Mi értelme a szabad akaratnak, ha szabadon választhatjuk a rosszat, a hibást is ?? Nem önmagában a szabad akarattal van problémám, de akkor Istennek azzal a kitétellel kellett volna szabad akaratot adnia az embernek, hogy csak a jót választhassa.

1,

"Mind a két esetben a gőg, az önzés játszott szerepet."

Érthető, tehát Isten úgy teremtette meg a teremtményeit, hogy azokba beleprogramozta a gőgöt és az önzést.

2,

"

"akkor nem is tudsz mást választani"

Ha nem tudok mást választani, akkor az nem szabad akarat."

Te tudsz mást választani, mint a rendelkezésedre álló lehetőségek egyikét?

Mert az érveléseddel, ha csak korlátozott lehetőség közül választhatsz, az nem szabad akarat. Vagyis nincs szabad akaratod.

Ha csak jó lehetőségek közül választhatnál, az valóban ennyire zavarna?

Mondjuk egy zsákbamacska vagy tombola csak akkor tetszik neked, ha valami kellemetlen is van a nyeremények között??

Példa:

teszt kérdés: Az alábbi lehetőségek közül válassz ki egy igazat

a, 1*1=1

b, 1-1=0

c, 1+1=2

Korlátozva érzed magad netán a szabad akaratod gyakorlásában?

Megszabja valaki, hogy a-t, b-t, vagy c-t válaszd?

Feltétlenül szükséges, hogy legyen egy "d, 1+1=3" válasz is ahhoz, hogy szabadnak érezd magad???

"Érthető, tehát Isten úgy teremtette meg a teremtményeit, hogy azokba beleprogramozta a gőgöt és az önzést."

Nem.

[link]

A rossz nem a létben van, hanem a cselekvő teremtmény cselekedetében. A cselekedetet, a szabad akaratú döntés eredményét nem lehet a cselekvő Teremtőjére visszavezetni.

"A hiányos másodlagos ok* az elsődleges** nem-hiányos okra vezethető vissza, mint a lét és a tökéletesség forrása, de nem mint a defektusnak/hiánynak a forrása. Ahogy a sánta embernek a mozgását a mozgató erő okozza, de a mozgás ferdeségét már nem a mozgató erő, hanem a láb görbesége okozza. És, így, minden létezés és tett Istenre vezethető vissza, mint elsődleges ok. De a defektust/hiányt nem Isten okozza, hanem a hiányos másodlagos ok."

(A. Szt. Tamás)

*Elsődleges ok: Isten, mint az ok előidézője

**Másodlagos ok: A teremtmény, mint az ok előidézője.

"A rossz nem a létben van, hanem a cselekvő teremtmény cselekedetében."

A rossz két vetületben értelmezendő:

egyik a lehetőség másik a lehetőség választása.

A lehetőség a körülmények tőlem független potenciálja.

Ha Isten nem helyezi oda a fát, nem jöhetne létre az eredendő bűn.

A lehetőség azonban nem jelent feltétlen bekövetkezést.

A rossz cselekedethez egyrészt ugyan szükség van a rossz elkövetéséhez szükséges feltételekre ( a gyilkos és áldozatának találkozására) de ugyanennyire a gyilkos tevőleges cselekedetére. A második nélkül a körülmények megléte összességében kevés.

AZONBAN a rossz nem a gyilkos cselekedetében jelenik meg (az csak a befejező aktus), hanem már az ártó SZÁNDÉKBAN, melynek feltétele, hogy a személy mentális tulajdonságai lehetőséget adjanak a kialakulására.

"A cselekedetet, a szabad akaratú döntés eredményét nem lehet a cselekvő Teremtőjére visszavezetni."

Dehogynem!!!

Ha a lehetséges gyilkos (pl. Káin) egy szelíd, angyali természet (ilyennek teremti Isten), akkor eszébe sem jut a testvérgyilkosság.

Csorbult volna a szabad akarata csupán attól, hogy más a természete?

Ugye, nem!

"És, így, minden létezés és tett Istenre vezethető vissza, mint elsődleges ok. De a defektust/hiányt nem Isten okozza, hanem a hiányos másodlagos ok.""

A példában a sántaság a görbe láb következménye, de a láb görbesége mint létezés/létező Istenre vezethető vissza, mint elsődleges ok.

A másodlagos ok közvetlen kapcsolatban van az azt kiváltó elődleges okkal, mivel az ok-okozati lánc nem szakítható meg tetszőleges helyen, csak mert úgy kényelmes.

A prófétikus multbatekintő Ádám és Éva példázat teológiai válasz arra milyen feltétellel lehet csak a jó, nevezzük édeni állapotban élni.

Isten nagyon jól tudta, hogy a szabad akarat rosszra is használható. Ezért tette oda a Tudás fáját figyelmeztette őket ne egyenek belőle.

Nos, ha édeni állapotban akarunk élni akkor nemet kellett volna mondania az embetpárnak a kígyónak. Akkor Isten vezette volna Ádámot és Évát minden baj nélkül maradt volna az édeni állapot. De mivel Isten figyelmeztetését semmibe vették úgy hogy tudatlanul nem tudták mi lesz a következménye, ezért bár Isten tudomásul vette a szabad akarat az Isten akaratától eltérő választásukat, attól még a büntetést kimérte, igazságot szolgáltatott elzárta őket a tudatlanság édeni kertjétől, és megkapták a Tudás kertjét ugyan de Isten örökké elzárkozott attól, hogy közvetlen fegyelnezze az embert, hiszen ezt Ádám és Éva maga kezdeményezte az ellenszegülésével. És az emberek ezután a Tudás birtokában úgy gondolják nincs szükségük Istenre.

Ha vissza akarnánk térni az édeni állapothoz, el kellene eresztenünk a tudást - no nem a drogos nirvána tudat kiiktatással- és kizárólag Istenre hagyni dolgainkat. Ezt nevezzük teljes hitnek. Szent Ferenc visszaadta ruháit szüleinek és Istenre bízta sorsát és a szeretetről prédikált utána. Leélte életét Szent Ferenc minden baj nélkül? Igen leélte, sőt mai napig követői vannak. Képesek volnánk hasonlóra? Valljuk be nem vagyunk képesek csak Istenre hagyatkozni. Képes volt Krisztus elhagyni otthonát, hogy csak Istenre figyeljen? Ő igen képes volt. Megvédte Isten Krisztus életét a Feltámadással? Igen megvédte.

Valóban.

Bízzunk a vadászban. Lám, megmentette Piroska és a nagymama életét, amikor kivágta a farkas hasából őket.

:-)

"Megvédte Isten Krisztus életét a Feltámadással? Igen megvédte."

Nem, nem megvédte meg senki, hanem a szenvedését és halálát követően (! az bizony bekövetkezett) állítólag .... feltámadt.

Nem Isten támasztotta fel, még a bibliai történet szerint sem.

Az Atya a Fiú és a Szentlélek egy három személyben, így a feltámadás Jézusra magára vezethető vissza.

Olvasd el a Jézusnak a feltámadásra vonatkozó szavait.

"AZONBAN a rossz nem a gyilkos cselekedetében jelenik meg (az csak a befejező aktus), hanem már az ártó SZÁNDÉKBAN, melynek feltétele, hogy a személy mentális tulajdonságai lehetőséget adjanak a kialakulására."

Tehát lényegében azt mondod, hogy a pszichés predispozíciók, előzetes feltételek váltják ki vagy alapozzák meg a rossz cselekedetet. És ezekre az embernek nincsen befolyása, tehát Isten az oka.

Egyébként ha ebbe az irányba haladunk, akkor az emberi igazságszolgáltatás, a jog társadalmi létjogosultsága szűnne meg.

Ahelyett, hogy a bűnbeesett emberi lélek egyszerre szabad és egyszerre végzetszerűen determinisztikus, kibogozhatatlan mélystruktúráján elmélkednénk, nézzük azt inkább, mint mondott az Úr:

"Miért gerjedtél haragra, és miért horgasztod le a fejed?

hozzáadás a könyvjelzőkhöz Hiszen ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz. Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta!" (Ter. 4, 6)

Tehát, azzal, hogyha - fogcsikorgatva - nem járul hozzá az akarat a hajlam beteljesüléséhez, elkerülhető lett volna a bűn.

"Ha a lehetséges gyilkos (pl. Káin) egy szelíd, angyali természet (ilyennek teremti Isten), akkor eszébe sem jut a testvérgyilkosság."

"Csorbult volna a szabad akarata csupán attól, hogy más a természete?"

Ilyennek teremtette az első emberpárt Isten, mégis bűnbeestek. (Szerintem) még ennél is előnyösebb helyzetbe teremtette meg az angyalokat, de egy részük így is elbukott.

A bűnbeesett embernek az utódait már az áteredő bűn következményei sújtják.

"A példában a sántaság a görbe láb következménye, de a láb görbesége mint létezés/létező Istenre vezethető vissza, mint elsődleges ok."

Itt inkább a mozgást okozó erő és a görbeség relációja érdekes: a mozgást okozó erő itt az Isten, mint létesítő, a görbeség pedig a teremtmény célt tévesztett akarata.

Persze, ennek a problémának a tomista feloldása (praemotio physica) szerintem kissé elnagyolt, de ez csak a személyes véleményem.