A hitetlenek észnél vannak ilyenkor, hogy ki teremtette Istent?! Ha van isten akármilyen, akkor ő isten. Kezdet és vég nélküli. Nem tud nem létezni.

"Honnan származik? Saját magából!"

Ezt pontosabban hogyan is kell érteni? Létrehozta saját magát?

Amúgy meg ha mindig is létezett, akkor végtelen ideje létezik. Ha végtelen ideje létezik, akkor mi a fenét csinált a teremtés előtt végtelen időn keresztül? És ha már végtelen ideje csinálta, akkor vajon mi késztethette arra, hogy hirtelen abbahagyja, és teremteni kezdjen? Ha azért hagyta abba azt a teremtést megelőző tevékenységet, mert teremteni jobb annál, akkor mi a fenének csinálta végtelen időn keresztül előtte ahelyett, hogy már sokkal korábban abbahagyta volna és teremteni kezdett volna? Ha pedig nem jobb annál a teremtés, akkor miért kezdett el egy rosszabb dolgot csinálni helyette? Ezek tök logikátlan dolgok, értelmetlen az, hogy mindig is létezett.

Ugye tudod, hogy amiket leírtál, azok sem nevezhetők érveknek?

Az univerzum sem egy tárgy, hanem maga a tér-idő, múlt, jelen és jövő, anyag és energia egymásba fodrózódása.

"A semmi nem hozhat létre valamit."

Hádde isten is valami...

"Amúgy meg ha mindig is létezett, akkor végtelen ideje létezik. Ha végtelen ideje létezik, akkor mi a fenét csinált a teremtés előtt végtelen időn keresztül?"

Isten maga az idő is, nála nincs olyan, hogy végtelen ideje létezik. Ő csak van. A téridőben van csak idő, energia és anyag. Nem olvastátok soha a relativitáselméletet?

A végtelen idő és az időtlenség nem ugyanaz. Hibásan mosod össze

"És ha már végtelen ideje csinálta, akkor vajon mi késztethette arra, hogy hirtelen abbahagyja, és teremteni kezdjen?"

Istenben a teremtés is örökkön fogva létezik. A teljes idősíkunk. Benne nincs változás. Nincs olyan, hogy elkezd valamit

"A hitetlenek észnél vannak ilyenkor, hogy ki teremtette Istent?!"

Nincs választásuk. HA belátják, akkor kénytelenek lennének hinni

"Honnan származik? Saját magából!"

Sehonnan. Ő van. Isten az abszolút lét. Isten minden tulajdonsága abszolút, azaz nem függ semmitől. Az abszolút lét nem tud előtte nem létezni. Ha a lét nem létezik, csak semmi van, akkor nem tud a lét kialakulni, mivel semmiből nem lesz semmi. Logikailag belátható, hogy a lét mindig is van. Isten abszolút "dolgaiból" részesülünk mi, feltételes létezők

"És miért nem mondhatjuk ezeket az érveket a világegyetemre?"

Mert ami időbe van zárva, annak volt kezdete. Végtelen univerzum egymásból keletkezése sem lehet, mert nem mehetünk visszafelé a végtelenbe, hiszen akkor sosem jutnánk el a mai állapotokig. Ráadásul már rég hőhalál állapotában lenne az univerzum.

"Hádde isten is valami..."

Igen, csak eddig téridei dolgokról beszéltünk a "valami" tekintetében, Isten pedig felette áll, szóval a logikai sok a téridőből nem alkalmazható a téridőn kívül.

Tehát Isten nem "is valami", hanem Isten az abszolút valami, valaki. Logikailag nem mosható össze az abszolút és a feltételes létezés, létező.

"Te sem hiszel Zeuszban, Odinban, Krisnában, Hóruszban, Baálban, Enkiben, stb."

Ez nem jó érv, nem az n vagy n-1 istenben való nem hívés különbözteti meg az ateistát és a hívőt. Hanem az, hogy hisz-e abban, hogy a fizikai világon túl van-e még valami, bármi. Hogy ez a valami Isten, Allah, Krisna, Tao, világszellem vagy bármi, az már az egyén kulturális hátterén múlik. De a fő mozzanat nem a konkrét isteni személyben vagy tanításban való hit, hanem a valamiben való hit, amit a kulturális közeg tölt meg tartalommal.

Egyébként én (agnosztikus hívőként) bizonyos értelemben hiszek Zeuszban, Odinban, Krisnában, Hóruszban, Baálban, Enkiben, stb. Hiszem azt, hogy ezek ugyanannak a talán létező transzcendens valóságnak a különböző kultúrák által megszemélyesített formái.