, a kettő ugyanaz. Nem arról van szó, hogy ezekbe régen nem láttak többet, és ahogy fejlődött a tudomány, úgy ezek átértékelődtek szimbólumokká. Eleve szimbólumok voltak akkor is, csak az akkori ember a szimbólumokat organikusabban értelmezte. A szimbólum nem egy rejtjel, nem az a lényege, hogy valamit mondhatnék egyszerűen, de egy szimbólum mögé rejtem, hogy ne értsék olyan könnyen. Az összeesküvés-elméletekben hívők fogják fel így. A mitikus vagy művészi gondolkodásban a szimbólum a világ mintázata, valójában elemibb építőkő az anyagi struktúránál, ebben a felfogásban, mivel a szimbolikus gondolkodás lényege, hogy mindvégig számba veszi azt az elkerülhetetlen tényt, hogy a valóságot egy ember érzékeli, és minden érzet végső soron emberi tudaton keresztül csapódik le. Nincs szubjektív és objektív felosztottság, a valóság mértéke az ember, ami befogadja és értelmezi azt, és gondolatokat, érzéseket, és tetteket szül.

Ez a tudományostól egy nagyon eltérő paradigma, és nem lesz ettől kevésbé igaz, hiszen minden tudás lényege, hogy az ember eligazodjon a világban. Még a tudománynak és végső soron az ember miatt van értelme, az ember értéke alá van rendelve. Nem vehetjük ki legvégül a kozmikus képből az embert, mert magának a képnek az ember adja a keretet.

„De akkor meg már miért nem dobjuk ki az egészet és szedjük össze magunk, mit kell tennünk ahhoz, hogy erkölcsös, morális életet éljünk.”

De mégis mi alapján? Kidobod a Bibliát, akkor miért ne hoznánk be helyette mondjuk a mezoamerikai népek emberáldozó vonásait? Nem lenne jó? ugyan kinek, bizonyára jó lenne bizonyos embereknek, ahogy jó volt (bizonyos) mezoamerikaiaknak is. A szekuláris humanizmus Achilles-sarka az, hogy az értékrendjének nincs alapja. A humanizmus eszméje a keresztény gondolkodáson nyugszik, ha ezt kivonod belőle, akkor valójában a hivatkozási alapját húzod ki, ami mentén egy akármilyen embernek befogadható volna, és így mindig is legfeljebb egy felülről erőltetett világrend lehet. Menj el egy közép-afrikai törzsi háborúktól sújtott térségbe, ahol az emberek a földi poklot élik nap mint nap, és mond nekik, hogy egy jobb társadalomhoz ezeket a humanista eszméket kéne megvalósítani, és legjobb esetben elküldenek a fenébe az eszméiddel. Mit dolgozzak én itt valami jobb világon, amit talán generációkkal később megvalósíthatnak, ha itt nyugi lesz, miközben ha nem lőnek agyon két héten belül, akkor meghalok betegségben? Túl sok a feltétel, nincs kapcsolódási lehetőség. De elmész, és azt mondod, hogy Jézus meghalt a bűneidért, ezért helyed van foglalva a mennyekben, és az emberek érteni fogják, és ez értelmet, jelentőséget ad az életüknek és a tetteiknek. És erre akkor is számíthatnak, ha holnap agyonlövik őket. Ezért van ezeknek a történeteknek irgalmatlanul nagy erejük, mert az ember teljes lényét megszólítják, nemcsak a racionalizáló részüket. És ebben nem szempont, hogy tényszerűen vajon mennyire igaz, mert a jelentésben igaz, és a jelentés egy magasabb érvényű igazság a ténynél (mivel mélyebb megismerési módokon működik).

Kedves Titus Pullo, hosszas felvezetőd alapján meglepődtem, mert eddigi válaszaid alapján azt hittem, hogy keresztény vagy. Gyakorlatilag alaposan körbeírva és indokolva megerősítetted, hogy a Bibliát nem szabad tudásforrásként használni. Ugyanakkor vitatkozom veled, mert nyelvezete távolról sem nevezhető költőinek, nem tudom mi alapján jutottál erre a következtetésre.

Az írásod picit zavaros, mitha össze lenne vagdosva innen-onnan. Bevallom őszintén, többször elolvastam az 1984-et említő mondatod, de képtelen vagyok rájönni a relevanciájára ebben a kontextusban.

A szekuláris humanizmust illető fejtegetésed érvelési hibákra és tévedések sorozatára épül.

"...mi alapján?"

Jelenlegi tudásunk alapján jól meg tudjuk határozni, mi az, ami az emberek jólétét szolgálja, amivel egymásnak a legkisebb rosszat okozzuk.

A tudományosan kevésbé tájékozott embereknek a "tudatlanság fátyla" technikája is segíthet, ami szerint tervezd meg a világot alkotó szabályokat úgy, hogy nem tudod, abban milyen pozíciót fogsz betölteni. (Így lehet elérni, hogy egy rasszista ember is antirasszista törvényeket akarjon, mert a "játékban" szerepelhet kisebbséghez tartozóként is.)

"Kidobod a Bibliát, ... miért ne hoznánk be helyette ... a mezoamerikai népek emberáldozó vonásait?"

Nagy butaság lenne kidobni egy dogmát, aztán beemelni vakon egy másikat.

"A humanizmus eszméje a keresztény gondolkodáson nyugszik"

A szekuláris humanizmusnak pont az az előnye, hogy nem egy rideg, megváltoztathatatlan dogmára, pl. a keresztény eszmére épül, hanem a tudományra. A tudomány fejlődésével mindig egyre jobbá válik, mert az új tudással jobban meg tudjuk határozni, mi az ami legjobban szolgálja az emberek jólétét.

"...keresztény gondolkodáson nyugszik, ha ezt kivonod belőle, ... a hivatkozási alapját húzod ki, ami mentén egy akármilyen embernek befogadható volna"

Feltételezem, hogy nem ismered kellő mértékben a Bibliában leírt keresztény gondolkodást, csak a ma élő, sokszorosan adaptált változatára gondolsz. De az nem a bibliai kereszténység, csak egy (a tudomány adta új tudás alapján) finomított változata.

Az afrikai viszonyokról lövésed sincs, mintha csak tévében láttál volna ilyet. Ennek bővebb kifejtése szóban is több órát venne igénybe, elég legyen annyi, hogy az ott élő tanult, jóakaratú emberek között nem véletlen van terjedőben a szekuláris humanizmus. A vallások eddig rengeteg kézzel fogható fájdalmat és kárt is hoztak nekik: az óvszer tiltása miatt megállíthatatlan betegségek, női körülmetélés, a Teréz anya féle szenvedés- és nyomortámogató missziók (írj ki egy kérdést róla ha bővebben érdekel a szomorú valóság).

"legjobb esetben elküldenek a fenébe az eszméiddel"

Nem küldtek el, egyetértettünk.

"Mit dolgozzak én itt valami jobb világon, amit talán generációkkal később megvalósíthatnak..."

Még fiatal lehetsz ha még nincs erről nincs érettebb gondolatod. Egy humánus értékeket valló felnőtt embernek nem kell félnie egy állandóan figyelő istenséget ahhoz, hogy önzetlenül tegyen a szeretteiért és azok jövőjéért. Vannak olyan emberek, akik diófát ültetnek. Talán ebből megérted ez mit jelent. A barátaim mindegyikét ilyen embernek ismertem meg.

Ahogyan zárod a válaszod, azzal a konlkúzióval egyet tudok érteni: valóban nem szabad, semmilyen körülmények között, szó szerint, tényként elhinni a Bibliában írtakat.

„mert eddigi válaszaid alapján azt hittem, hogy keresztény vagy. Gyakorlatilag alaposan körbeírva és indokolva megerősítetted, hogy a Bibliát nem szabad tudásforrásként használni.”

Erős és téves prekoncepcióid lehetnek a kereszténységről, ha úgy gondolod, hogy annak az a veleje, hogy a Bibliát tudományos és történelmi forrásként kellene használni. Neoprotestáns amerikai egyházak közül sokan így gondolkodnak, de az ortodox, katolikus, evangélikus és református egyházak nem, ezek lelkisége Szent Ágoston tanain alapul. De még amúgy a zsidók sem így fogják fel általában, egy erősen fundamentalista kisebbséget leszámítva.

÷÷÷÷÷÷÷

„Ugyanakkor vitatkozom veled, mert nyelvezete távolról sem nevezhető költőinek, nem tudom mi alapján jutottál erre a következtetésre.”

Nem azt mondtam, hogy költői, hanem hogy ahhoz hasonlít. Azért hoztam ezt példának, mert ehhez még van nekünk modern embernek hozzáférésünk a közoktatásból, konkrétan mitológiai gondolkodást nem tanítunk. De ehhez talán leginkább a költői, vagy ha úgy vesszük, művészi irodalmi formanyelv áll legközelebb. Nem én találtam ki, ez úgy általánosan elfogadott nézet az exegetikában meg a társterületeken (kultúrantropológia, filológia, teológia, analitikus pszichológia, evolúciós pszichológia, kognitív tudományok).

÷÷÷÷÷÷

„Az írásod picit zavaros, mitha össze lenne vagdosva innen-onnan.”

Sajnálom, ha nem tudtam érthetően megfogalmazni, nem úgy ollóztam össze, csak próbáltam több szempontból megközelíteni ugyanazt, igyekezvén megmutatni, hogy ezek mind egy irányba mutatnak. De ha ezt nem sikerült megérteni, akkor az utána lévő részeket hiába idézed tőlem, mert azok mind ennek fényében értelmezendők. Nagyon szívesen elmagyarázok bármelyik részletét, ha valamit nem értettél, akkor valószínűleg én fogalmaztam rosszul.

Az 1984-es rész pl: Az egyik mózesi törvény tilalmat állít a népszámlálásra. Ez egy nagyon érdekes dolog, hogy ugyan miért volna tilos a népszámlálás, és ez amúgy aztán kihatással van az újszövetségi eseményekre (Jézus születése előtt ugye népszámlálást hirdetnek, ezért kell Máriának és Józsefnek Betlehembe menniük, József szülővárosába, holott amúgy Názáretben éltek, de ez itt most nem annyira fontos, csak az, hogy egy népszámlálás komoly ellenállást vált ki a zsidó lakosságból, mert ezt az ő törvényeik tiltják). Ha most erre keressük a választ, erre mondom, hogy a mózesi törvényeknek nincs indoklásuk, hogy mit miért kell és miért nem, mert nem a praktikum a lényeg, hanem a mintázat.

A népszámlálás tilalma egy ókori intelem arra nézvést, amit aztán Orwell az 1984-ben kifejtett (meg sokan mások is, pl Madách, de ez a legközismertebb talán). Ez az ész túlhatalma az ember felett, amikor az emberi lét értéke a ráció alá van vetve. Ha az ember nem több ész által kategorizálható objektumnál, azok embertelen, emberidegen rendszereket szülnek. persze ez nem azt jelenti, hogy a népszámlálásból egyből következik a falanszter, meg a totális állam, de mondjuk a legelső lépés afelé. Nyilván ez ilyen magasröptűen nem fogalmazódik meg egy törzsi pásztornépnél, de a mintázatot felismerték. Az ember nem vágnivaló marha vagy nyersanyag (mai szóval humán erőforrás, vagy Orbán Viktor legutóbbi nyilatkozatában a gyermek egy "közjószág"). Éppen az a mintázat, ami eltaszít attól, hogy az embert a jószággal egy szinten kezeld, taszít el attól, hogy totalitárius államot hozz létre. Na ezért tilos a népszámlálás a mózesi törvényekben.

÷÷÷÷÷÷

„Jelenlegi tudásunk alapján jól meg tudjuk határozni, mi az, ami az emberek jólétét szolgálja, amivel egymásnak a legkisebb rosszat okozzuk.”

Na jó, de melyik ember jólétét? Ha én mondjuk egy szekuláris humanista berendezkedésű országot szeretnék, gondom kellene legyen mondjuk más országok lakóinak jólétére? Vagy csak a szomszédos országokéra? Vagy más szekuláris humanista berendezkedésű országokéra? Esetleges ellenséges, vagy ideológiailag szembenálló országokéra? Mivel kell türelmesnek lennem, és mivel szemben kell fellépnem? Erőltetnem kell ezt a nézetet, vagy meddig lehetek türelmes más nézetekkel?

Most ezeket nem azért soroltam, mert választ várnék, hanem csak annak jelzésére, hogy ez egyáltalán nem triviális kérdés. Mert lehet, hogy nem vagyok államfő, de mondjuk családfő. Ha szekuláris humanista családot szeretnék, és szekuláris humanista módon nevelem a gyerekeim, hogy viszonyuljak a családon kívül eső dolgokhoz? Aggódjak, hogy a lányom egy katolikussal jár? Vagy iszlám fundamentalistával? És mi alapján teszek különbséget?

Mondom, nem várok választ, csak ellenérzésem van, ha valaki az emberek jólétére hivatkozik. Mert rohadt sok dolog dől el azon, hogy ki tartozik bele az emberekbe. A kommunizmus ugyanerre hivatkozott, de mondjuk azért már a nagytőkések már nem tartoztak azok közé, akiknek jólétet akart. Meg a papok. Meg a földbirtokosok. Meg a kulákok. Meg a frontról hazatérő katonák. Meg az értelmiség. Meg a rendszerrel kicsit kritikus emberek. Meg a rendszerrel elégedetlen emberek. És abból, hogy ők mindenkinek jólétet akarnak, tökéletes igazolást kaptak emberi húsdarálók üzemeltetésére.

Persze,ezt kicsiben eljátszották a keresztények is, nem kell hoznod a gyarmatosítást vagy a keresztes hadjáratot példaként. De ott is a probléma hasonló természetű. Onnantól, hogy egy világnézet állami ideológiává emelkedik, szükségszerűen differenciálnia kell, és ha nincs rettenetesen erős erkölcsi tartás, akkor az nagyon könnyen kihasználható egyéni érdekeknek.

Ha engem kérdeznek, én azt mondom, nem érdemes ideológiát gyártani, és nem is érdemes ebben a játszmában részt venni. Először kell az értékrend, ha az meg van alapozva, onnan lehet építkezni. Ahhoz viszont olyan értékrend kell, ami nemcsak állami döntéseket vezérel, hanem a mindennapi életben is igazodási pontokat ad. Ehhez pedig elengedhetetlen a narratíva.

÷÷÷÷÷÷

„Feltételezem, hogy nem ismered kellő mértékben a Bibliában leírt keresztény gondolkodást, csak a ma élő, sokszorosan adaptált változatára gondolsz. De az nem a bibliai kereszténység, csak egy (a tudomány adta új tudás alapján) finomított változata.”

De, a bibliai kereszténységre gondolok. A humanizmus alapja ugyanis a Logosz tana, azaz hogy minden ember elidegeníthetetlen isteni minőséget hordoz magában, egy potenciált, ami nemtől, rassztól, törzstől, társadalmi státusztól független, az emberi természet része. Ez volt az, ami alapján egy akármilyen emberben nem a származását, rangját, vagy nemét lássuk, hanem a testvért, akit szeretnünk kell, mert ezzel valósítjuk meg azt a rendet, amit az Úr ránk hagyott (úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket). Ez egy forradalmi gondolat, mert nincs a világban semmi olyan megtapasztalt törvényszerűség, ami arra engedne következtetni, hogy ez egy jó ötlet. A humanizmusnak ez a gondolat az alappillére, ezért a kereszténység az, ami megszülte a humanizmust is, ehhez hasonló sehol máshol a világon nem volt.

÷÷÷÷÷÷

„Az afrikai viszonyokról lövésed sincs, mintha csak tévében láttál volna ilyet. Ennek bővebb kifejtése szóban is több órát venne igénybe, elég legyen annyi, hogy az ott élő tanult, jóakaratú emberek között nem véletlen van terjedőben a szekuláris humanizmus. A vallások eddig rengeteg kézzel fogható fájdalmat és kárt is hoztak nekik: az óvszer tiltása miatt megállíthatatlan betegségek, női körülmetélés, a Teréz anya féle szenvedés- és nyomortámogató missziók (írj ki egy kérdést róla ha bővebben érdekel a szomorú valóság).”

De én is pont ezt mondom. A vallásoknak, mint a kereszténység és az iszlám, az a nagy lépéselőnye, hogy meg tudja szólítani a legnagyobb nyomorban élő embert is, és ez persze aztán becsatornázódik egyéni érdekeknek. De mire jó a szekuláris humanizmus, ha csak egy alig létező elit kisebbséget képes megszólítani? Én tökre támogatom, hogy a szekuláris humanizmus terjedjen el Afrikában. Lehet, hogy nem úgy tűnt az eddigiekből, de nem tartom a szekuláris humanizmust egy rossz dolognak, csak szerintem csonka, fejletlen, és azért az, mert megfosztja magát azoktól az eszközöktől, amik lehetővé tennék, hogy akármilyen embert elérjenek.

A krízishelyzetek az értékrend mérőeszközei, és Afrikát azért hozom, mert az bővelkedik krízisekben. Afrika pont egy olyan hely, hogy értékrendi különbséget kell tenni szekularizáció és humanizmus között, és el kell dönteni, hogy melyik jön előbb. Az én benyomásom az, hogy előbb jön a szekuláris, és csak aztán a humanizmus, és ha csak úgy lehetek humanista, hogy nem lehetek szekuláris, akkor nem leszek humanista sem. Ez pedig egy integritásbeli problémát szül.

A szekuláris kitétel egy államvezetési vagy hatalomgyakorlási mechanizmustól teszi függővé az értékrendet. Ez pedig azt eredményezi, hogy az egyénhez is csak annak államhoz fűződő viszonyán keresztül van hozzáférése. Ez borzasztóan beszűkíti a lehetőségeket, mert ha mondjuk olyan helyen vagyunk, ahol az államnak nincs relevanciája (mert mondjuk épen szétesett vagy meg sem született, mint Afrika egyes területein), akkor a szekularizmusnak sincs. Az ember pedig nem egy állam viszonylatában létező szubjektum (bármennyire is szeretnék a totalitárius rezsimek így látni), hanem az állam az ember viszonylatában létező objektum. Az állam konstrukciója hivatott szolgálni az embert, az ember van értékben előbb, és később jön csak az állam.

A szekuláris humanistáknak ebben állást kell foglalnia, hogy nekik most az emberrel van dolguk, vagy az állammal.

Ha ehelyett mondjuk humanista szekularizmus lenne a neve, őszintén szólva sokkal szimpatikusabb volna. Ha az ember volna kimondottan értékrendben előre helyezve, rengeteg új lehetőség nyílna meg előtte. Mert mondjuk mondhatnák azt, hogy tessék, itt a Biblia, ez segíteni fog, csak ne vidd túlzásba pls. Így is volna még mit megoldani és kidolgozni, de legalább az államról alkotott eszmeiség nem korlátozná be az emberhez való viszonyulást, hanem az emberhez való viszony határozná meg azt, hogy milyen állami berendezkedés volna elfogadható, és az elképzelhető, hogy adott esetben nem teljesen szekuláris.

„Még fiatal lehetsz ha még nincs erről nincs érettebb gondolatod. Egy humánus értékeket valló felnőtt embernek nem kell félnie egy állandóan figyelő istenséget ahhoz, hogy önzetlenül tegyen a szeretteiért és azok jövőjéért. Vannak olyan emberek, akik diófát ültetnek. Talán ebből megérted ez mit jelent. A barátaim mindegyikét ilyen embernek ismertem meg.”

Félreértesz, nem én gondolom így, hanem az afrikai szerencsétlen, én az ő hozzáállását tolmácsoltam. Egyébként igen, úgy gondolom, hogy kulturálisan szükség van arra, hogy legyen egy egót lekorlátozó internalizált szülőkép, ami lehetővé teszi az embernek, hogy túllépjen az önzésén, vagy épp a törzsi gondolkodásán. Ennek hiányában nem fog működni, de ha ez nincs, akkor ennek kialakítására egyetlen hozzáférési pontként a narratíva (ebben az értelemben mitológia) létezik. Pusztán az ember racionális részére hatni nem elég, ezért tényanyag és tudományos ismeret önmagában nem segít. Gyermekkortól kezdve, mesékben, dalokban, művészeteken és mítoszokon át tud ez a gondolkodás gyökeret verni, így lehet ezt internalizálni. Ez az elsődleges feladata az oktatásnak (Afrikában), a többi ebben csak eszköz.